Azt hiszem, túlzás nélkül mondhatom, az utóbbi idők legütősebb és legjobb hangulatú bringázását hoztuk össze. Természetesen a Börzsönyben. Sajnos pont Gergő, az egész dolog elindítója nem tudott eljönni, de végső soron neki köszönhetjük mind a heten a mai napi örömbringázást. Ha Gergő nem dobja be a hét közepén a "Mennyünk má tekerni :D" chat csoportba a vasárnapi tekerést, én nem jelenkezek rá, nem marad rám az útvonaltervezés, nem hirdetem meg a Serrenők fb csoportban és nem jelentkeznek rá a többiek. De szerencsére nem így lett, csak végül sajnos pont Gergő nem gyógyult fel annyira, hogy egy egész napos körre el tudjon jönni. Viszont jött Ádám, Cser Atti, Duffy, Gyula, Tomi és a "sztárvendég", Dr. Lakat.
A találka 8:30-ra volt megbeszélve a királyréti parkolóban és csodák-csodája, oda is ért mindhárom bringákkal megpakolt kombi nagyjából időben. Kiszállva a jól befűtött autóból már nem tűnt annyira jó ötletnek a korai időpont, elég csípős volt a reggel. Egészen addig, amíg a Vár-hegy oldalából ki nem kukucskált a Nap. Onnantól már kifejezetten jól esett a reggeli sütkérezés, míg mindenki csatarendbe nem állította magát és a bringáját.
Az eredetileg tervezett irányt - hogy az NHH-ra az Inóci-vágáson tekerjünk (tolattyúzzunk) fel - Lakat doki agóniájára tekintettel még előző esete elvetettük, úgyhogy a szokásos aszfalt-dózer kombón tekertünk fel a turistaházig. Az elején Zoli ellépett, de a moderált tempót Atti és Tomi is hamar megunta, úgyhogy négyen maradtunk a hátsó traktusban. A legjobban Ádám szenvedte meg a 11,7 km 617 méter szintjét, a vége felé már többször belesétált a tekerés helyett. Fent a turistaház teraszán aztán alaposan kipehenhette magát mindenki, lecsúszott pár doboz/pohár sör is, így megvolt a szükséges energiabevitel a folytatáshoz. A csúcskőhöz azért feljött mindenki kicsit körbenézni. És ha már ott voltunk, készült pár klassz csapatfotó is.
A Rakodóhoz a sípályán zúztunk le. Én voltam a "festék", a többiek jöttek utánam, ki ahogy tudott, avagy mert. Miután mindenki egy darabban leért, a P3-on folytattuk. A börzsönyi "Spartacus-ösvény" most is elképesztően klassz volt, mind tekerés, mind látvány tekintetében. Az Oltár-kőnél el is időztem pár percig és lőttem egy-két képet, mielőtt a többiek után eredtem.
A Három-hányástól a Csóványosra vezető utat végig kitekertem, bár kétszer megálltam 1-1 percre a nyugodtabb oxigén felvétel érdekében. És mivel legutóbb kihagytam, most muszáj volt legyűrnöm a kilátó tetejére felvezető 133 lépcsőfokot. Nagyon megérte, a szikrázó napsütésben páratlan panoráma nyílt az egész Börzsönyre. Egészen a Dunáig el lehetett látni, akárcsak a Nagy-Hideg-hegyről.
Ahogy azt korábban a turistaháznál megbeszéltük, a Csóvitól a zöld jelzést követtük, ami erősen vigyorgós (és kapaszkodós) DH szekciónak könyvelhető el. Kis híja volt, hogy beleszaladjak az 50-be, de hát ha az embert megüti az andrenalin, hajlamos nem fékezni...
Folytatásként a múlkori menethez hasonlóan a K4 következett, bár sikerült benéznem a balos útelágazást, így még vagy 400 métert zúgtunk lefelé a jelöletlen dózeren, mire észbe kaptam. Szerencsére tényleg csak keveset kellett visszamászni a helyes útig és az sem volt túl meredek.
A csíkra állás után olyan kétszáz méterrel indult is a single trail, köves, szűk kanyarokkal, egy-egy meredekebb szakasszal. A Dobó-bérc előtti rövid hegygerincen bevártam mindenkit. Egyrészt azért, hogy tudjam, mindenki sikeresen túlélte az első technikásabb lejtőzést, másrészt mert itt olyan kilátás van mindkét irányba, hogy nem lehetett nem lefényképezni. Zoliék elhúztak előre, de fent a Dobó-bérc tetején megvártak minket.
A Dobó-bérc után jött az, amit már nagyon vártam. Kövek, faágak, ez alkalommal vaskos avarral is megspékelve. Igazi orosz rulett, főleg azzal a tempóval, amit Attival és Zolival elöl diktáltunk. Most sajnáltam igazán, hogy nem hoztam a GoPro-t, megérte volna felvenni a hármas "üldözést".
A zúzdán leérve az aszfalton letáboroztunk, közvetlenül Királyháza előtt és vártuk, hogy a többiek is leérjenek. Közben Zoli ellőtte a nap aranyköpését, miközben azt ecseteltük, mennyire "durva" volt lejönni a K4-en: "Az őrangyalainknak ez jó kis asszertív tréning volt!" - ennél jobban le sem írhatta volna az élményt.
Királyházáról már nem volt más dolgunk, mint visszacsalinkázni Királyrétre. Erre az aszfalt és utána a Px jelzés tűnt a legalkalmasabbnak, fel a Foltán-kereszthez. Benne volt ugyan jó 350 méter szintemelkedés, de az aszfalton viszonylag könnyen és gyorsan haladtunk, a Px pedig a hangulatával tökéletes figyelemelterelés volt, míg a négy magaslat oldalában feltekertünk a Foltánig. Egyedül Ádám rottyant meg, a lábai felfelé menet többször sétát követeltek. A sor elejének nagy pirospont jár így utólag is, mert többször is bevártak minket. A Verebes-kaszálónál nem átallottak a meleg, délutáni napsütésben boldogan heverészni a fűben, míg Ádám felfelé szenvedett én meg kvázi önjelölt lelki támaszként jöttem szép lassan mellette.
A Foltánnál variáltunk egyet az útvonalon és a K4-et választottuk a K helyett, mivel a Vár-hegy kilátójába már senkinek nem akarózott túlzottan felmenni. Zoli ötlete hamar támogatókra talált, bár a K4 köztudottan jóval technikásabb lefelé, mint a sima kék. Csábítóbb volt a hamburger és a hideg sör a királyréti büfében. És hát azt kell mondjam, egy pillanatra sem bántam meg hogy én sem tiltakoztam. Olyat mentem lefelé, hogy áááááááá! Utolsóként indultam el a kereszttől, de nagyon hamar a sor elején találtam magam és onnantól küldtem, ahogy kifért a csövön. Jobban élveztem, mint a "Királyháza DH"-t. Az első letörés után, Tomi rutinosan eltűnt balra a dózeren, Gyulát viszont rábeszéltük a folytatásra. Szerintem az ötödik méter után megbánta, de azért leküzdötte magát mindenhol. Ha nem nyeregben, akkor tolva.
Mielőtt kiértünk az aszfaltra, még átcsapattunk a Szén-patakon, hogy az utolsó 20 méteren tüskés bokrok próbálják leszaggatni rólunk a ruhát, de ez már senkinél nem igazán ütötte meg az ingerküszöböt. Szerintem már csak a kaja és a sör lebegett mindenki lelki szeme előtt. És mivel a büfé még nyitva volt, meg is kapta mindenki amire épp áhítozott. Jót ejtőztünk a büfé előtti asztaloknál ülve, miközben hideg sört kortyolgattunk és méretes hamburgereket, hotdogokat tömtünk magunkba. Kell ennél jobb befejezés egy brutál jó bringázás után?
Képek: Google Photos
Video: Relive
Táv: 40,7 km
Szint: 1278 m
Idő: 06:53 óra
2021. összes: 1404,58 km, 32631 m, 209:21 óra.
