A június bringázás szempontjából kissé foghíjasra sikeredett (ahogy ez előre látható is volt), de a Balcsira azért levittem a bringát és reménykedtem, hogy nem csak a tetőn utazva pörögnek bele a kilométerek. Persze a hét leginkább Domi körül forgott, amit szerintem ő sem bánt túlzottan. A babakocsiban heverészést kifejezetten élvezte.

Végülis péntek délután szorítottam 1,5 órát egy rövid bringázásra a fonyódi hegyen. Nem nagy táv és nem is nagy szintemelkedés, de a semminél több. Arról nem is beszélve, hogy a hegyen lévő sétányról is és a két kilátóból is (mondjuk a várhegyit inkább csak középmagasles-csontváznak nevezném) gyönyörű kilátás nyílik a Balatonra és az északi part hegyeire (főként a Badacsonyra). Érdekes módon jelzett utak is vannak (P,P3), de van sok kis kesze-kusza ösvény, levágás is, úgyhogy egyáltalán nem is volt unalmas a tekerés. A kevés szint ellenére az emelkedők jó meredekek, technikásak. Persze tolni most is kellett, de csak kétszer öt-hat méteren. Viszont a lefeléken végig vigyorogtam, mint a vadalma. Szűk, kanyargós, kemény, sima talaj mindenhol. Kár, hogy igen rövidek. A sétányról le a 7-es útra a P meg frenetikus!
Érdemes megnézni a feltett pár képet, teljesen elkapott a helytörténet utányi nyomozás láza, úgyhogy a képfeliratokba betettem pár linket, amit itt nem ismételnék. ha nem túl nagy baj. (Ha igen, akkor sem.) 

Képek: Google Photos

Táv: 9,94 km
Szint: 234 m
Idő: 1:24 óra

2009. összes: 1065,43km, 18367m