Erre a szombatra hatan verbuválódtunk össze, fél társaság a Subaruklubból.
Könnyű túrának lett beharangozva, ennek ellenére már az első emelkedő (a Szépvölgyin fel a Fenyőgyöngyéhez) combosnak bizonyult. A Z+ és Z jelzésen ellenben kifejezetten élvezetes volt a HHH oldalában elbarangolni a Virágos-nyeregig. Az ezt követő lejtőzés a K-n Köves-bérc felé pedig mindenkinek széles vogyort csalt az arcára. Vmax=55,9km/h! Ennek az élvezkedésnek a böjtje rögtön Köves-bércen következett, ahol a pulzusszámomat sikerült a legmagasabbra tornázni a túra során. Pmax=190. Sajnos a Köves-bérc hű volt a nevéhez, most a korábbiaknál is nehezebb volt a felfelé haladás a rengeteg kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) kő miatt. Fent sikerült egy kiálló szikladarabon bedefektelnem, így a banda rövid pihenőhöz jutott.
Ezek után a Kevély-nyereg megmászása következett, ami a K-n felfelé amellett, hogy igen meredek, a felső szakaszon elég köves is (szintén zenész). Én azt hittem tolós lesz, de végig fel lehetett tekerni (oxigénellátási problémákból kifolyólag több kisebb megszakítással). Felérve mindenkinek csak arra maradt ereje, hogy a bringát jobbra, magát balra hajítva a fűbe rogyjon. A pihenő után a P-n folytattuk, ami vonalvezetéséből és eséséből adódóan (legalább részben) feledtette a felszenvedés kínjait, ismét széles vigyort varázsolva arcunkra. Elosontunk Csobánka fölött, majd a műúton visszakocogtunk az első kúthoz vizet vételezni. Itt kis társaságunk először öt, majd négy főre apadt, miután ketten is hazafelé vették az irányt. Négyen indultunk neki - már nem éppen üdén - a Lajos-forrás (pontosabban először a Tölgyikrek) felé vezető P jelzésnek. Az újból felbukkanó emelkedők újabb csapattagot késztettek megadásra, de a maradék három fő innen már végig kitartott! Ami azt illeti, ennek az útnak a nagy része (az első egynyomsávos 1km-t kivéve) végig egy széles erdészeti úton halad, ami jó érzékkel adagolja a meredekebb és kevésbé meredek szakaszokat. Emellett bő 6km hosszú, ami az utolsó erőtartalékainkat is alaposan megtépázta. Pár száz méterrel a Tölgyikrek előtt van a P+ leágazása (vagy becsatlakozása - kinek hogy tetszik), ami az általunk legyűrt emelkedők hosszához szűk 1,5km-t toldott még hozzá. Mivel a lejtőzős részt elérve nem kívántuk magunkat a csalánosban "kezeltetni", a P+ jelzéssel szinte párhuzamosan vezető erdészeti úton ereszkedtünk le egészen Lajos-forrásig. Itt aztán evés-ivás formájában jól megünnepeltük a célbaérést és a táv sikeres teljesítését.
Miután mindenki kellően regenerálódottnak érezte már magát, az S jelzésen átvágtattunk a Kő-hegyi turistaházhoz. Az elején sok lefelé, aztán a végén egy kicsi fölfelé. Innen már nem volt sok hátra, a Z-n kinéztünk a Petőfi-pihenőhöz, majd leereszkedtünk (az elején jó meredeken) Pomázra.
Mondanom sem kell, Pomázról hazatekerni volt a legnehezebb. Különösen a Budapest táblától az Árpád-hídig volt nehéz elvergődni. Húsz fölött nem is igen mutatott a km-óra egyszer sem hazáig. De ez így volt jó és kerek.

Össztáv: 84,1km
Szint: 1305m
Idő: 8 óra 23 perc

Képek fényképezőgép híján nem készültek (mindenki legnagyobb örömére), de a Polar óra adatai megvannak.

A komplett teljesítmény-diagram:

A szintvonal, megjelölve a "nevezetes" pontokkal:

Ezen pedig jól látszik, mivel töltöttünk el közel nyolc és fél órát: