Vasárnapra szép, de hideg idő ígérkezett, ezért nem akartunk túl nagy kört menni. Mivel a fogaskerekűt március közepétől másfél hónapra parkolópályára rakják, adta magát az ötlet, hogy használjuk ki az utolsó napokat.
Az legutóbbi túrákon már többször is felemlegettük Kurucz Gabit, hogy hová tűnt, és lám, a mai menetre bejelentkezett! Sőt, reggel értem is jött és kifuvarozott a Városmajorig. Turbi és Duffy már a fogas bejáratánál vártak minket. A 10:20-ast pont elértük, 10:40-kor már a Széchenyi-hegyen izzítottuk a bringákat.
A szokásostól eltérően nem a Normafa felé vettük az irányt, hanem az Apáca-réten át széles vigyorral a képünkön lezúztunk a Zc-n a farkas-völgyi csomóponthoz. A fergetgesen klassz csapatás megadta a mai bringázás alaphangját, vidáman és egész ledületesen indultunk meg a Farkas-völgyben fel Normafához.
A rétesezéshez még korán volt, inkább belecsaptunk megint lecsóba. A GPS által megrajzolt jelöletlen ösvényeken csapattunk lefelé, hogy végül azon az ösvényen lyukadjunk ki, amin tavaly tavasszal Domival teszteltük a bringáinkat és képességeinket. Na meg azért is esett a választásom erre az ösvényre, mert a panoráma sem utolsó róla Farkas-hegy és az Odvas felé. A Sorrentotól már a sárgán gurultunk tovább, szerencsére a tavaly április eleji ítéletidő és havazás helyett ezúttal kellemesen melengető napsütésben.
A szállás-hegyi elágazás sorompójától a futóösvényen (aka mini Spartacus) kerültük a Ló-hegyet és a Csíki-hegyeket, ami még mindig a legklasszabb egynyomos ösvény a budai hegyekben. A Huszonnégyökrösön pihentünk, kajáltunk és persze fényképezkedtünk, mielőtt visszafelé elindultunk volna.
A visszaút alapvetően a sárgán és a piroson vezetett, de közben sikerült felfűzni egy rövidebb és egy hosszabb tolást. Mondhatom, mindkettő zajos "sikert" aratott. Főleg az utóbbi, fel a Szállás-hegyre, ahová anno Gergővel is feltoltuk a bringákat. Hát, most sem volt kellemesebb. Belőlem alaposan leszívta az erőt, utána a repülős emlékműhöz már nem is volt erőm feltekerni, jórészt sétáltattam a murvás úton a Bálnát.
Az emlékműről már eszünkben sem volt feltekerő versenyt játszani a kilövőhöz, némi finom rétes reményében inkább elindultunk visszafelé a Normafához a piroson és a piros kereszten. Csillebérctől aztán mégsem a legrövidebb úton, aszfalton tekertünk fel a Normafához, hanem a KFKI-t megkerülve az erdőben mentettük a gumikat a felesleges kopástól. Ez annyira jól sikerült, hogy az gyermekvasút (nekem csak úttörővasút) harang-völgyi állomásánál kötöttünk ki, ahonnan már egyenesen a János-hegy felé folytattuk. A rétesezés elmaradt.
A libegőnél aztán mindenki megpróbált kaját szerezni, több-kevesebb sikerrel. Gabi kivárta a sorát a kolbászosnál és jó drágán két kis vézna valamit kapott, de legalább jól lakott vele. Én végül egy kólát kaptam Turbitól, mert a benti büfében 45 percet kellett volna várni a hamburgerre. Duffy és Turbi is inkább csokit evett.
Lefelé Turbi vezetésével a Z3-on csapattunk le a Szépjuháznéhoz, onnan pedig a Hárs-hegy oldalában, a gyermekvasút mentén kerestük meg a Contest pályáját. Másodikra meg is lett, elsőre Turbi a susnyásban indult el lefelé, egy jónak tűnő ösvényen. A Contesten én most voltam először, így az ugrókat kihagytam, de amúgy nem tűnik nehéz pályának. Csak elég rövidke, ahogy minden hazai "pálya". Félreértés ne essék, azért jó volt!
Szerencsére Turbi tudta az utat (vagy csak simán követtük az előttünk elzúzó fiatalságot, de még csalinkáztunk egy sort a helyi erdei ösvényeken, mielőtt kiértünk a Budenz útra és onnan kis gurulás után a Hűvösvölgyire, majd a Szilágyira.
Épp 30 km-t tekertünk, de a szint így is 850 m fölött lett. Éreztem is a lábamban, meg úgy az egész testemben. De leginkább azt éreztem, hogy már marha éhes vagyok. Otthon alaposan be is kajáltam a Prince Pubból rendelt fenomenális fokhagymakrémlevesből egy jó adag tejszínes-gombás-csirkés tésztával megfejelve.
Ja, és hogy miért Hánosz? Mert amikor még 2018-ban Spanyolországban nyaraltunk, az utolsó napon a bérautó leadásakor a diszpécsernek az útlevelemből a második nevemet sikerült kisilabizálnia és úgy kértezte tőlem, hogy "Ár jú Hánosz?" Én meg egy-két pillanatig csak pislogtam, mint hal a szatyorban, aztán leesett, hogy ő igazából Jánost akart mondani...
Képek: Google Photos
Videó: Relive
Táv: 30,24 km
Szint: 859 m
Idő: 05:07 óra
2022. összes: 119,15 km, 3175 m, 18:04 óra.
