Vártúrának indult a terv szerint, aztán végül várat csak a kocsiból láttunk (Nógrád várát)... Hiába volt szikrázóan szép napsütés és húsz fok, nem volt jelentkező a Börzsöny keleti szélén tervezett karikára. Így Domival és tesómmal hármasban kerekedtünk fel megnézni Nógrád és Drégely várát. Aztán persze az lett, hogy kicsit későn értünk ki a kettesen Nógrádra és Domi is nyafogott, hogy nem akar 33 km-t tekerni, ezért lecsapva a túra első és utolsó 3-4 km-ét, Diósjenőn parkoltuk le a frissiben leszervizelt, öregecske BMW-t.
Kipakolás után a Závoz-nyerget vettük célba, de még ki sem értünk a faluból, már meg kellett állni kajáni. Némi szendvics és gyümölcspüré bevitelét követően hosszasan kerekeztünk felfelé a nyereg irányába. Mivel a tempó nem volt épp vérmes, kicsit tovább tartott az aszfaltcsík megmászása a tervezettnél.
A Závoz-nyeregben aztán pihentünk egy rövidet. Domi alkudozott egy sort, hogy csak guruljunk vissza a kocsihoz ugyanott, ahol feljöttünk, de nem engedtem a nyafogásnak. Irány a Kámor.
A Kő-szirtet megkerülve átgurultunk a Kun-rétre, majd egy rövid vadászles-kilátó látogatás és két trükkös kerítésmászás után felkaptattunk a Jász-Bükk 596 méteres csúcsára. Ez még nem okozott túl nagy szenvedést, de erre sem kellett sokat várni, mert jött a Kámor a maga 661 méterével és a sárga jelzés a szűk és tagolt ösvényével. Itt már elgurult a gyógyszer, Domi is behisztizett elég rendesen. Volt, hogy én toltam egyszerre a két bringát úgy, hogy én az ösvényen caplattam felfelé, a két bringa meg a jobb és bal oldalon a susnyásban, a bokrok között gurult, vagy épp emelődött. Nagy kínszenvedés árán azért felértünk a tetőre és a másik oldalon szerencsére csak le kellett gurulni. Bár itt is több volt a séta, mint a gurulás, hiába nem volt nehéz, sem meredek a terep. Inkább csak a fáradtság és a hiszti (na meg utólag kiderült, hogy az éhség) miatt nem voltunk annyit a nyeregben, amennyit lehetett volna.
Aztán a Csánki-kertig, már nyílt terepen, széles úton, megint én toltam Domi bringáját is, közben ő benyomott egy szendvicset. Ez helyre billentette a vércukor szintjét, visszatért a jó kedve. Meg persze egy utolsó rövid kaptatót követően jött a lejtő és a fülig vigyorgás egészen Pénzásásig.
Itt már annyira benne voltunk a délutánban, hogy jobbnak láttam nem Drégelyvár felé folytatni, hanem egy elegáns jobbossal az aszfaltról a Diósjenő felé vezető kék jelzésre fordultunk. Ez volt a jutalomjáték a nap végére, nagyon kellemes és jó hangulatú örömbringázás kerekedett a sok "megpróbáltatás" után. Mindhárman élveztük a bő 6 km szinte folyamatos lejtőzést a gyönyörű őszi erdőben, a délutáni napsugarak által nyújtott fény- és színkavalkádban.
A bringázás megvolt, a várakat meg megnézzük legközelebb. :)
Képek és videók: Google Photos
Táv: 19,92 km
Szint: 664 m
Idő: 4:39 óra
2019. összes: 460,59 km, 18460 m, 54:06 óra.
