A mai körrel kis híján megdöntöttem a mindenkori távrekordomat. Mindössze szűk 3 km-mel maradtam el a 2008-as Gázló 130-on megtett 137,70 km-től. De reggel nem is úgy gurultam a megyeri-hídi gyülekezőhöz, hogy ma 135km-t tolok a lábamba. Aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy végigtekertük a kört, nem csaltuk el, nem szálltunk vonatra (már aki).

A Megyeritől Szentendrére mentünk, ahol pár kisebb emelkedő beiktatása árán a főutakat elkerülve jutottunk ki a dömörkapui útra. A kezdeti 13 fő már itt megcsappant, mivel a Dobler tesók az országútikkal már Szentendrénél lefalcoltak Pomáz és a Dobogókői út felé.

A dömörkapui aszfalt alaposan széthúzta a csapatot, 2-3 fős kupacokba rendeződve, de meglepően hamar felértünk a Királykúti-nyeregbe. Én talán még sosem értem fel ilyen hamar. A nyeregből a Vörös-dagonyához a sor végén, Bálint Petivel beszélgetve tekertünk fel. A Két-Bükkfa-nyereghez már csak 10-en értünk fel, bg_ beadta a kulcsot Pilisszentkeresztnél.

A Két-Bükkfánál aztán nyertünk és vesztettünk 2-2 főt. Doblerék jöttek (le Dobogókőről), Bálinték mentek (Peti és Andris a Hoffmann vadászház felé vették az útjukat).

Esztergomig legurulni felért egy hibernálással, olyan hideg volt. A város előtti szakaszon kellemetlen ellenszél is volt, így Esztergomba beérve már kicsit éreztem a combjaimat.

Párkányba átgurulva aztán rögtön étkezési lehetőség után kutattunk. Sajnos a sztrapacskáról le kellett mondanunk, de cserébe 700 forintért akkora gyrost kaptunk, hogy én alig bírtam magamba tömni.

Kajálás után Tomi és Dobler Gabi vették át a túravezető szerepét, én meg Kurucz Gabival és Pannával kullogtam a sor végén. Teli hassal alig ment a tekerés, de a legjobban Panna volt elfáradva, ami nem is csoda, amilyen bringával jött. Dobler Gabi meg úgy elporzott közben, hogy már nem is láttuk többet.

A megállíthatatlan ma is Zsozsó volt, egyszerűen nem bírt 30-as tempó alatt haladni. Ebbe persze Letkéstől némi hátszél is besegített. A Párkányban megivott kóla nálam kábé itt kezdte éreztetni a hatását, simán tartottam a hibbant tempót, néha még látványosan unatkoztam is.

Szobnál rátértünk a bringaútra és valamivel visszafogottabb tempóban gurultunk le Nagymarosig. A sor elején Zsozsó, a sor végén Gabi Pannával, én meg a két vég között hol itt, hol ott.

Nagymaros és Verőce között Zsozsó megint zord tempót kezdett diktálni, mire észbe kaptam, már volt vagy 150-200 méter előnye. Alig értem utol, hogy belassítsam és bevárjuk a többieket.

Vácnál Dani és Zsozsó vonatra pattantak, de mindenki más (Ati, Dezső, Tomi, Viktor, Panna, Gabi, én) visszatekert Pestig. Én Dunakesziről hazafuvaroztam Gabit és Pannát, hogy legalább a maradék 16-18 km-t megspórolják. A megtett távokban elég szép szórás lett, a napi bajnok Dezső lett, a maga 160 km-ével. Nem semmi.

Igazából kicsit ijesztő is, hogy március első napjaiban ilyen teljesítményre képes a társaság nagy része. A bruttó átlagsebességünk 15,2 km/óra lett, a tiszta menetátlag 21,0. Elég jó. Vajon miket fogunk menni 1-2 hónap múlva?

Képek: Google Photos

Track: Garmin Connect

Táv: 135,07 km
Szint:1106 m
Idő: 8:53 óra

2012. összes: 366,00 km, 3740m, 26:04 óra.