Szombaton napközben megnéztük Pannát a Csömöri XCO futamon (behúzott egy 2. helyet!), aztán este még trálozott Domi egy sort a lakóparkban és a máriabesnyői bazilika alatt.
Hétfőn este (mivel Domi nálam velem volt még hétfőn is), még a hazaindulása előtt elmentünk megnézni a lakoparkkal szemközti hegyet, ahoá elvileg jelölt turistaút is vezet. Engem különösen az Erzsébet-pihenő érdekelt. De sajnos csalódnom, csalódnunk kellett több szempontból is. Először is, a turistaút mára a legelején, a 3-as úttal (pontosabban a vasúttal) párhuzamos alsó szakaszán nagyon szűk, nagyon csalános (ezért nagyon csípős) és még létramászós is volt. Majdnem vissza is fordultunk (Dominak nem tetszett a dzsindzsa), de némi rábeszélés árán végül továbbmentünk.
Rövid füves-pampás gurulás után hirtelen egy éles jobb kanyarral máris tekerhettünk felfelé a meglepően meredek, de azért tekerhető és egyébként tökéletesen jól járható turistaúton. Csak a bő 100 méter szint egy szuszra nem volt annyira kellemes ilyen rövid távon. Saccra úgy 500-600 méteren emelkedett ennyit az út. Viszont amikor már fent voltunk, egész kellemes lett a közlekedés. Jól járható, szellős erdő, kellemes ösvények.
Mégis, az első vízivós megálló után rögtön elvesztettem Domit. Pedig "Lepsénynél még megvolt". Pont annyival indultam el hamarabb, hogy amíg ő felhúzta a kesztyűjét (minek az iváshoz levenni egyáltalán?), én szépen a jelzést követve a langyos lejtőről elfordultam jobbra. Ő meg ezt nem látta, ezért tovább gurult lefelé. Én meg egy-két perc tekerés után megálltam, hogy bevárjam, de nem jött. Úgyhogy visszamentem az elágazáshoz. Ő két elágazással lejjebbről kiabált, hogy merre vagyok. Szóval, el nem veszett, csak tett egy kis extra kitérőt. De ügyes volt, nem pánikolt, hanem okosan elindult visszafelé.
Innentől már végig együtt haladtunk, az Erzsébet-pihenőhöz egy enyhén lerobbant aszfaltúton tekertünk fel, ami amőgy a kék turistajelzés is egyben (bár ez "csak" egy helyi kék, nem az országos kék). És a csalános után itt jött a második csalódás. Ugyanis semmilyen kilátás, panoráma nem várt, csak egy bezárt kis turistaház a széles erdészeti út mellett, pár pihenőpad az erdőben és egy Sissi emlékkő. Lehet, hogy az én elvárásaimmal van baj, de picit többre számítottam.
Sebaj, tekertünk tovább, immár a sárgán. Mintha egy fennsíkon lettünk volna, széles erdészeti utakkal, minimális szintekkel fel-le. Aztán egyszercsak ott álltunk egy kerítéssel körbevett és kapuval lezárt út végén. A kapu mellett a turistáknak egy ványadt kis létrán kellett átmászni a kerítésen, de ezt mi a bringákkal nem vállaltuk. Abban bíztunk, hogy valahol csak lesz egy lyuk, vagy folytonossági hiány a kerítésen, amin keresztül a bringákkal együtt visszatérhetünk a jelölt turistaútra. De nem lett. Ehelyett egy nyitott erdősáv szélén haladtunk a magasfeszültségű távvezeték mentén. Az egyik dombtetőre felérve aztán megláttunk kicsit távolabb egy teljes vaddisznócsaládot. Papa, mama, gyerekek, akik boldogan eszegették a kicsit távolabb (hozzánk közelebb) lévő magasleshez tartozó "etető és gyilokzóna" közepére kiszórt abrakot. Pár pillanatig szemeztünk egymással a távolból, aztán ők voltak azok, akik meggondolták magukat és begaloppoztak az erdőbe. Mi meg folytattuk az utat egyenesen tovább. Aztán csak bepróbálkoztunk a kb 100-150 méterrel arrébb, velünk párhuzamosan haladó kerítés mellett, de a harmadik próbálkozásnál sem jutottunk át rajta. Mi több, egy jó lejtőzés és egy újabb lezárt kapu után, a Nagyhalál-völgyben kénytelenek voltunk visszagurulni a vezetékek alá. Közben valahogy elém keveredett az útra egy borz az oldalsó susnyából és ott caplatott cirka tíz méterrel előttem az erdészeti úton, amig egy laza balossal el nem kanyarodott a dolgára. Vicces jelenet volt. Egyáltalán nem zavarta (vagy csak kicsit), hogy ott gurulok mögötte a Bálnával.
Aztán végül elértünk az út végére, ahol tovább egyenesen nem volt, csak jobbra, vagy balra. Szemben kerítés. A bal nem volt opció, mert azzal csak távolodtunk volna otthontól, maradt a jobb. Haladtunk végig a kerítés mellett, amíg el nem értük a zöld jelzést, amiről tudtam, hogy azon simán hazagurulunk. Csak előtte még meg kellett másszuk az előttünk magasodó bő két méter magas kaput. Meglepően könnyen ment nekem is, Dominak is. Először Domi mászott át, aztán átadogattam a bringákat, majd én is átpattantam a kapun. Mondhatnám, hogy innen már könnyű volt az út, de a Z-n többször totál elsüllyedtünk a homokban. Végül csak elvergődtünk a Nagyhalál-völgy felső végéhez, aminek a túloldalán legurultunk a 3-as úthoz az S és Z közös nyomvonalán.
A plusz kerülővel csak egy bő órával tartott tovább a bringázásunk a tervezettnél, amiből lett is némi családi perpatvar. De túléltük. Ezt is. De egy ideig kerülni fogom ez a túraterületet.
Képek: Google Photos
Táv: 19,67 km
Szint: 354 m
Idő: 02:30 óra
2022. összes: 409,73 km, 8056 m, 53:49 óra.
