A szombatra tervezett "K60 Light"-ot sajnos elmosta az eső, de a vasárnapra pótlékként beiktatott "rövid" tekerés szerencsére igencsak jóra sikeredett. Csak négyen mentünk, én kakuttojásként kolbászoltam a Repülő Elefántok családi különítménye mellett.
Mivel az Árpád-hídon mentünk át, adta magát, hogy az Amfiteátrumtól a K+ jelzésen a Remete-hegy felé vágjunk neki a budai hegyeknek. Kis K60 utánérzés. Rövid HHH-i aszfalozás után a Z jelzésen az Árpád-pihenő (avagy -kilátó) felé vettük az irányt. A K becsatlakozásánál - rövid "elefánt-ebéd" után - a K-n legurultunk a HHH reptérhez, majd onnan le Hűvösvölgybe. A lángososnál eretnek módon két fahéjas palacsintát tömtem magamba, vételeztünk friss vizet, aztán az S-en felmásztunk a hárs-hegyi körútig. Kényelmesen, elcseverészve elgurultunk a P leágazásáig, majd technikai tudásunk fejlesztése céljából leevickéltünk a P-n az aszfaltútig. De ahelyett, hogy a P-n továbbhaladva kimentünk volna az aszfaltra, bevetettük magunkat az erdőbe. Aztán amikor rájöttünk, hogy innen igencsak nehéz lesz az árkok felett átrepülve visszatérni a P-re, már a "gödröknél" voltunk. És ha már itt voltunk, hát jól "kigödröztük" magunkat. Mindig fülig ér a szám, ha eszembe jut a gyomorlifteztető katapultozás.
Miután jól kiszórakoztuk magunkat, visszatértünk a P jelzésre és meg sem álltunk Nagykovácsiig. Hmmm. Na jó, ez azért barokkos túlzás. Már a P első emelkedője kifogott rajtunk. Nemcsak a meredekségével, de a leglehetetlenebb helyekre elszórt köveivel-szikláival is meggyűlt a bajunk. A lovardától már laza volt, csak arra kellett figyelni, hogy az aszfaltról leágazó, nem épp jól jelzett P-t nehogy elvétsük. Egyszer bőven elég volt. Azt a "Camel trophy"-t biztos nem felejtem el egy darabig. Szerencsére a nagyfesz vezeték viszonylag jó támpontot adott.
Nagykovácsiba egy nagyon kellemes lejtőzést követően értünk be és még ott is jutott egy jó kis aszfaltos zúzás lefelé. Feltankoltam a helyi kisboltban (szerencsére ehhez még a jelzésről sem kellett letérni), majd a Szeles utcán fölfelé elindultunk a Nagy-Szénás megmászására. Közben elámultam azon, hogy a Szeles utca melletti puszta milyen hihetetlen módon beépült az elmúlt 1-2 évben. És szerencsére az utat is végig leaszfaltozták, egészen az utca végéig, ahol a természetvédelmi terület határa is van. Innen még 100 méter szintet kellett leküzdeni a tetőig, amiből az első 30 métert csak tolva tudtuk összehozni. Közben az Elefántok már megint az éhhalál küszöbén jártak, úgyhogy mielőtt visszaültünk volna a bringákra, egy rövid piknik erejéig engedtünk a kulináris élvezeteknek. Felfrissülten, jóllakottan értünk fel a Nagy-Szénás tetejére. Kiélveztük a 360 fokos panorámát, majd a túloldalon legurulva a Zsíros-hegyet céloztuk meg. Megint megcsodáltam a kedvenc nagykovácsi házamat, közvetlenül az antenna torony tőszomszédságában. Mint egy kicsinyített vár, szinte már giccses, de mégis baromi jól néz ki.
A Zsíros-hegyről a K és S együtt halad az első darabon, majd az S leágazik. Mi a K-t követtük, de pár száz méterrel arrébb, egy rövid átkötő-szakaszon átvágva már megint az S-en voltunk. És iszonyat jót lejtőztünk, egészen a solymári Shell kútig. Ezután az S-en tekertünk tovább az Alsó-Jegenye-völgyben. Még mindig nem tudom megunni ezt a fahidakkal teletűzdelt részt, annyira szép és élvezetes. Az S jelzés további részén viszont már nem nagyon volt kedvünk feltornázni magunkat, ezért a Z+ jeltésen át (persze ezen is felfelé) rátértünk a sima Z-re. Viszonylag kellemes "többnyire föl, néha le" jellegű volt az út egészen a K jelzés becsatlakozásáig. Innen aztán elég combos mászás következett fölfelé. Miután az S jelzés is beállt a sorba, a KS-en elsuhantunk a Virágos-nyeregig.
Innen a terv a Z-K-K+ nyomvonal követése lett volna, hogy végül a kiindulási ponton, az Amfiteátrumnál kössünk ki, de nekünk sikerült alternatív útvonalon leereszkedni, majd a K+ jelzés farkastorki darabján kikötni. Az i-re a pontot azzal tettük fel, hogy végül az Eurocenter fölötti füves domboldalon lebóklászva, a susnyásban kavargással értünk ki a Bécsi útra. Innen már csak 16 km maradt hazáig, laza levezetésnek.
Táv: 74 km (ebből kb. 45 km volt maga a túra)
Szint: kb. 1200 m (óra híján csak saccolni tudom)
Idő: kb. 9 óra
