Ádám dobta fel Messengeren, hogy "Mennyünk má' tekerni!", én meg rajzoltam egy jó útvonalat a budai hegyekben, amit többé-kevésbé tartottunk is.
Felfogasoztunk a Széchenyi-hegyre, ahonnan a Normafát vettük célba. Ezután a turistautakon gurultunk volna át a János-hegyre, de tocsogós, ragacsos sár borította az egész környéket, így maradt az aszfalt.
Az Erzsébet-kilátótól a "piros barlang" jelzés szerpentinjén indultunk lefelé. Persze itt is volt sár, nem kevés avarral fedve, így a féktávokkal és a kanyarokkal csínján kellett bánni. És persze volt útra dőlt fa és eső által teljesen elmosott lépcső szerű lejáró is, amiken igazi serrenő módra lefelé is csak kísértük a bringákat.
A Szépjuhásznétól jobb lett a helyzet, mivel a hegyek napsütötte déli oldalára kerültünk, így a Hárs-hegy ösvényei és a kis jelöletlen ösvény Adyligetről Remeteszőlősre is szinte tökéletes volt. Persze attól eltekintve, hogy azért voltak itt-ott elég technikás részek is.
Remeteszőlősről a Patak sétányon végiggurulva folytattuk a túrát Nagykovácsi felé, ahol közkívánatra megálltunk hamburgerezni. Ezzel közel egy órát csúsztattunk a késői indulás miatt amúgy is jó negyvenöt perces csúszásban lévő "időterven". Időterv persze inkább csak az én fejemben volt, a többiek csak élvezték az előbújt nap meleg sugarait és a finom hamburgert.
Így aztán se a Zsíros-hegyre, se a Nagy-Szénásra nem mentünk fel. Ehelyett a Virágos-sétány zsákutcájának végében induló kis gyalogösvényen hagytuk magunk mögött Nagykovácsit. A Kutya-hegy alatt becsatlakoztunk a sárga jelzésű turistaútba, amin meg sem álltunk a perbáli útelágazásig. Na jó, egy csoportképre azért volt időnk az utolsó nagy lejtőzés előtt.
A Crosskovácsi egyik - ha nem a legjobb - lejtőzős szakasza (még külön Strava szegmense is van), bár és még sosem indultam magán a versenyen. Viszont jó tempót lehet menni és a helyenként szűk "félcső" miatt sebességérzet is van, nem kevés. Ezúttal 61,4 km/órát sikerült kipréselni magamból és a Bálnából.
Ádám és Gergő is széles vigyorral gurult ki az elágazáshoz. Ferinek most sem jött össze a megálló mentes lejövetel. Legutóbb csak egy szolid defekt kényszerítette megállásra, ezúttal viszont Turbi húzta a Fekete Pétert és perecelt Feri előtt egy hatalmasat.
Ádámmal és Gergővel vártunk is rájuk jópár percet, mire megjelentek a lejtő kifutójának végén. Mivel Turbi szenvedett némi bőrfolytonossági hiányt és egy mélyebb vágás is volt a könyökén, először vízzel lemostuk és kitisztítottuk a sebet, aztán kapott egy kis Betadint is. Még szerencse, hogy hordok magammal mini eü csomagot, így kapott a sebre egy szép nagy tapaszt is.
Miután összeraktuk Turbit, elindultunk vissza Nagykovácsiba. Ehhez persze vissza kellett mászni azt a szintet, amit nem sokkal korábban elvesztettünk. Messzire nem jutottunk, mert Turbi lábai megmakacsolták magukat, így - mivel én Ádámmal és Ferivel már kicsivel előrébb jártam - visszagurultam hozzá és Gergőhöz. Adtam Turbinak egy Isostar gélt, én meg benyomtam egy PowerBar félét. Amíg kicsit vártunk a hatásra, Gergő a Santa Cruz első fékét próbálta cicergés mentesre beállítani. A rövid pauzát követően végül sikeresen felmásztunk a sárga jelzésig. Turbi annyira erőre kapott, hogy harmadikként ért fel a dombtetőre.
Kis csúsztatással mondhatnám, hogy "Innen már csak lejt!" (tulajdonképpen mondtam is), de egy-egy pici púp azért volt visszafelé. Nagykovácsiig ugyanazon az ösvényen gurultunk el, amin elhagytuk és Remeteszőlős végében sem az aszfaltutat választottuk Adyligetig, hanem a pár órával ezelőtt másik irányból már végigjárt gyalogösvényt. Mivel ide egy kb 5-10 méter hosszú meredek kaptatón kellett felpattanni, Ádám azonnal hátraarcot fújt. Mi Ferivel elindultunk és azt hittük, hogy Turbi és Gergő is Ádámmal tartott végül, de a Nagy-rétre leérve kiderült, hogy kis hezitálást követően ők jöttek utánunk. Így a Nagy-rétnél kis csapatunk visszabővült négy főre.
Viszont ekkorra már eléggé kezdett ránk sötétedni, úgyhogy a lámpáinkat felpattintva a legrövidebb úton, a Hűvösvölgyi út aszfaltcsíkján gulultunk le a Városmajorhoz, ahol Gergő és én az autóinkat hagytuk. Feri jött velem, Turbi viszont még bringával ment tovább, úgyhogy odaadtam neki a Bálnáról a villógókat, hogy ne kelljen egyedül fekete lovast játszania, amíg hazaér. Mi pedig szépen be- és felpakoltuk a bringákat a kocsiba és a motorizáció vívmányait kihsználva szépen hazacsalinkáztunk.
Így ért véget a móka mára, s zárult Pepe mókatára. :)
Képek: Google Photos
Videó:
Táv: 45,34 km
Szint: 805 m
Idő: 05:43 óra
2020. összes: 1056,65 km, 16330 m, 117:18 óra.
