Már csak két hét és itt a BEAC, a Pilisben meg amúgy is elég sokat voltunk az elmúlt hetekben, úgyhogy jó ötletnek tűnt egy börzsönyi terepfelmérő kör. Erre négyen (AJ, bg_, Viktor, én) vállalkoztunk a beígért 30 fokos melegben.

Királyrétről a Z-n indultunk el az Inóci-vágás felé, de az "igazi" Királyrétről nem a Z-n, hanem egy szimpatikusnak tűnő, jelöletlen erdészeti úton mentünk tovább a Török-patak mentén. Az út első párszáz métere teljesen jó is volt, de aztán kezdett egyre járatlanabbá válni. Ahol nem meredek és laza talajú volt, ott szúrós, tüskés bokrok nehezítették az előre jutást. Viszont félúton egy hatalmas szedresbe futottunk bele, amiről hosszú percekig legeltük a hatalmas, édes szemeket.

Persze az első defekt sem váratott sokáig magára, én húztam be alig pár méterre az Inóci-vágás előtt. A K jelzésig még épp kitartott a gumiban a levegő, ott viszont szépen lehorgonyoztunk és nekiálltam gumit szerelni. Mivel amúgy is kijárt már egy rövid pihenés, a belső megragasztása mellett döntöttem. Szép kényelmesen befoltoztam a talált lyukat, végignéztem a külső belsejét, hogy nincs-e benne tüske. Amíg meg száradt a ragasztás, ittunk, kajáltunk.

Összeszerelés után, pumpálás közben kezdett gyanús lenni, hogy nagyon nem akar keményedni a gumi, de gondoltam összerakom a bringát, aztán ha egy kicsi lyuk maradt is, majd időnként rápumpálok. Hát nem. Mire betettem a kereket már megint alig volt benne nyomás. Viktorék közben már elindultak, én meg állhattam neki megint gumit szerelni. Most már helyből betettem a tartalék belsőt, de azért megkerestem a másikon a kettes számú lyukat és megragasztottam azt is. Alig 40 percig tartott az egész művelet.

A Nagy-Hideg-hegyre kevéssel dél előtt értünk fel (a többiek kicsivel fentebb vártak rám egy sort), úgyhogy ha már ebédidő tájt voltunk, hát meg is kajáltunk. Mind a négyen palacsintáztunk.

A csúcskő meglátogatása után elindultunk a májusban felfedezett, felfelé is kellemes, lefelé pedig feltétlen kipróbálásra ítélt, Nagybörzsöny irányába tartó K4 jelzés felé. A felső szakasz tényleg nagyon jó volt, bátran lehetett ereszteni a bringákat. A gerincről lefelé forduló szakasz viszont már kevésbé volt izgalmas. A vízmosások és egyéb akadályok a kelleténél gyakrabban törték meg a lendületet.

A K+ jelzésre áttérve először elnéztük a jelzés leágazását az amúgy egész haladós dózerútról, aminek újabb defekt lett a következménye. Természetesen megint nálam, megint a sokat szidott, hátsó Racing Ralph. De legalább az előre húzó bg_-nek és AJ-nek volt ideje visszajönni. (Utólag megnézve a térképet, talán jobban jártunk volna ha mégis ezen a jelöletlen dózeren ereszkedünk a K-jelzésig.) Ez a szerelés már nem tartott 15 percnél tovább, de megint ragasztottam. Nem bíztam a másik, agyonfoltozott belsőben.

A K+-on kellemes tolással átmásztunk azon a gerincen, amit a jelöletlen erdészetin simán megkerülhettünk volna és ugyanúgy a K-ba csatlakoztunk be. A kékről a tavaly októberi Jandi-féle körön kissé sáros, de most egész jól járható dózeren másztunk fel a Kis-Hideg-hegy alatti K3-P+ elágazásig. Közben elkezdett megint gyanúsan viselkedni a bringa fara.

Itt bg_ - ezúttal Viktorral - megint rossz irányba indult, de viszonylag hamar visszataláltak a nekünk kellő K3 ágra. Ez sem volt már ismeretlen, legalábbis Viktornak és nekem. Igaz, még 2009-ben jártunk erre utoljára, az ominózus vihar utáni tekerés alakalmával. Nem véletlenül nem is szándékoztam végigmenni rajta, inkább egy jelöletlen erdészetin terveztem felmenni a Rakodóig. Csak az útelágazáshoz érve vált világossá, hogy arrafelé nemigen fogunk felmenni. Már az út első méterei is hatalmas dzsindzsával voltak benőve. Maradt a "B" verzió, a kicsit arrébb szintén a Rakodóhoz vezető K+. Ezt viszont rövid tanakodás után leszavaztuk, mert távban a K3 a Csóványosig cirka a fele volt a K+,P3 útvonalnak és már délután két óra felé járt az idő. Szóval önként és dalolva választottuk a K3-at és az azzal járó szívást. (Pontosabban tolást.) Omlós hegyoldal, keresztbe dőlt fák, a végén pedig 200 méter szint 600 méteres távon. Egy-két részen olyan meredek volt, hogy a bringa behúzott fékekkel, csak a saját súlyától elindult lefelé, ha nem tartottam erőből.

Mire feltűnt a fákon a P3 jelzés is, a hátsó gumim újfent teljesen leeresztett. Most már nem vacakoltam ragasztással (nem is találtuk a lyukat), betettem a duplán foltozott másik belsőmet. És úgy tűnt, ez már tartani fog.

A Csóványosra felérve Viktor közölte, hogy neki ennyi volt, már csak lefelé tud menni. Ugyan bg_ és AJ színeztek volna még valamerre, abban maradtunk, hogy akkor irány Királyrét a Z,K4,K,Z útvonalon. A Foltán-kereszt után Viktor elfelejtett a K-ra balra lefordulni a susnyásba a dózerről, úgyhogy ő még rövidebbre nyeste az útvonalat.

Rövid táv ide, vagy oda, a végére azért mindannyian meglehetősen elfáradtunk.

Képek: Börzsöny shortcut

Track: Garmin Connect

Táv: 38,63 km
Szint: 1543 m
Idő: 7:20 óra

2011. összes: 2669,29 km, 61017 m, 270:20 óra.