Hétfőtől vasárnapig a Mátrában, Fallóskúton hédereztünk. Az első pár napban Domival kettesben, aztán csütörtökön délelőtt a tesóm is csatlakozott hozzánk.
Fallóskút - Lajosháza
Domival kettesben gurultunk egy rövid, de annál izgalmasabb (és fárasztóbb) kört. Fallóskútról a Z3-on felmásztunk Bagolyirtásra, majd tovább gurultunk le a Z-n Mátraszentimre felé. A falu határában felkanyarodtunk a P-n a "vörös erdőbe" (S.T.A.L.K.E.R. fanoknak biztosan ismerős a név). Áttekertünk a gyönyörű bükkösön, átgurultunk a főúton és rákanyarodtunk a jókora sátortáborral körbe települt P+ jelzésre.
Szuperjót lejtőztünk jókora szakaszon. Kacskaringós, nem túl meredek lejtésű, itt-ott kövekkel, gyökerekkel, pár bedőlt fával (amiket simán nyeregben átvittünk) nehezített ösvényen irtózatosan jól szórakoztunk. A Szalajkaház felé elágazó S+ után a P+ kiszélesedik, ezen már kevésbé volt izgalmas végiggurulni. Viszont utána az S-S4 megint egy izgalmas lejtőzést tartogatott Lajosházáig.
A kisvasút megállójában lévő padokon alaposan bekajáltunk, mielőtt nekivágtunk a hazafelé vezető Z+ hosszú emelkedőjének. A Nagy-Völgyi turistaút a régi mátrai erdei vasút nyírjesi vonalának mentén halad, így hol a régi talpfák maradványain zötykölődünk, hol az elbontott, vagy elmosott hidak maradványain keltünk át, többször is keresztezve a Gyöngyös-patakot.
Alaposan el is fáradtunk (legalábbis én), mire felértünk a Görgői út aszfaltcsíkjára. Mivel az itt megejtett tápolással az utolsó falat kajánk is elfogyott, Galyatető helyett közvetlenül Mátraszentimrét vettük célba. Jópár kilométer lájtos felfelé tekerés után elértük a Bőgős-rétet, ahonnan Mátraszentimrére a P-n, a Darázs-hegyet megmászva jutottunk át.
Mátraszentimréről (ahol hétköznap lévén egy épkézláb étterem sem volt nyitva) korgó gyomorral gurultunk át a Z-n Bagolyirtásra, majd a Z3-on át Fallóskútra. Szerencsére a célban a hűtő tele volt mindenféle földi jóval, úgyhogy a jól megérdemelt kajálás a túra végén természetesen nem maradt el.
Én pedig nem kicsit voltam büszke Domira, hogy milyen ügyesen, szinte profi módon terelte végig a Konát az ösvényeken és küzdötte fel magát az emelkedőkön a nem kevés szintet is magába foglaló közel 30 km-en.
Táv: 29,54 km
Szint: 796 m
Idő: 03:54:47 óra
Fallóskút -Szalajka ház
Ez a szombati kör a keddihez hasonlóan indult, megint kiélveztük a P+ jelzés izgalmas ösvényét lefelé, de immár óriási helyismerettel felvértezve a P+ alsó, kissé uncsi részét kihagytuk és az S+ jelzésen csapattunk le a Szalajkaház irányába. Tesóm végi túlóvatoskodva araszolgatott lefelé mindenhol. Ott is, ahol egyébként bátrabban lehetett csapatni. Az S+-nak éppcsak nekilendülve mondtam neki, hogy ne menjen ilyen lassan, mert előbb-utóbb fog zakózni. Ez az előbb-utóbb a gyakorlatban az előbbet jelentette, mert a tizenötödik méterénél valahogy sikerült megakasztania az első kereket egy, a turistaúton párhuzamosan(!) fekvő max. 20 centis ágdarabban és méreteset bukfencezett félig a kormány fölött a jobboldali füves borulózóna kellős közepébe. Felülve nyögött egy fájdalmasat, aztán rájött, hogy semmi baja és elröhögte magát, majd feltápászkodott és folytattuk a lefelé gurulást. Viszont innentől már inkább előtte mentem...
A Szalajkaháztól nem a kijelölt turistautat követtük, hanem a széles dózeren indultunk el felfelé, hogy aztán néhány száz méter után egy éles balossal egy jelöletlen ösvényre fordulva felindianajonesozzunk magunkat a sárga jelzésig. A helyenként nyakig érő, itt-ott tüskés, szúrós susnyáson nem volt a legkellemesebb végigvergődni, de sárga jelzésű turistaútra kiérve sem fogadott túlságosan bíztató látvány. Az útnak az elénk táruló szakasza elég meredek volt, hatalmas kövekkel teleszórva. Szóval felfelé tekerhetetlen volt. Szerencsére csak pár 10 métert kellett tolnunk és felértünk a púp tetejére, ahol viszont egy csettintésre minden gond nélkül tekerhetővé vált a közben megenyhült meredekségű, kisimult és "akadálymentesített" ösvény. Persze voltak a phihentetőbb mellett meredekebb szakaszok is, de összessgében abszolút bringázható volt az út a Görgői út aszfaltjáig.
Az aszfaltra kiérve sem tértünk le az S-ről, a kijelölt úton folytattuk Galyatetőig. Útközben csak egy rövidke kitérőt tettünk Domival az Árpád-korból megmaradt Nyesettvár romjaihoz, hogy körbetekerjük a valamikori várfal tetején. Míg mi feltekertünk a várfalra, körbebringáztuk, majd visszagurultunk a keskeny és technikás ösvényen, a tesóm is felért az útelágazáshoz. Innen a Galyatető tábla már csak pár perc tekerésre volt, bár a felső parkolóhoz felérni még beletelt plusz bő negyed órába.
A turistacentrum éttermében alaposan bekajáltunk, miközben körülöttünk mindenfelé dörgött az ég és villámlott. El is nyújtottuk a pauzát bő egy órára, de a tápolás után még így sem igazán esett jól feltekerni a kilátóhoz. Igazából végül csak Domi tekert fel, én és a tesóm inkább felsétáltattuk a bringáinkat.
A kilátótól a K, illetve P jelzést követve átgurultunk Piszkéstetőre, majd a P-n le a Bőgős-rétre, utána pedig tovább szintén a P-n Mátraszentimrére. Közben Dominak még bőven maradt energiája némi trükközgetésre is.
Mátraszentimréről a Kq-n gurultunk vissza Fallóskútra, de útközben még megálltunk egy jó fél órára ásványokat keresgélni a Szentimre alatti "földtúrásban". És míg mi Galyatetőn megúsztuk az esőt, errefelé jó nagy zuhé esett. A kellemes esőszag őserdei páratartalommal izzasztott minket és alaposan össze is saraztuk magunkat, mire kissé már megfáradva visszaértünk a házhoz. De a mai is baromi élvezetes nap volt minden nehézsége ellenére.
Táv: 23,72 km
Szint: 930 m
Idő: 06:03:51 óra
2021. összes: 1137,80 km, 27856 m, 176:34 óra.
PS: Az egy hét képei (nem csak a bringázások) ebbe az albumba vannak összegyűjtve: Fallóskút Domival (teljes hét)
