Ismét Gabihoz és Pannához csatlakoztam egy izgalmas, bár az erőnlétemhez mérve kissé túlvállalósnak ígérkező terekésre, ezúttal kedvenc terepemen, a Börzsönyben. Az időjárás előrejelzés délutánra ígért csak kisebb esőt, ennek ellenére a Diósjenői rajthely felé menet a Csóványos fölött már méretes felhő terpeszkedett.
Kipakolás után a zöldön indultunk el felfelé, nálam a tekerést elég hamar felváltotta a tolás, Gabi és Panna jóval tovább nyeregben maradtak. Azért a Csehvár alatti lépcsőknél ők is kénytelenek voltak bringát sétáltatni. Midenesetre a zöld (alias ételhordó út) elég izgalmas útvonal, a Csehvár után végig ki is lehet tekerni (már aki bírja szusszal). Én szégyenszemre a Csóványos alatti utolsó meredeket sem tekertem ki, a fele után kicsivel elfogyott a lendület.
A kilátó 133 lépcsőjét azért leküzdöttem, hogy körbenézhessek. Még érződött a frissen esett eső illata a levegőben. Pár képet lőttem fent és lent, aztán indultunk is tovább a piroson a Nagy-Mána felé. Gabiék előtte jól felöltöztek (938 méteren elég hűvös volt), én csak az egy szem hosszúujjú decathlonos felsőmet tudtam felvenni a mez alá. Mivel eddig a hátizsákban pihent mini méretre összehajtva, megtarthatott valamit a diósjenői 20+ fokból, mert simogatóan meleg és száraz volt az átizzadt, csuromvizes mez alá felvéve.
Ha másért nem, hát a következő 3-4 kilométerért megérte ma felkelni. Csiki-csuki lefelé a Csóványosról, utána a technikás, meredek rész a piroson (ezt korábban meg is örökítettem a Börzsönyi anti-reumátor alkalmával), majd fel a Nagy-Mánára. Az a hely még mindig egy csoda. Elképesztő panoráma, a sziklás hegytető tele ezerféle színes virággal. Hosszú percekre ott ragadtunk.
Az ösvény a Nagy-Mána után sem lett egyszerűbb, sőt! Ahol nem a hátsó kerékre ülve kellett a köves-saras meredélyeken lefelé ereszkedni, ott a csalán csípkedett össze, vagy a tüskés bokrok szúrkáltak meg. De épp csak annyira, hogy jókat derüljünk egymás jajgatásán, ahogy szép lendülettel átgurulunk a derékig, vagy épp vállig érő buja, zöld retteneteken.
A Tóth-Péter emlékhely alatt volt is kis gondolkodás, hogy hogyan is kéne megoldani a dolgot. Én valahogy leügyeskedtem magam a nyeregben, Gabi és Panna inkább lesétált. És az igazi adrenalinlöket csak ezután jött, a falmeredek, sziklás-köves utolsó szakaszon. Én mentem le elsőnek, utánam Panna ért le. Szerintem magasabb volt a pulzusa, mint a Csóványosra felfelé, mert amikor leért valami olyasmivel kommentálta a megelőző kb. fél percet, hogy "Hű, most egy kicsit beszartam!". És persze közben azért fülig ért a szája. Gabinak nem sikerült ilyen szerencsésen a mutatvány, félúton ledobta a lova és mivel visszaülni sehogy sem tudott, kénytelen volt lesétálni (itt is :P). Panna előtt viszont le a kalappal! De tényleg! Tutira egy kezemen meg tudnám számolni, hány lány jönne itt le nyeregben.
Királyházára begurulni innentől már laza volt, a Rakottyás-patakon átcsapatásokat már csípőből megoldottuk. Királyháza aszfaltján látszott, hogy nem sokkal előttünk itt is járt az eső. A Gabi a piros jelzés melletti erdészeti utat nézte ki a Bugyihó felé, ami tűrhetően (bár meredeken) indult. Aztán az első elágazás után csúfos sárdagasztásba torkollott. De abba az igazi, börzsönyi, agyagos sárba! Hiába választottuk a két lehetséges irányból a rövidebbet, Gabi és Panna némi kínlódás után inkább visszafordult, bár igazából akkor már késő volt. A bringákon mindenhol vastagon állt a rátapadt sár, a kerekek alig forogtak el a villában, vázban. Én velük ellentétben megmakacsoltam magam és inkább-vállon kézben felcipeltem a cirka 20 kilósra hízott bringát a sárga jelzésig.
Így aztán innentől különváltak útjaink. Én - miután a sár egy jelentős részétől megszabadítottam a Bálnát - fent a gerincen már tudtam tekerni, sőt a keréknyomokban megmaradt kisebb pocsolyákon áthajtva egészen kitisztultak a gumik.
Úgy volt, hogy Gabiékkal a Csánki-kertnél találkozunk, az S és a K4 jelzés találkozásánál, de ezt a tervet áthúzta az időjárás azzal, hogy szépen, komótosan elkezdett esni az eső. Én pedig - esőkabát nem lévén nálam - bemenekültem egy méretesebb tölgyfa út főlé terebélyesedő lombkoronája alá. Mivel éhes is voltam, nekiálltam enni-inni, de ahogy lekerült a hátamról a hátizsák, nagyon hamar elkezdtem fázni. Jópár percet dekkoltam, de az eső egyre csak sűrűbben esett. Megfázni nagyon nem akartam, ezért úgy döntöttem, hogy feladom a fejem fölött lévő levéltetőt és inkább az esőben legurulok Pénzásásig. Abban bíztam, hátha Gabiék is közben bemenekültek a pár éve felújított kulcsosházba és ott összefutunk.
Gabiék sajnos nem voltak ott és telefonon sem tudtam elérni őket. Pár percig vacilláltam, merre folytassam. Bár úgy tűnt, az eső lassacskán alábbhagy, tovább várni és fagyoskodni, majd Drégelyvár felé elkanyarodni a friss és nem kevés eső után nem volt értelme. Így miután útba igazítottam egy régi VW Transporterből épp kicuccoló gyalogos párt, elindultam a kéken vissza Diósjenőre.
Nem mondom, hogy nem élveztem még így sarasan is, de azért a tavaly októberi Kámor-körös menet élményének nyomába se ért. Valahol félúton lehettem, amikor csörgött a telefon és tudtunk beszélni Gabiékkal. Ők a Csánki-kertnél voltak, de előtte pucoltak bringát a patakban, meg ők is vártak vagy 20 percet az eső miatt. Szóval, gyorsan lebeszéltük, hogy akkor Diósjenőn találkozunk, ha addig nem érnének utol.
Diósjenőre beérve sikerült kicsit elkavarnom, ennek köszönhetően meglett a 30 km-es minimál táv, mire visszataláltam a kocsihoz. Gabi és Panna még nem voltak ott, de Kriszta már ott várt rájuk a teherautóban. Amíg most már ketten vártuk őket, én szép komótosan átöltöztem, beindítottam az autó motorját, hogy csináljon az utastérben egy kis meleget. Éppcsak bepakoltam hátra a bringát, amikor Gabi és Panna is befutott. Jót csapathattak a kéken, mert alig 5-10 perccel utánam kanyarodtak be a CBA parkolójába.
A Börzsöny sokadszorra is hozta az igazi, "börzsönyös" hangulatot, jó adag küzdéssel és annál is több vigyorgással. Meg persze az elmaradhatatlan sárral. Mert nincs Börzsöny sár nélkül!
Képek: Google Photos
Táv: 30,71 km
Szint: 1212 m
Idő: 05:55 óra
2020. összes: 570,68 km, 6195 m, 54:18 óra.
