Gyulával és Balázzsal az év legklasszabb tekerését hoztuk össze ezen a kellemes hétfő őszi délutánon. Az egész meló utáni tekerés az ő ötletük volt, én meg két kézzel kaptam a lehetőség után, lévén úgyis "projektszünetem" van.
Nekem pont délben volt randevúm az állatorvossal Rudi begyulladt ínye miatt, ezért le is késtem a rajtot. Balázs és Gyula már elindultak fel Pap-rétre, mire én leparkoltam a Bömöst a Szabadság-forrás parkolójában. Próbáltam sietni utánuk, mert volt 10 perc - negyed óra előnyük, de hamar felszaladt a pulzusom és ezzel fordított arányban apadt a tempóm és a lelkesedésem. Arra azért szorítottam pár pecet, hogy az S+ mászókáján megnézzem, mennyi maradt a tudásból a sok-sok-sok évvel ezelőttihez képest. Szerencsére még most is felmentem legalább másodikra (épp ahogy sok-sok-sok éve is).
Pap-rét meglepetésemre ott voltak a srácok, nem is sokkal előttem értek fel, így tudtam egy rövidet szusszanni, mielőtt továbbindultunk volna.
Az útvonal a Sós-rétig ugyanaz volt, mint egy héttel ezelőtt, Úrasztal-oldal, Vízverés-nyerge, Moli-pihenő, Sóstói-rét. Az idő pazar volt. Lágy, meleg napsütés, szikrázó kora délutáni fények, gyönyörű őszi színek. Úgy éreztem, ez 2022. "glamour ride"-ja.
A Sóstói-rétnél megálltunk, hogy megbeszéljük az általam előzőleg már pedzegetett útvonal módosítást, azaz, hogy az Apát-kőti-völgyből ne az aszfalton tekerjünk vissza Pap-rétre, hanem menjünk fel Pilisszentlászló felé a várhatóan üres Spartacuson. Balázs félt, hogy ezzel túl sok idő menne el, ezért javasoltam még egy optimalázálási lehetőséget. Ne guruljunk ki a Nagy-Villámig, hanem innen helyből guruljunk le a tavalyelőtti Moli kerülőn felfedezett erdészeti utakon. Ezzel nem kevés időt spórolva. Épp a meggyőzési próbálkozásom kellős közepén gurult oda hozzánk a srác, akinek a Sóstói-rét szélén köszöntünk oda alig 1-2 perccel korábban. Megkérdezte, ismerjük-e a környéket, illetve, hogy hogyan juthatna vissza leggyorsabban Pilisszentlászlóra, ahol a kocsiját hagyta. Na, gondoltam, "Te vagy az én emberem!" - és ki is csúszott a számon azonnal. Innentől eldőlt a dolog, négy főre bővülve vágtunk neki a kékről balra leágazó erdészeti útnak. És akárcsak két évvel ezelőtt, most is nagy sikere volt a kanyargós lefelének!
Gyorsan lent voltunk az Apát-kúti-völgyben, jöhetett a Spartacus. Az alsó szakasz szép egyenletesen emelkedik a Jenő-kunyhóig és az ösvény szépen karban van tartva. Még a trükkösebb részeken is simán át lehetett gurulni. Élveztem minden percét. Újcsapattársunkkal, Gáborral kicsit elhúztunk Gyulától és Balázstól, de a Jenő-kunyhónál bevártuk őket. Gábor odaadta nekünk az utolsó két "mindenmentes" zabpalacsintáját, amit jóizűen magunkba toltunk Gyulával. Jöhetett a Spartacus felső szakasza.
Bár ez a technikásabb fele a Sparinak, gond nélkül végiggurultunk rajta, csak egy rövid darabon kellett tolni a bingákat. A kedvenc panorámahelyemen azért elidőztünk pár percet és élveztük a páratlan kilátást a Duna-kanyarra.
Szentlászlóról még fel kellett másznunk a hegytetőre a parkolóhoz. Itt elköszöntünk Gábortól, utána pedig még egy utolsó orbitálisat lejtőztünk a zöldön a Skanzenig. Szó, ami szó, sikerült a Visegrádi-hegység legszebb, legizgalmasabb helyeit felfűzni a szűk 30 km-es "edzőkörünkre".
Képek: Google Photos
Videó: Relive & Youtube - Moli & Spartacus
Táv: 29,75 km
Szint: 765 m
Idő: 03:57 óra
2022. összes: 896,82 km, 12620 m, 96:31 óra.
