A két héttel ezelőtti térdusz lezúziusz túra után ismét a Mátrát irányoztuk meg, ezúttal mátrafüredi indulással. Az útvonalterv merész volt, 63 km-re 2300 m szintet jósoltam ki a Mapsource szintrajzából. Ennek ellenére jelentkezőben nem volt hiány, heten estünk neki a piros jelzésnek felfelé. És alig 200 méter tekerés után máris tolhattuk a bringákat. Az a reményem, hogy a P bármivel is jobb a szinte párhuzamosan futó Z-nél, hamar szertefoszlott.

A két hét kihagyás után kifejezetten gyengének éreztem magam, nagyon nem ment a tekerés ott se, ahol épp tekerhető volt az út. A Barát-rétnél bg_ bedefektelt, mire mi Rossival odaértünk, már javában szereltek. Viktor és Avus előrementek. Alig indultunk tovább, párszáz méter múlva Gabi is defektet jelentett. Alakul ez. Őrá már nem vártunk, borítékolható volt, hogy pár perc múlva úgyis leköröz minket. Így is lett, a Négyeshatárhoz már egyszerre értünk fel bg_, Gabi, Rossi és én. Bandi ellépett Viktorék után.

A szintek eddig is nagyon nehezen fogytak, az utolsó 200 méter sem volt kivétel. Dinnye méretű kövek közt tolattyúztam felfelé minden lelkesedés nélkül. Felérve a gerincre a sár is megjött, egy-két helyen azt sem tudtam, merre kerüljem a tengert. Valahogy csak elvergődtem az aszfaltig, ott Gabiék bevártak, így együtt tekertünk fel a Kékes csúcsára. A többiek már bevackolták magukat a Tető étterembe, ahol én is befizettetem egy forró csokira. Kellett is, mert az átizzadt pólómban a kinti nyirkos 5 fokban hamar elkezdtem fázni. Szerencsére volt nálam váltócucc is, így gyorsan át is öltöztem. Amig Gabiék kint a bringákra vigyáztak, mi Viktorral és Bandival lebeszéltük Avust az idő előtti lefalcolásról. Épp tizenkettőt ütött az óra, amikor továbbindultunk, a tervezetthez képest kerek 1 óra csúszással.

A K Sötét-lápa-nyeregig tartó szakasza már megvolt a legutóbb is, de ezúttal a múltkorinál is kevesebb hibaponttal - gyakorlatilag egy lábletétellel - sikerült lejönni. Szeretem szakasz. Ahogy az ezután következő K+ is, pedig a térkép alapján tartottunk tőle egy kicsit. Alaptalanul. Nagyon jó kis út le a Gabi-halálához.

Ezután újabb élvezkedés következett lefelé az S+-on, majd rövid aszfaltozás után a Zb-n folytattuk az utat az Ilona-vízeséshez. Lefelé menet Hardhat és Viktor is bedefektelt (Viktornak ez már a második volt), gyakorlatilag egyszerre. Gabi, Rossi és bg_ elhúztak, majd én is utánuk eredtem. A vízesés szurdokába aztán a legkülönbözőbb irányokból érkeztünk meg. Gabiék toronyiránt a hegyoldalból, én a kijelölt úton, Avus meg valahol a kettő között talált le. Itt vártuk be Viktort és Bandit, akik jó 20-25 perccel később futottak be egy negyedik irányból.

A patakvölgybe legurulva az S jelzés leágazásánál kettévált a társulat, én bg_-vel és Gabival az S-en az erdő felé vettem az irányt (pontosabban ők velem), a többiek a P+-on, aszfalton kerülték meg az Avus által horrornak titulált szintvonal sűrűsödést. Horrorról szó nem volt, egy rövid, cirka 100 méteres szakaszon kellett csak tolni a bringát és az egész alig 150 méter szint volt. Ellenben a túloldalon lefelé az S+-ra váltva jött a hidegzuhany. Az 5 perces élvezetes lejtőzés helyett 25 perc bringatolás következett. Út gyakorlatilag nem volt, kövek, fák, faágak, vízmosás és tengelyig érő, híg sár annál inkább. Kétszer is úgy beleragadtam a sárba, hogy alig bírtam a bringát kicibálni belőle. És amíg mi az erdőben küzdöttünk, a többiek kockára fagytak a Méhészkerti-elágazásnál. Fél órát vártak ránk.

Parádóhutára legurulva megkerestük a nekünk jó S jelzést Parádsasvár és az Autós büfé felé. Már kezdtem igencsak éhes lenni. Részben ennek is volt köszönhető, hogy elég hamar elvesztettem a türelmemet és a bokrok közé vágtam a bringát, miután az S+ korábbi sárfürdőjétől dzsuvás láncot felfelé menet folyamatosan felkapkodta a lánctányér. Kitakarítani esély sem volt, így gyakorlatilag majdnem végig toltam az amúgy kellemes csiki-csukis szakaszon. Az sem vigasztalt különösebben, hogy hozzám hasonlóan Avus is előadta itt a hattyú halálát. A nyeregbe felérve minden korábbi sérelmemet elfelejtettem, Parádsasvárig hihetetlenül jót lejtőztem az S-en, 40 fölé is csúszva időnként. A többiek mind utánam jöttek, Rossi, Hardhat, Avus, majd Gabi és Viktor. Ők ketten még Parádóhuta határában megálltak féket adjusztálni.

Az Autós büféhez bg_ futott be utolsónak, neki sikerült felütnie a kerekét a nagy száguldozásban. Közben mindenki berendelt magának a méretes hamburgerből, jól le is ülepedett a társaság, mire a végére értünk. Avus nem volt valami jól, ezért ő inkább az aszfaltot választotta vissza Mátrafüredre, kis híján magával csábítva Viktort is. Aztán Viktort végülis sikerült meggyőzni, hogy ő még fel akar jönni Galyatetőre. Az előttünk álló 600 méter szintet meg próbáltuk elbagatellizálni. Különben is, alig volt még délután négy óra.

Mivel próbálunk nem ellenségei lenni magunknak, a garantált tolást a P+-on egy Rudolf-tanya felé vezető kerülőúttal próbáltuk kisöntölni. A próbálkozás csak fél siker volt, Rudolf-tanyáig az utolsó 1 kilométert a járhatatlan "út" miatt tolóüzemben tettük meg. És itt lett végleg elegem a rövidgatyára ráhúzott, de folyamatosan lecsúszó lábszármelegítőmből. Egész nap azzal borzolta az idegeimet, hogy ötpercenként vissza kellett húzni, mert lecsúszott a térdemig. Vigye, aki akarja.

Szerencsére Rudolf-tanyától (ami egyébként egész kellemes, hangulatos hely) aszfalton regenerálódhattunk a Rudolf-tanyai elágazásig. Innen már csak egy rövid, de legalább tekerhető erdei szakasz volt hátra a P+-on Galyatetőre.

Felérve a kilátónál aztán vadul elkezdünk alternatív útvonalakat keresni, mert a tervezett Mátraszentistván-Ágasvári th.-Fallóskút-Bagolyirtás-DH pálya és a társai már nem fértek bele a napba, összvissz legfeljebb másfél óránk volt sötétedésig. Végül úgy döntötünk, hogy a K, Z4, Z+ és Görgői aszfalt lesz a leggyorsabb vissza Mátrafüredre. A K-t nagy hiba lett volna kihagyni, ilyen klassz, zúzós lejtőzésben nem is emlékszem, mikor volt részem utoljára.

A Nyírjesi erdészháznál váltottunk a Z4-re, de a Z+-ig már nem jutottunk el, mert az erdőben már az orrunkig sem láttunk. Toronyiránt lementünk az alattunk futó aszfaltra, épp a vízműnél. Lett is kis tanácstalankodás az egyik, majd a másik lezárt kapu miatt, de végül csak ott kötöttünk ki, ahol eredetileg szándékoztunk. Az aszfalton összeszedünk még vagy 200 méter szintet, mire kiértünk a 24-eshez Mátraháza és Mátrafüred között. Közben teljesen be is sötétedett, de szerencsére Bandinál ott figyelt a Magicshine (amit én hülye otthon hagytam). A 24-esen lefelé Viktorral ketten Bandira tapadva irtózatos nagyot száguldottunk. Hasított az arcunkba a hideg, de mi fülig vigyorral eresztettük a bringákat jóval 50 fölött egészen a parkolóig. Megéri a pénzét az a lámpa.

1-2 perccel később befutottak a többiek is, szintén széles vigyorral az arcukon. Akármennyi szívás is volt napközben, a végén a két nagy lejtőzés abszolút pozitívba billentette a túra mérlegét. A Mátra klassz hely.

Képek: Google Photos

Track: Garmin connect

Táv: 53,49 km
Szint: 1965 m
Idő: 9:54 óra

2010. összes: 2046,91 km, 45196 m, 245:09 óra