Naszóval, amíg a szokásos banda nagyobbik fele a Crosskovácsi küzdelmeit választotta, mi Lacival és Hardhattal - a bringákat is magunkhoz véve - beleolvadtunk a VI. Országos Subaru Találkozó Impreza-rengetegébe. Hardhat simán elvegyült a fekete WRX-ével, mi Lacival az Outbackben kicsit kilógtunk a sorból. De hát az Outback is Subaru, nemcsak az Impreza, méghozzá nem is rossz! Na mindegy is, a lényeg, hogy cirka két óra alatt végül elvergődött a Subaru-kígyó Törökmezőre. Ellentétben a korábbi évekkkel, most fizetős volt a buli, fejenként 1300 Ft-ért kaptunk egy nagy tányér gulyáslevest, meg 3 db palacsintát. Na jó, meg helyet. Igaz, az utóbbiból nem sokat foglaltunk, jó ha 40 db autó volt összesen a hatalmas placcon. Még a csapatjátékokhoz sem kellett extra hely.
Ebéd után, teli gyomorral (én még repetáztam is a palacsintából) délután kettő felé indultunk el a tervezett körre. A rövid és hosszabb verzióból az utóbbira esett a választás, ami 40km-es távot jelentett.
Törökmezőről a P-n indultunk el, majd egy nagyobb parkolónál - a parkoló hátsó végéből induló, alig észrevehető kis csapáson - rátértünk a Z3-re. Hamar jó kis tolás kerekedett belőle a Gubacsi-hálásra. A kilátás miatt viszont megérte a rövid küzdés. Ezután Köves-mező következett, majd jött az igazi kihívás, a Hegyes-tető. Jó meredeken visz fel az út a csúcsra, ennek ellenére megpróbálkoztunk a tekeréssel. (A tavalyi BEAC MAXI-n ez eszünkbe sem jutott.) Ha jól emlékszem nekem 5 rövid megállóval sikerült feltekerni, a kilátónál meg erősen koncentrálnom kellett arra, hogy ne lássam viszont a már eddig is többször kikivánkozó gulyással kevert kakaós-lekváros palacsintát. (Ennek a teli hassal bringázni indulásnak a jegére már ráfutottam párszor, de úgy látszik nem tanulok...)
Hegyes-tető után a Bodzás-völgy következett. Közben helyzetjelentés a Crosskovácsiról D.Gabitól (ezúttal ő törte el a váltópapucsát), majd kis továbbszaladás és visszakúszás az S-en. Hát, a völgybe vezető út igencsak érdekes volt, nem hiába nem tűnt fel elsőre, hogy arra kéne menni. Jókora faágak, kövek és mély avar ideális egyvelege a meglepetésbringázáshoz. Hasonló volt, mint a Pilis melletti Vaskapu-völgy, csak terebélyesebb, hosszabb. 20km/ó-ra felgyorsulva már életveszélyes oroszrulettnek tűnt a leereszkedés, a bringák a legváratlanabb pillanatokban és irányokba indultak el egy-egy levélhalom alatt áldozatra vadászó nedves faágon. De mi csakazért is egydarabban leértünk az ernő-forrási pihenőhöz.
Következett az So jelzés szerpentinje, újabb lényegében tolós rész. Leginkább azért mert meredek, keskeny, a visszafordítós kanyarok gyakorlatilag bringával bevehetetlenek és az útra több helyen fák is rádőltek. Volt, hogy egy fa kétszer is elzárta az utat. Felérve a tetőre "örömmel" konstatáltuk, hogy az eddig megtett 10km-en 500 méter szintet sikerült begyűjteni.
Szerencsére a továbbiakban jórészt lefelé gurultunk az S jelzésen, Zebegénybe. Van egy rövid meredek szakasz, ahol leesett az állam, olyan klassz kilátás van fentről a Dunára és Zebegényre. A Kálvária-hegyen megnéztük az országzászlót, majd egy lehetetlen kis ösvényen lecsúsztunk Zebegénybe. Elképesztően helyes kis falu. A templomnál vettünk vizet, aztán a vasútállomástól elindultunk fölfelé a Napraforgó-tanösvényen. A dombtetőre felérve gyakorlatilag egy fennsíkon találtuk magunkat, innen az út kisebb lejtőkkel-emelkedőkkel tűzdelve haladt Márianosztra felé. Ez volt az a szakasz, ahol rájöttem, hogy Hardhat után menni nem kifizetődő. Akkora dagonyába szaladtunk bele (leginkább én), hogy a bringa a kormányig vastagon sáros lett. De hát nincs itt semmi meglepetés kérem, a Börzsönyben volnánk, vagy mifene.
Még Máranosztra előtt lekanyarodtunk az aszfaltról valami beton "útra", innentől felfelé mentünk egy jó darabon. A Kiengesztelődés hegyétől a Z jelzésen még várt ránk egy jó kis mászás (közben itt Zoli jelentett, szintén a Crosskovácsiról), majd a villanyvezetékek mentén begurultuk Nagyirtáspusztára. Hardhattal megejtettük a kötelező csúszásokat a drótkötélpályán. Laci ezt kihagyta, neki úgy látszik elég volt a nem sokkal azelőtt megejtett  bringafürösztés.
Az Érsek-tisztásra az aszfalton gurultunk át, majd onnan a sorompó mögött az S jelzésen zúztunk egy jót. Közben elvétettük az S-t, lett belőle S4. Aztán meg lett belőle régi Z. Szóval, kicsit elkavartunk, de mégis oda érkeztünk, ahová terveztük. Kóspallagra. Gyakorlatilag meg sem álltunk, csak átzúztunk rajta, majd a P-n elhagytuk az aszfaltot és nekivágtunk a mezőknek. Emlékeim szerint legalább négyszer kereszteztünk patakot, mire az utolsó emelkedőhöz értünk Törökmező előtt. Ez az utolsó mászás már nagyon nem hiányzott, pedig csak 50 méter szintet kellett legyűrni.
Visszaérve az OST-nek már hírmondóját sem találtuk - persze este fél 9-kor mit vártunk?Bepakoltunk az autóba és még két kósza füvön pörgési kísérlet után (az OBK nem igazán erre van kihegyezve) szépen hazacsorogtunk.

Képek: Google Photos

Videó (képes élménybeszmoló)

https://vimeo.com/9164541

2009.05.09. Spartacus-ösvény és Visegrád from Bart Stein on Vimeo.

Track: Garmin Connect

Táv: 43,14 km
Szint: 1174 m
Idő: 5:44 óra

2009. összes: 1055,49km, 18133m