Az egész úgy indult, hogy véletlenül elolvastam a bikemag fórumon ezt a postot.
Mivel eddig egyetlen alkalommal jártam csak a Börzsönyben, jó ötletnek tűnt megpróbálni, mégha szivatósnak is ígérkezett. Sikerült a többieket is meggyőzni, hogy jó móka lesz, így négyen indultunk el Verőcére. Hárman két autóval, Csíz pedig vonatozott a nyugatiból.
Hiába indultunk el reggel kilenckor, természetesen hoztam a formámat és már Vác után jutott eszembe (9:45-kor), hogy otthon hagytam a sisakomat és a kesztyűmet. Tehát hátra arc, padlógáz és irány haza. Szerencsére - némi távsegítséget igénybe véve - csak az M3 shell kútig kellett visszamennem a cuccokért. Az M0 építése miatt (és mert szombat reggel a fél város a "madarastescóba" megy vásárolni), a városból kijutni lehetetlen vállalkozás. Hiába értem vissza 15 perc alatt, a benzinkútról visszavergődni a 2/A-ra majdnem 20 percbe telt. Innen ismét kövér gáz (közben 5 percenként jött a telefon, hogy "MIVAMMÁ???"), majd 10:40-kor satufék Verőcén a templomnál. Csak 17 ember várt rám tűkön ülve...(Bocsesz.)
Pikk-pakk összedobtuk a bringát, köszönés és hajrá! A P jelzésen mentén az első terepakadályhoz érve (10:50) - amíg a többiek átmásztak rajta - beállítottam a nyerget (alacsonyan volt), fényképeztem, elvégeztem kisdolgomat és mire észbe kaptam már sehol senki... Magyarkút után (már a K jelzésen) értem utol a többieket az első patakátkelésnél. Naná, hogy nem esett jól a minden bemelegítés nélküli hajsza. Nem is örülhettem a viszontlátásnak sokáig, mert párszáz méter után az első combosabb (de legalább rövid) emelkedő még adott egy lapáttal a bedurrant lábamnak. Ezután (1-2 szakaszon klassz "single track"-eken) viszonylag egyben haladt a társaság egészen Nógrádig (12:00), ahol az ügyeletes kocsmánál evés-ivás és vízutánpótlás ürügyén legalább 30 percet vacakoltunk el. Utána vissza a K jelzésre. Páran Nógrád határában vettünk a forrásból vizet. Természetesen utolsónak én töltöttem fel a kissé megcsappant vízkészletet, így mire összecuccoltam, a többiek megint sehol. Így kezdődhetett a loholás. Megint. (12:45) Szerencsére Laci megvárt, így legalább nem egyedül kergettem az elöl haladókat. Egy erdészeti sorompónál végül beértük őket, innen az út is viszonylag kellemesen tekergett az erdőben. Aztán még mielőtt visszatért volna a lábamba az élet, elkezdődött a mászás (aztán a tolás) a Foltán-kereszthez (13:00). Végeláthatatlan, iszonyat meredek, itt-ott köves emelkedő. Börzsönyi szivató, ugye... De jól jönne ilyenkor nekem is a 34-es tárcsa hátra, meg a 10 kilós bicikli! Számomra meglepő módon mégsem én értem fel utolsónak! (Még csak nem is uccsó előttinek, hehe.) A réten megint evés-ivás, pihenés (kicsit túl sok is - idő 13:45), majd irány a Csóványos. A kilátóhoz utolsónak értem fel, egyrészt mert fáradt voltam, másrészt mert az uccsó (legkönnyebb) fokozatban valami miatt kerregett és ugrott a lánc, így a meredeken toltam a bringát. Időben rendesen meg voltunk csúszva, a 70km-ből durván 25-öt tettünk meg és már fél három felé járt. Egyértelmű volt, hogy a túrát nem tudjuk sötétedés előtt befejezni, ennek ellenére az eredeti tervnek megfelelően a Z jelzésen indultunk tovább. Ami nem is volt olyan nagy baj, mivel kevés emelkedő, ámde annál több lejtő várt ránk! Fáradtság ide vagy oda, már ezért megérte elmenni. Eszméletlen jó helyeken vezetett az út. A társaság jó része sok helyen cipelte, vagy sétáltatta a gépeket lefelé menet, pedig nagyon jó kis készségfejlesztő gyakorlatra adott a terep lehetőséget. Csízzel nem is szálltunk le sehol, egy 10m-es szakaszt kivéve, aholis elbénáztam egy sziklával nehezített fordulót.
Ez a kis videó Csíz mester főszereplésével egész jól illusztrálja a terepviszonyokat.
2007.09.22. Börzsönyi szivató from Bart Stein on Vimeo.
Volt közben majdnem-eltévedés, defektjavítás (több is egymás után), majd fél öt felé beértünk Kemencére. Itt egy kollégánál újabb defekt, Feri hátsó rugóstagja is szinte teljesen megadta magát mostanra. Egyértelmű volt, hogy innen az aszfalton tekerünk vissza Verőcére. (Természetesen a Börzsöny turistatérképén a két falu a térkép két átellenes csücskében van...) Pár perccel öt előtt indultunk Szob (azaz a mi nyelvjárásunkban Sznob) felé. Útközben összetalálkozott a négyes "drímtím" (vagyis utolértük egymást), így többiektől nem zavartatva tekertünk a borzalmasan monoton aszfalton faluról falura. Ipolydamásdnál ért a döbbenet, hogy még mindig nem Szobon vagyunk, így hirtelen felindulásból tettünk egy kurta kitérőt a helyi vendéglátóipari objektum felé egy pohár sör/kóla erejéig. Mivel már elég hűvös volt egy szál pólóban tekerni és a Feri gépe sem volt a helyzet magaslatán, Szobon feldobtuk a bringákat a vonatra. (Persze volt rajtunk kívül más is, aki a kényelmesebb uta(zás)t választotta.)
Így is tekertünk közel 70km-t.
Képgaléria itt: Google Photos
