Börzsöny nagykör

2009. május 23. 23:59 - Samorost

A múlt heti rövid, de nagyon jól sikerült börzsönyi kiránduláson felbuzdulva ismét a Börzsöny volt a cél, de ezúttal egy 66 km-es kört terveztünk. Mint mindig, most is késtünk, de ezúttal vis maior történt, a 2A-n két balfácán összeakadásának romjait takarították a félig lezárt úton.

A királyréti rajtrácson ezúttal 12 versenyző sorakozott fel és fél tíz után valamivel indultunk el a Z jelzésen Nagyirtáspuszta felé.

Viktor már az első kilométeren bedefektelt, így a mezőny eleje szépen elhúzott, mi meg koslathattunk utánuk. Kisinóc magasságában bevártak minket, mert nem igazán találták a Z jelzést, ami a patakon átvágva a pihenőnél tesz egy erős jobbost. Mire mi odaértünk a jelzés is meglett, így együtt indultunk az Érsek-tisztás felé. A turistaút ezen a szakaszon a műutat többször keresztezve, jórészt mellette halad, ennek ellenére sikerült ismét szétszakadnia a mezőnynek. Mi Mikivel és Ajtonnyal sereghajtókként kullogtunk a többiek után, mégis elsőként értünk a Szent Orbán hotelhez. Történt ugyanis, hogy az Érsek-tisztás után a Z jelzés egy rövid emelkedő után balra fordulva megindul fel a Sas-hegyre, és az út amin eddig jöttünk Z+ jelzésként folytatódva vezet le Nagyiráspusztára.

A banda sietős fele természetesen felment a Sas-hegyre. Fent először Zoli, majd Gábor kapott defektet, így amíg mi hárman a drótkötélpályán szórakoztunk, ők defektet javítottak. Közben befutott Hardhat, őt sikerült telefonon lenavigálni a helyes irányba. Mivel a többieknek bő fél óra múlva sem volt se híre, se hamva, megpróbáltuk telefonon utolérni őket is. Ez csak többszöri próbálkozás után sikerült, mert a környéken térerő nem igazán volt. (Vagy csak a Vodának, mert az eltévedteknek mindnek vodás volt a telefonja.) Naszóval, ők Zoli javaslatára a hegy másik oldalán mentek le, viszont ott nem találták a visszavezető jelzést. Végülis nem siettünk sehova, még "csak" dél körül járt az idő. Kínunkban átmentünk a hotel mögötti strandhoz jégkrémezni - kellemes kiszolgálásban volt részünk ;) - és összesen röpke másfél óra várakozás után megjelentek a többiek is. DGabi rögvest leckét adott nekünk a női nem ujjunk köré való tekeréséből ("Ezt itt el kéne mosogani!"), majd miután rendeztük sorainkat konstatáltuk, hogy Feri hiányzik. Gyors telefonálgatás után kiderült, hogy ő már Vácon jár, letévedt Kóspallagra és onnan már nem akart visszajönni. Maradt 11.

Az S+ jelzésen folytatva az első esemény DGabi perecelése volt, szépen leamortizálta a bal felét. Utána mi ketten Mikivel vétettük el az S+ leágazását a fő csapásról és zúztunk le a köves lejtőn a nagybörzsönyi házak tetejének magasságáig. Mászhattunk vissza vagy 100 méter szintet, pedig utólag már láttuk, hogy egyszerűbb lett volna ha legurulunk a K-n a faluba. Az S+ azért tartogatott még meglepetéseket, egy helyen egy rossz íven fekvő faág viccelt meg többünket (Viktor perecelt is rajta egyet), utána meg a komplett út hiányzott egy darabon a rádőlt fák miatt.

A faluban a helyi kricsmónál ettünk-ittunk, én a beragadó hátsó fékkel szenvedtem (már Nagyirtáspusztán is reszelgettem egy sort), és próbáltunk zöld ágra vergődni az útvonal folytatásának tekintetében. Több verzió felvetése után maradtunk az eredetileg tervezett P-nél. Kétszer is zsákutcába futottunk, mire rátaláltunk a Magyar-hegyre vezető ösvényre. Fölfelé Laci amortizálta le némileg a váltóját, ami aztán nem nagyon akart az elvárható módon működni. Mire úgy-ahogy helyrerázta, a többiek már bőven látótávolságon kívül voltak. Az út sem könnyítette a helyzetet, irdatlan meredeken vitt fel a tetőre. 2 km alatt 400 m szint embert próbáló. Az uccsó 150 szintet végig toltuk. Közben pedig nem tudtuk, hogy a többiek a jó irányba jöttek-e, mivel a vadászháznál az addigi útról jobbra letérve folytatódott a P jelzés. Többszöri nekifutásra értük utol Viktort, aki Ajtonnyal tuti rossz irányba ment, de végül egyszercsak mégis ott volt mindenki a Salgóvár alatt. Persze mi Lacival és Mikivel utolsónak.

Salgóvárról körbenéztünk a Börzsönyön, amíg Zoli lent defektet szerelt, utána meg következett az a rész, ami senkinek nem lett a kedvence. Lefelé is, felfelé is cipekedtünk szinte minden 100 méteren. Hol sziklák, hol kidőlt fák, hol öles kövek tették lehetetlenné a tekerést. Az egyetlen öröm az ürömben a páratlan kilátás volt, amit több helyen is élvezehettünk, de a legszebb panoráma egyértelműen Holló-kőről nyílt. Az útminőség a Jancsi-hegy után lett elfogadható, suhantunk is ezerrel egészen a Fekete-völgy panzióig.

Mivel már mindenki vattát köpött, itt újabb evés-ivás következett, majd - mivel már délután 6 felé járt az idő, az S jelzésről (ezzel együtt a Bugyihóról és kámorról, megint) lemondva az aszfaltot választottuk. Jó 20-as átlaggal nyomtuk le a 10 km-et és 200 m szintet, de én speciel eléggé megszenvedtem a monoton tekerést.

Szerencsére nemcsak én voltam ezzel így, úgyhogy kis unszolásra a fél társulat vállalta, hogy múlt heti aszfalt-murva kombó ismétlése helyett a Foltán-kereszten át gurulunk le vissza Királyrétre. Ez minden szempontból jó választás volt, egyrészt nem vesztekettünk el egy csomó szintet az aszfaltos lejtőzéssel, másrészt az idegölően unalmas murvát (Koo) is megúsztuk, harmadrészt az alternatívaként szolgáló Zt-Z-Px útvonal rendkívül barátságos volt. A Foltán-kereszttől a K4 pedig a hab volta tortán, a legjobb lejtőzés a nap végére jutott. Kár lett volna kihagyni. Ha meg azt nézem, hogy a többiek mindössze 10 perccel előttünk értek az autókhoz, nem csak távban rövidebb, de időben is kevesebb. Ugyanis amíg a többiek már rég úton voltak, mi még a hajtűkanyarban, a Zt elején vaciláltunk, utána pedig a Foltán-keresztnél javítottunk defektet.

Már sötétedett, mire beértünk Királyrétre, annak ellenére, hogy a 66 km-t 58-ra kurtítottuk.

Akárhogy is, megint jó kört sikerült összehozni, igaz a bevárási szokásainkon van még mit csiszolni.

Képek: Google Photos

Videók:
1. Miki a nagyirtáspusztai kötélpályán
2. Én a nagyirtáspusztai kötélpályán
3. Miki állva csúszik a nagyirtáspusztai kötélpályán
4. Nagybörzsönyi S+ lejáró
5. Hardhat videója