Volt másfél-két szabad órám, hát sétáltam egy kört a Nagy-Szénás körül. Az autót Nagykovácsiban tettem le a Szeles utca tetején. A piros jelzés itt indul el fel a Szénásokra. Első gondolatom az volt, hogy csak felugrok körbenézni és jövök is vissza, úgyhogy se enni, se inni nem vittem magammal semmit.

A csúcsra felfelé sikerült elfáradnom a moderato gyalogtempó ellenére is és már fent éreztem a víz hiányát. Ennek ellenére nem bírtam megállni, hogy ne menjek tovább a piroson, le a hegy túloldalán. Közben hirtelen felindulásból felkaptam a Nagy-Szénás tetején egy ott talált (értsd valaki által eldobott) üres kólás flakont és egy széttaposott sörösdobozt és lefelé menet elkezdtem gyűjteni a kétliteres palackba az ösvény mentén eldobált, elhagyott szemetet (ami befért a palack száján). Semmi extra, hajgumik, üvegszilánkok, nejlonzacskók és hasonlók. A kör végére majdnem tele lett a palack.

Egyébként a piros lefelé a Szénásról (Szentiván felé) bringával is atomjó lehet még mindig. Ezer éve nem gurultam végig rajta, leginkább azért mert elvileg tilos. Mint ahogy bringával felmnenni a Nagy-Szénásra is az. Ennek ellenére láttam pár keréknyomot...

Nagykovácsiba vissza az Antónia-árokban gyalogoltam fel, ami leginkább azért volt megterhelő satnya szervezetem számára, mert már elég szomjas voltam, sikerült jó sok folyadékot kiizzadni a 30 fokos melegben. Az aszfalton a kocsihoz visszasasszézás közben már konkrétan vattát köptem és a fejem is kezdett már szédelegni. A kocsiban aztán a tikkasztó hőségből hamar kellemes klíma lett és nem sokkal később már dönthettem le az éltető folyadékot (nem nem sört, hanem sima vizet) a torkomon is. Szóval hamar helyreállt a világ rendje. És a Nagy-Szénás még mindig az egyik kedvenc helyem.

Képek: Google Photos

Track: na azt nem rögzítettem, de utólag megrajzoltam.

Táv: ~7 km
Szint: ~320m
Idő: ~2 óra

2022. összes: xxxx km, xxxxx m, xxx:xx óra.