Alapozás gyanánt még mindig a flasztert koptattuk, virsli kerekeken. Az idő, a társaság és a hangulat is kitűnő volt.

A Megyeri-hídtól indultunk. Csobánkáig én mentem elöl, elsőre lazának tűnő 30 körüli tempót diktálva. Aztán Pomázon átérve elfogyott a kraft, úgyhogy a Csobánkai-nyeregbe Lacival és Bandiékkal a sor végén küzdöttem fel magam.

Pilisvörösváron a sor vége egy rövidebb úton beelőzte az elejét, a társaság csak Pilisszántón ért egybe. Szentkereszten rövidet szusszantunk, mielőtt nekivágtunk volna Dobogókőnek. Felfelé szépen szétszakadozott a mezőny, de a Matyi büfénél bevártunk mindenkit. Laci, Hardhat és Rossi innen vissza is fordultak, első bringázásnak ennyi pont elég volt nekik. De előbb még mindenki jól bekajált. Én is, a Janditól kölcsönkért ezresből, ami kétezres lett, mert nem volt nála kisebb. És ha már ilyen hirtelen ekkora gazdagság szakadt rám, meghívtam belőle Tomit is egy menüre. Köszi Jandi! (El ne felejtsem megadni!)

Mi meg szépen lecsorogtunk a Két-Bükkfáig, majd onnan tovább a Hoffmann vadászház és Pilismarót felé. A gyönyörű kora tavaszi napsütésben kifejezetten élveztem a hosszú lefelé gurulást.

Még Pilismarót előtt az első lehetőségnél visszafordultunk a Királykúti-nyereg irányába, de a rám-hegyi rövid kitérőt nem tudtuk kihagyni. Annyira szép idő volt, hogy a bringákat a szikla tövében hagyva felmentünk sütkérezni egy picit. Én az 1.4-es slickekkel is felcipeltem a bringát. Egyrészt, hogy a track pontos legyen, másrészt, mert ki akartam próbálni, hogy le tudok-e jönni a már száraz, de helyenként laza terepen. Persze a többiek ott szurkoltak, hátha lesz valami bringaeldobós, előre szaltós mutatvány, de lényegében simán le lehetett jönni még a slickekkel is.

A Királykútinál eldöntöttük, hogy Pap-rétet már nem hagyjuk ki, úgyhogy bg_ nagy bánatára Pilisszentlászló felé kanyarodtunk az aszfalton. Pap-rétre már kissé fáradtan ért fel mindenki (Jandi és Andris kivételével, akik még a Királykúti előtt rakéta üzemmódba kapcsoltak és megléptek).

Szerencsére innen már nem volt hátra más, csak legurulni Szentendrére és hazacammogni. Hiába próbáltam még Szentendrén, a Bükkös-pataknál egy utolsó mászásba belevinni a társaságot, átláttak rajtam. Úgy látszik kezdek veszíteni a meggyőzőerőmből.

A kört nagyon élveztem, szuper idő volt és még jobb hangulat. Lassan azért jöhetnének az erdei csapatások!

Képek: Google Photos

Videók:

1. Defekt szerelés szakértő brigád (Vimeon is)

2. Lejtőzés Pilismarót felé

Track: Garmin

Táv: 111,71 km
Szint: 1619 m
Idő: 8:02 óra

2012. összes: 477,71 km, 5359 m, 34:06 óra.