Domi már nagyon akart a Pilisben bringázni, így - a beígért nem túl jó idő ellenére - kocsiba dobtuk a bringákat és elautóztunk a Csobánkai-nyeregig. Itt letámasztottuk az autót és bringára pattantunk. Cél a Hosszú-hegy volt. Mivel eléggé esőre állt az idő, úgy döntöttem, hogy majd annyit megyünk, amennyit az időjárás enged és bíztam benne, hogy azért nagyon nem ázunk majd el. Végiggurultunk Csobánka fölött, majd elindultunk felfelé a hosszú-hegyi dózeren. A zöld jelzés leágazásáig leküzdött két kapaszkodó rövidebbnek tűnt, mint emlékeztem. Persze lehet csak azért, mert most nem kellett kiköpnöm a tüdőmet, Domival laza, túrázós tempóban haladtunk.
A Hosszú-hegy gerincére vezető zöldre rákanyarodva szinte azonnal elkezdett szemerkélni az eső, úgyhogy mindketten magunkra dobtuk az esőkabátunkat. Szerencsére csak pár csepp esett és hamar abbamaradt, így a Hosszú-hegyen egész szép időben és szinte száraz terepen gurulhattunk végig.
A Szántói-nyeregbe leérve a Pilis oldalában folytattuk az utat, a sárga kereszt jelzésen. A Római útra (Z) rákanyarodva Domi elkezdett nyüglődni, hogy éhes és fáradt, ezért a Két-Bükkfa-nyereg és a Pilis körbebringázása helyett Dobogókő felé vettk az irányt. A Zsivány-szikláknál meg sem álltunk, pedig a köveket fent körbejárni jó móka tud lenni.
Viszont Domi megemberelte magát és egész jó tempóban haladtunk, profi módjára vette az akadályokat, akár sártenger, fahíd, kő, vagy gyökér került elénk.
Fent a Matyi büfében jól bezsírosdeszkáztunk, én a jókora szelet kenyérhez még hozzá csaptam egy meggyes és egy túrós rétest is. Az egészet pedig leöblítettem egy jóféle forró menza teával.
Kellett is a meleg tea, mert Dobogókőre szokás szerint fázni jöttünk. Nem is vacakoltunk sokáig, a burkolás után azonnal elindultunk lefelé a sárgán. A sárból itt is jócskán kijutott, volt minden féle és fajta, ragadós, híg, fröcsögős és kemény, éppen mit dobott elénk az anyatermészet.
A sárhelyzet a Fagyoskatona után sem lett jobb, hiába haladtunk a széles dózerúton, többnyire csak egy keskeny csík volt úgy-ahogy járható.
A Tölgyikrek (aka Lom-hegyi-nyereg) után sokat javult a sárhelyzet, ezért gyorsabban is tudtunk haladni. Egész élvezeteset romboltunk végig a piroson a Holdvilág-árok alsó bejáratáig. Innen meg már nem volt más hátra, csak egy laza gurulás át Csobánkára és egy könnyed mászás fel a nyeregbe, a ránk váró kis kék-fehérhez. Az esőt - pár útközbeni pötyörgéstől eltekintve - megúsztuk. Mégpedig olyan mákkal, hogy ahogy beültünk az autóba és elindultunk hazafelé, már Csobánkán rendesen elkezdett esni és hazáig se nagyon hagyta abba. De ez már nem zavart minket, egy tök jó kört sikerült kanyarítanunk a gyászos idő ellenére is.
Képek: Google Photos
Videók: Youtube video, Domi majdnem-perece (v2), Domi majdnem-perece (v1)
Táv: 29,42 km
Szint: 779 m
Idő: 04:40 óra
2021. összes: 372,99 km, 7118 m, 94:08 óra.
