Tour to Pripyat (alias Urak asztala túra)

2010. március 28. 23:59 - Samorost

Klassz kis túrán vagyunk túl. Alaposan elfáradtam a végére, még egy kis izomlázam is lett másnapra. Mondjuk nem is volt olyan kicsi a maga bő 99 kilométerével. Persze ez még egész viselhető táv lett volna, ha nem társult volna hozzá jó 1800 méter szint is. És ami a legszebb, hogy ezt a szintmennyiséget gyakorlatilag három és fél mászásból hoztuk össze. Nix rövid hullámvasutazások, "mindössze" 3x fel, majd 3x le. A plusz fél a Sikárostól a Királykúti-nyeregig lezavart pár km aszfaltozás.

A többiek javaslatára átcseréltem a cirka 500 km-t futott XT láncomat és feltettem a másik vadi újat. Persze ki nem próbáltam, csak felpattantam reggel a bringára és elindultunk. Hamar rájöttem, hogy nem kóser valami, mert már az első méterek után ugrott a lánc, nem kis bosszúságomra. Először arra gyanakodtam, hogy túl későn cseréltem meg a láncokat és már a kopás-nyúlás miatt ugrik. Aztán mivel a váltás sem ment gond nélkül, a hátsó váltóra is gyanakodni kezdtem. Így agonizálva tekerem ki Lacival, Gabival és Pannával az UVH-hoz.

Szép számmal gyülekeztek már a többiek is. Zoli, Tibi, Zsozsó, Avus, Tomi és plusz 1 fő (a névmemóriám szánalmas). Első lendületünkkel a rómaifürdői első pékségig jutottunk, ahol Zoli és Avus beszerezte a napi hadtápot. Laci meg közben megszakértette a váltómat és helyre is rakta egy laza mozdulattal. Szomorúan konstatáltam, hogy a váltószerviz nem javított a hajtáslánc helyzetén.

Aztán Csillaghegynél beborítottunk a P jelzésre, amit épp tekertem ki szép szorgalmasan, némileg már oxigénhiányos állapotban, amikor a lánc pattant egyet és két darabra hullva megvált a bringától. Na, gyors szerviz, régi patentszem visszarakása, új patentszem elvesztése, keresése, megtalálása, berakása és uzsgyi tovább. És csodák-csodája hibátlan lett a lánc. Se ugrálás, se darálás, semmi. A váltó vajpuhán működik. Az általam kiszedett, majd visszatoldott láncdarab adta meg magát, úgy tűnik nem szerette a megbolygatást. A Zolitól kapott patentszem kiváló áthidaló megoldásnak bizonyult.

A kő-hegyi dózer nagyon jól járható még mindig, nyoma sincs az 1-2 évvel ezelőtti vízmosásoknak és szikla méretű köveknek. A Kevélyre is viszonylag lazán feljutott mindenki, én természetesen utolsónak. Itt letáborozva aztán vad youtube videó keresésbe kezdtünk Rossival, de 3G hálózat nem lévén ("Hogyhogy itt nincs 3G?") szomorúan konstatáltuk, hogy emberi időben nem fog lejönni a "választópolgár".

A Kevélyről lefelé mindenki a nyulabbik énjét vette elő, a két trükkös részen egyedül én jöttem le végig. Pedig korábban voltak már ígéretes próbálkozások. Tanulság: többször kell a Kevélyt útba ejteni, hogy legyen lehetőség a gyakorlásra.

A nyeregből a P-n zúztunk le Csobánkára, KGabit utolérve újfent hihetetlen jót kergetőztünk lefelé. Kellene már egy kamera felvenni, ahogy a bringa hátulja külön életet élve szánkázik és pattog az eleje után.

A Pomázi útra kiérve a beállós srác 20 km és 500 m szint után jobbnak látta hazafelé venni az irányt. Én próbáltam győzködni egy kicsit, hogy innen már nem lesz olyan húzós, de a többiek ezen jó nagyot röhögve kétséget nem hagytak neki afelől, hogy lesz még itt nemulass.

Lett is hamar, a P jelzés a Tölgyikrekig nem egy leányálom. Rossi egyszer innen már vissza is fordult egy korábbi túrán, de neki most már nemigen vannak erőnléti problémái. A Tölgyikreknél csak engem kellett bevárni, Panna még legyűrte a szedvicse végét és már zúzhattunk is le a széles, enyhén nyomvályús dózeren a Sikáros széléig. Többször a 45 km/ó környékét kóstolgatva. Tetszett. Nem úgy, mint az aszfaltozás fel a Királykúti-nyeregig. Avus közben le is borított, ő Prédikálószéket és a Spartacus-ösvényt útba ejtve igyekezte elérni Visegrádot. Mi viszont - KGabit kivéve - a Szőke-forrás-völgyben a P-n szambáztunk le Dömösig. (Gabi meg mehetett vissza Csobánkáig Panna út közben elhagyott övtáskája után kutatni, ami persze végül nem lett meg. Nem mindenki DGábor.) Nekem nagyon bejött ez az út lefelé, a felső rész a hídig és a lenti patakátkelős szakasz is. A többiek viszont nem élvezték felhőtlenül a hosszú lejtmenetet, a helyenként trükkös terepen adódott egy-két kisebb, de látványos perec. Zoli egyenesen egy előreszaltós produkciót mutatott be, amit Rossinak volt szerencséje végigmozizni.

Dömösön beültünk ejtőzni egy fél órát az első kocsmába, majd némileg feltöltődve cirka 30-as átlagot produkálva húztunk át Visegrádra. Itt az Ördögmalom-vízesésnél újból becsatlakozott Avus. A következő alig 3 km-t még sokáig emlegetni fogom. A Vízverés-nyergéig bő 300 métert emel az erdészeti út, végig 10% fölötti meredekséggel. Rossival és Lacival hármasban mentünk végig, időnként bevártuk Pannát. Szerintem ő sem zárta szívébe ezt a szakaszt. A nyeregből a K-n gurultunk tovább, egészen le Pap-rétre, ahová 1-2 perc múlva KGabi is befutott Pilisszentlászló felől. Ő már itt 1800 mérer fölött járt szintben, Avus is 1700 körül, mi még épp átléptük az 1400-at.

Zsozsó és Tomi gondolkodás nélkül az aszfaltos legurulást választotta a túra zárásaként, majd hosszas tanácskozás után Zoli is követte őket. A "maradék" - KGabi, Panna, Avus, Rossi, Laci és én - még utolsó erőnkkel feltekertünk az Urak asztalán lévő elhagyott katonai "ojjektum"-ig. Avusnak igaza volt, tényleg tiszta Stalker hangulata van a helynek. Bő 20 perc pihi és nézelődés után a Vörös-kő felé vettük az irányt, Avus legnagyobb örömére és Panna legnagyobb bánatára. Lefelé az aszfalton kis híján beleszaladtam a 70-be, szépen el is poroztam a K-ra átkötő kis út mellett, pedig Avus még szólt is. Sebaj, a következő lehetőségnél a Pálóczki-réten átvágva csatlakoztunk be a P jelzésbe.

Vörös-kőig még volt egy kis sár, és egy jó kis mászás, a terminátor részt persze a végére tartogatva. Itt már tényleg csak egy rövidet pihentünk, majd átgurultunk - egy jó kis emelkedővel tarkítva - az S-en az Álló-rétre. Avus itt még aggódott, hogy hogy lesz meg neki a 2000 szint, még tizeniksz méternek híja van. Hát, az S+ jelzésen megkapta a hiányzó métereket, kicsit többet is. Megspóroltunk neki egy extra esti Gellért-hegyet.

Rossiban maradt annyi kakaó, hogy az utolsó aszfaltos rész rövid emelkedőjén még versenyeztünk is egyet. Majdnem lenyomott, kiegyeztünk egy döntetlenben.

Szentendrénél Avus a főúton begurult energiát utánpótolni, mi pedig a kertek alatt átcsalinkáztunk a Szentlászlói útra, majd a Bükkös-patak melletti bringaúton begurultunk mi is Szentendrére. Panna valahol begyűjtött egy lassú defektet, úgyhogy az OMV kútnál még szereltünk egy negyed órát, én közben benyomtam egy sajtos-sonkás croissant és egy fél üveg kólát. Helyre is állt az energia-háztartásom azon nyomban.

Hazafelé az UVH-nál Avus beért minket, de a pesti oldalon hamar búcsút is vettünk tőle. Este 8 után pár perccel értem haza. Jó kis túra volt.

Képek: Google Photos

Videók:

Uno:

[vimeo 10509572 w=640 h=360]

2010.03.28. Zsozsó a Kevélyről lefelé from Bart Stein on Vimeo.

Dos:

[vimeo 10523200 w=640 h=360]

2010.03.28. Zoli szaltó élménybeszámoló from Bart Stein on Vimeo.

Tres:

[vimeo 10509949 w=640 h=360]

2010.03.28 Zsozsó leiskoláz Dömös előtt from Bart Stein on Vimeo.