Az "ős-serrenők" újra összeálltak egy börzsönyi kiruccanás erejéig! Jó kis meghalódós menet volt, elszoktam már a börzsönyi turistautak meredekségétől. Azért volt pár szakasz, ami tetszett. Vagyis... Jobban belegondolva az egész tetszett. Kivéve, hogy szokás szerint gyenge vagyok, mint a harmat. De klassz volt átcsalinkázni Királyrétről a zöldön a kisinóci turistaházig, fájó, de közben vicces volt a sárga kereszt csalános-tüskés dzsindzsáján átvergődni a sárgára. A sárga jelzésen indianajonesozni is leírhatatlan élmény volt az úttalan utakon, patakmedreken átgázolva, folyamatosan a helyes irányt keresve. Na, ez utóbbi nem is sikerült, egy helyen elvétettük. Valami jelöletlen erdészetin másztunk rengeteget (vagy 100m szintet), hogy aztán a sárga jelzésre visszatalálás közben vaddisznó állkapocs felismerőst és szarvasbogár legót játsszunk. Ami kicsit elszomorított, hogy kedvenc nagyirtáspusztai drótkötélpályánk az utolsó csavarig eltűnt, befellegzett a pihenő gyanánt beiktatott mókázásoknak. Pedig hányszor mulattunk rajta fergetegeseket! (A legemlékezetesebb talán a "Börzsöny nagykör"-ön volt.)
R.I.P. nagyirtáspusztai drótkötélpálya!
[vimeo 4814980]
Börzsöny másodszor from Hardhat Bandi on Vimeo.
Viszont ami nagyon bejött, az a S+ mászókája fel a Tolmács-hegyre Nagyirtáspuszta után. Kellett kapaszkodni a kormányba rendesen, nem is ment egy szuszra, de végig ki lehetett tekerni. Utána az egész Hosszú-bérc nagyon klassz volt. Leszámítva, hogy én a lefelén bedefekteltem, István meg kis híján leperecelt a hegyoldalba. Pontosabban leperecelt, de egy fa megfogta. :)
Nagybörzsönyből visszafelé a K4 is nagy kaland volt, szívatós, hosszú, folyamatos mászással a Nagy-Hideg-hegyig. Menet közben elvesztettük Ferit, találtunk egy klassz kilátóhelyet és készítettünk pár jól sikerült fényképet. Az erő viszont nagyon elfogyott, mire az NHH alá értünk. Gabuly mester referencia mászókáját én gyakorlatilag 80%-ban toltam. Közben alaposan el is éheztem. Csak az tartott életben, hogy milyen jól fog esni az NHH-n a juhtúrós sztrapacska. Olyan, amilyet tavalyelőtt, a "Börzsöny - Nem lesz sár!" alkalmával ettem. De hiába vergődtem fel a turistaházhoz az utolsókat rúgva, nem volt nyitva a konyha. Se sztrapacska, se palacsinta, de még egy árva zsíros deszka sem volt. Csak a büfé szegényes választéka, Balcsi Szelcsi, ropi, csipsz, kóla. És a hatalmas csalódás. És még Ferit sem sikerült elérni telefonon, hogy merre jár.
Bár jól nem laktunk, Istvánnal mégis úgy döntöttünk, hogy a csóványosi kilátó nem maradhat ki. A P3 szökőútján gurultunk át az Oltár-kő érintésével a Csóványosra. Az őskövületnek számító Motorola Milestone XT720-ból kb. 30-40 kép készítése után itt fogyott ki teljesen a szusz (reggel 100%-kal indította a napot), a kilátóról/-ból már csak István tudott képeket lőni.
Királyrét felé kedvenc DH szekciómat vettük célba (Égés-bérc - Suta-berki-nyiladék, alias PO-KO-K4). A Csóviról levezető P összes trükkös akadályát hibapont nélkül vettem (István ehelyett sétáltatta a gépet), viszont Égés-Tetőnél sikerült a legjobbkor hátranéznem István nyomait kémlelve. Ennek eredményeként kb. 5 km/órás sebességgel nekiütköztem egy 10-15 centis kiálló kőnek, ami a bringát lesatuzta, de engem nem. Úgyhogy minimális lendülettel átestem a kormány fölött és nyomtam egy hatalmas hasast (ez ott még nem fájt, ám az következő egy-két hétben éreztem a hatását, másnap már gyakorlatilag nem bírtam mozgatni a bal lábamat, de a jobb combomon is lett egy jókora véraláfutás). Viszont a zúzás a DH szakaszon hozta a kárpótlást. Királyrétre begurulva pedig ott találtuk Ferit a kocsi mellett várakozva, így a hazaútra teljes lett a létszám.
Kicsit fájt, nagyon elfáradtam, de baromira jó bringázás volt.Többet kéne a Börzsönybe járni... És még többet bringázni. :)
Képek a Google Photos-on.
Táv: 37,6 km
Szint: 1480 m
Idő: 7:21 óra (nettó 4:26 tekert/tolt idő)
2016. összes: 1111.15 km, 19238 m, 106:01 óra.
