Ádám nagyon nyomta, hogy hétvégén tekerjünk egyet. Ebből az lett, hogy péntek délután sikerült eldönteni, hogy mégsem szombaton, hanem vasárnap megyünk. A kör megrajzolása rám maradt, de így legalább igazi serrenés kerekedett megint.
Óbudán, a Tesco parkolóban találkoztunk és kicsivel 11 óra után már a Bro' Hill kis asztalos ugratóin melegítettünk mind a nyolcan. Összesen négy kört mentünk, de a pálya alsó része még eléggé fel volt ázva, nem akartuk nagyon szétcsapni.
A bő félórás bohóckodás után a HHH lett volna az első legyűrendő hegy, de helyette inkább elsunnyogtunk a Jablonka úton, hogy a rövid erdei csalinkázás után a Virágosnyereg utca végéből toronyiránt toljuk fel a bringákat a Virágos-nyeregbe. Mondanom sem kell, nem volt felhőtlen a srácok öröme.
Miután mindenki felért, a Csúcs-hegy napos oldalán folytattuk, a zöld jelzésen. A csiki-csukis csapatás a szűk ösvényen feledtette a korábbi talicskázás küzdelmeit. És maradtunk továbbra is a napos oldalon. Végiggurultunk a Poo-n a Tök-hegy oldalában és a Költők-padja mellett, hogy egy laza lejtőzéssel átnyergeljünk újra a zöld jelzésre, amin egészen a solymári Szarkavár aljáig gurultunk.
Bár elsőre többeknek nem akaródzótt, végül mindannyian feltekertünk a várhoz és szépen körbe is bringáztuk, hogy aztán a szikrázó napsütésben ejtőzzünk a várfal tövében egy darabot. Lefelé Ricsi beadta a tutit és a vártól a kis meredek levágáson csorgott le, amit lentről nézve azért eléggé meredeknek tűnt. Fentről lenézve szintén. De ha már lement rajta, nem maradhattam córeszban, én is lementem utána. Meg Gergő is. A többiek csirkék voltak és szépen, körben jöttek le a "rendes" úton.
Solymárról a Háziréti horgásztó felé vettük az irányt, tartottuk magunkat továbbra is a Z jelzéshez. A Fehér-hegy oldalában még mindig izgalmas a szűk és technikás "majdnem szintút" a Solymári-völgyig. A többségnek tetszett is, nem úgy, mint a fekete leves, amit a nyakukba kaptak bringa formájában a zöld következő szakaszán. A ránk váró száz méter szintet közel függőlegesen tettük meg, ami alaposan megrogyasztotta a teljes kompániát. Volt minden, tolás, vállon cipelés, tüdő kiköpés, lábak megmacskásodása.
A Kevély-nyeregbe az utolsó 70 méter szintet "meglátva" a társulat besztrájkolt, így engedtem a nép akaratának és a kéken lecsorogtunk a Teve-sziklához.
Bár már senki nem akart látni egy árva méter emelkedőt sem, egy kevés még hátra volt a Köves-bércig. Mindenki hősiesen megküzdött a három rövid kaptatóval. Ki tekerve, ki tolva, vagy épp az egyiket így, a másikat úgy. Fent a bércen a kis mohás tisztásoknak a délutáni madárcsicsergős verőfényben szuper hangulata volt, nem is kapkodtuk el a végiggurulást. Nekem meg ahányszor csak erre járok, eszembe jut, amikor Tomi egy hasonló tavaszi napon előadta itt a relaxáló zen mestert. Akkor épp a másik irányba igyekeztünk és egy kicsit combosabb kört mentünk. A Köves-bérc azonban sokkal élvezetesebb Pilisborosjenő felől, mivel olyan lejtőzéssel érünk ki a 10-es út fölé, hogy fülig ér a szánk. És így történt ez most is. (De a felfelé tekerésben is van rutinunk épp elég.)
A 10-esről már nem cifráztuk, egyenesen visszatekertünk a Tesco parkolóba, ahol a kocsikat hagytuk. Pakolás közben legnagyobb meglepetésemre az ifjú titán Dominiktól megkaptam azt, amit én Kurucz Gabinak szoktam mindig mondani. Történetesen közölte velem, hogy "Nem tudom hány éves vagy, de szeretnék én is majd ennyi idősen így tekerni, mint te!". :) Pedig én aztán messze vagyok az acélostól... Főleg ahhoz képest, hogy Zsozsó, Cser Ati, Hardhat Bandi hova fejlődtek pár év alatt. Én előttük emelem sisakom.
Képek: Google Photos
Videó: Youtube
Táv: 27,68 km
Szint: 831 m
Idő: 04:36 óra
2021. összes: 60,19km, 1054 m, 05:05 óra.
