Nagyon hiányzott már egy igazi bringázás. Igazából utoljára a június végi Pass Portes du Soleil-en ültem a Bálnán, azóta csak melóba jártam be a Scottal, majd amikor az másodszor és utoljára megadta magát, a jó öreg GT-vel.
Szóval, ideje volt már egyet erdőben is gurulni. Kaptam is az alkalmon azonnal, amikor Gergő rám írt Messengeren, hogy van-e kedvem szombat délután egy rövid tekeréshez vele és Ricsivel. Ricsi sajnos lemondta az utolsó pillanatban, de mi Gergővel nem dobtuk be a törölközőt. A Normafánál találkoztunk fél kettő felé (mindketten késtünk egy kicsit a megbeszélt egy órához képest). És mindketten egy kicsit alulfújt hátsó rugóstaggal indultunk el, merthogy a bepakoláskor mindketten elfelejtettük ellenőrizni a nyomást és teló pumpa nem volt egyikünknél sem.
A kelleténél kicsit jobban beült bringák nem fogtak vissza minket, szuperjót gurultunk a sárgán, majd a jelöletlen futóösvényeken egészen a Huszonnégyökrös-hegyig. Közben volt 1-2 izgalmas helyzet, rövid megállás és fényképezkedés a Sorrentónál, pici eltévedés és rengeteg széles vigyorgás a keskeny, alig kormánnyi széles utacskákon.
A Huszonnégyökrösről a harlekinkaticák üldöztek el, amik gyakorlatilag ellepték a meleg napsütésben a dombot, meg minket is. És csíptek-haraptak. Nem kicsit. :)
Visszafelé is a sárga jelzést követtük. A terv az volt, hogy a Szállás-hegyet megmászva áttérünk a pirosra. A csapás meg is lett, de azért volt némi elbizonytalanodás az elején, mivel az ösvény inkább egy alig járt vadcsapásra emlékeztetett. Nem tántorodtunk el, viszont alaposan meg is küzdöttünk, mire felértünk a domb tetejére. Tekerésről szó sem volt persze. Tolás, cipelés és bringába kapaszkodás, küzdés a bokrok és fák kerülgetésével, magyarul serrenés. :D
A szállás-hegyi panoráma azonban gyorsan kárpótolt minden előzőleg elszenvedett karmolásért-horzsolásért. Készítettem 1-2 képet, kicsit eldumáltunk a bringákról a fent piknikező család urával, aztán megkerestük a legrövidebb utat a Repülős emlékműhöz. Az emlékműnél alig egy percet időztünk csak, szinte rögtön indultunk is tovább a piroson a Normafa felé.
Az eredeti terv az volt, hogy a János-hegy alá kerülve a szerpentinen felmegyünk a kilátóig és onnan gurulunk vissza a Normafához, de ezt fel kellett adnunk, mert Gergőnek időre kellett odaérnie egy vendégségbe. Úgyhogy a Budaörsi-hegynél a P+-ra fordulva "rövidre zártuk" a menetet.
Alig több, mint 18 km-t tekertünk, ami nem sok, ám annál élvezetesebb volt. És nem is csaptuk szét magunkat.
A képek mellett a tekerések egy részét - főleg a Normafa-Huszonnégyökrös szakaszt - végig is videóztam, ezek is felkerültek az abumba.
Képek és videók: Google Photos
Táv: 18,33 km
Szint: 554 m
Idő: 3:01 óra
2019. összes: 440,67 km, 17796 m, 49:27 óra.
