Nem telhet el év börzsönyi bringázás (vagy legalább kirándulás nélkül)! Ez pont jókor, október végén jutott eszembe. Mármint, hogy az idén még nem jártam a Börzsönyben. Ki is tűztem a vasárnapot, hogy addigra talán kedvezőbbre fordul a hétközbeni esős, szottyos időjárás. És közben örültem, hogy Viktor, Cser Atti és Málnás Peti is bejelentkezett a menetre. Csakhát az eső nagyon nem akarta megadni magát, így vasárnap reggelre a srácok mind visszakoztak. Én meg úgy voltam vele, hogy mivel Szandit már így is, úgy is el kell vinnem Óbudára, majd útközben kitalálom, mi legyen.
Vasárnap reggel persze esett az eső, ezért egy teljes órával eltoltam az indulást, hátha közben javul a helyzet. Bringa a kocsiban, irány Óbuda. Persze folyamatosan esett. A Megyeri-hídon visszafelé autózva erősen gondolkoztam, hogy lekanyarodjak-e a 2A-ra, vagy inkább vegyem az irányt hazafelé. De előbújt a makacsabbik énem, ami azt mondta: "Nehogymár az időjárás döntse el, mikor bringázzak!" és bumm, már a 2A-n autókáztam Kismaros felé. A gyorsforgalmiról Vácnál letérve már csak petyergett a pár kilométerrrel ezelőtt még sűrű égi áldás, Szokolyáról Királyrét felé pedig már-már ideálisnak tűntek a körülmények. Arról nem is beszélve, hogy a Szokolya és Királyrét közötti kriminális állapotú aszfaltutat úraburkolták és vajsima flaszteren lehetett suhanni. Legalábbis a paphegyi kisvasút állomásig.
A királyréti parkoló szinte kihalt volt és persze a jegyszedőknek sem volt se híre, se hamva. Legalább a parkolásért nem kellett ma fizetni. Nem is piszmogtam sokáig, előkaptam a bringát, esőkabát, Gopro, hátizsák fel és irány az aszfalt a Foltán-kereszt felé!
Nem jutottam messzire, még alig értem ki Királyrétről, máris szakadt rólam a víz, teljesen be voltam dunsztolódva az esőkabát alatt a 3 réteg thermoruhában. Muszáj volt egy rétegtől megszabadulni. Jut eszembe, ez már nem is az első, hanem a második megálló volt. Elsőnek a cipőstopli miatt álltam meg. Az előző, NW csukám nyugdíjba küldése után vett KTM verseny MTB cipőben furcsán spiccelve tudtam csak tekerni. Vagy legalábbis úgy éreztem, hogy túlságosan elöl van a stopli. Pedig rémlett, mintha már hátrébb tettem volna. És a megállás után ki is derült, hogy tényleg hátrébb toltam, méghozzá teljesen, amennyire a cipő talpa csak engedte. De mégsem volt kényelmes a tekerés. Na mindegy, mára már ezzel kellett beérnem.
Az aszfaltút a Szénpataki kulcsosház után dózerként folytatódott és kicsit meredekebb is lett. De én motolláztam szorgalmasan felfelé, mégha nem is tempósan. Inkább a folyamatos haladás volt a cél, minthogy ömöljön rólam a víz, utána meg fázzak. A dózerről a K4-re az utolsó lehetőségnél kanyarodtam rá, bár erősen gondolkoztam, hogy a mellette futó erdészeti úton indulok el. De a pár perccel korábban mellettem autóval elhaladó csapat is arra indult el gyalogosan, én meg nem vágytam rá, hogy felfelé "bealázzanak". Azon viszont csodálkoztam, hogy hogyan tudtak a dózer elején a lezárt sorompón átjönni a kis Corsával. Mindegy, rendesek voltak, köszöntünk, váltottunk pár szót, aztán ők jobbra az erdészetin, én balra a K4-en vettem célba a Foltánt.
Az első 150-200 méteren toltam a bringát, mert meredek is volt, meg csúszott is a vizes avar és kő alattam. Viszont a Hárs-réttől már tudtam tekerni, de a fiúk így is előttem értek fel és időközben már nekiláttak az egyik tájékoztató tábla cseréjének. Akkor még nem tudtam, de a Börzsönyi hiúzokkal futottam össze. Erre csak utólag jöttem rá, amikor a "Foltán, vagy Fultán" sztorinak próbáltam utánajárni a neten és rátaláltam Sziva Zoli írására a kereszt legendájáról. Furcsállottam ugyanis, hogy az új útjelző táblákon (pl. az Árva-kúti-rétnél lévőn) Foltán helyett már Fultán-kereszt van írva (mint kiderült, igazából helytelenül).
Amíg a Hiúzok szorgoskodtak, én benyomtam egy Moments szeletet. Közben a Saj-kúti-bérc felől felért egy "villanycube"-os srác is. És bár szinte egyszerre indultunk vele a fel a Csóványosra, ő pillanatok alatt eltűnt a szemem elől, csak a talajba kapaszkodó guminyomokat láttam a meredekebb kaptatóknál. Vele ellentétben én az utolsó szakaszon toltam a Bálnát a Csóvira. Egyrészt a meredek út eléggé csúszott is, másrészt én már kicsit készen is voltam. És míg a Foltánnál egész jó idő volt, a Csóványos hideg, nyirkos felhőbe volt burkolózva.
A vacak idő ellenére volt fent pár gyalogos. Letelepedtem az egyik padhoz és ittam egy forró teát a termoszból (azért készültem, hogy zima lesz), majd feltalpaltam a toronyba, csakhogy meglegyen a 133 lépcsőfok. Leérve a bringához szinte dideregtem, úgyhogy el is dőlt gyorsan, hogy a tervezett extra kurfli a Magosfa és Királyháza felé ma elmarad. Ebben a hideg, szottyos időben én ma mégegyszer fel nem jövök a Csóványosra! A döntésemet megerősítette a következő lejtőzés is. Össze vissza táncolt a bringa a csúszós avaron és vizes gyökereken. Nem hiányzott volna egy ordas perec a Z+-on lefelé, amerre háromhetente jár egy ember.
Nade a perec így sem maradt el. Az Oltár-kő után a P3 egész haladós volt, ennek örömére sikerült elcsúsznom az ösvény egyetlen technikás részén, ahol az erősen rézsűs fagyökereken kell átgurulni. Készültem rá, hogy felülről, kicsit a bringát kifelé döntve majd lendületből átgurulok, de közben a hatodik érzékem azt súgta, hogy nem fogja kiadni. És úgy is lett. Abban a pillaban, ahogy a nedves gyökerekre felfutott az első kerék, rögtön megcsúsztam, mintha tükörjégen próbáltam volna jaszkarizni. Első kerék le jobbra, kormány meg le balra, én meg szépen letérdeltem. A jobb pedálból ki se szálltam, csak felálltam és átlöktem a bringát a maradék gyökereken és gurultam tovább. Van róla videó, majd felteszem.
A Rakodónál úgy voltam vele, hogy bár legszívesebben elkummantanék a piroson egyenesen a Grófi útra, a Nagy-Hideg-hegy csak nem maradhat ki, ha már itt vagyok. Szépen fel is tolattyúztam a bringát a sípályán. Szó, ami szó, megküzdöttem vele. Ami lefelé brutál meredek, felfelé kifejezetten küzdelmes volt. Főleg, hogy mindez cuppogós, csúszós sárral volt ma párosítva. Két lépés előre felfelé, egy csúszás vissza le. De azért felküzdöttem magam a csúcskőig.
Viszont "Innen már csak lejt!" De a lejtőt meg is kellett találni, ami elsőre nem sikerült. Pontsabban nem a P, hanem a K4 felé gurultam le. Aztán meglett a P, azaz a Grófi út is, amin a Magas Tax érintésével szépen lelejtőztem vissza Királyrétre. Jó hosszú lejtőzés volt, bár a nyílegyenes szakasz a végén nem sok kihívást tartogatott. Csak némi sarat. De azt már előtte is szedtem össze lefelé a piroson. Pedig az NHH-ig egész tiszta maradt a bringa. Az egyetlen kellemetlenséget lefelé a cipőm szolgáltatta, mert kifejezetten kellemetlen és fárasztó volt vádliból tartani a lábfejemet a cipőhöz képest túlságosan elöl lévő pedál miatt. Valamit csinálnom kell majd a csukával, vagy megy a levesbe.
Királyrétre leérve meglepve láttam, hogy megtelt a parkoló és egy csomó kiránduló kolbászol jobbra-balra. Mondjuk még csak délután fél kettő felé járt az idő, de azért fél öt körül meg már sötét van ilyenkor. Lehet, hogy csak a Vár-hegyi kilátóhoz jöttek fel? Mindegy is, az én köröm megvolt (még ha csak egy kis kör is lett), irány haza a meleg lakásba!
Képek: Google Photos
Videó: jön...
Táv: 22,72 km
Szint: 841 m
Idő: 03:37 óra
2022. összes: 919,54 km, 13461 m, 100:09 óra.
