Serrenések

Samorost és a Serrenők serrenései

Amikor én vagyok a horgony...

2020. május 18. 23:59 - Samorost

Bár tegnap alaposan kiütöttem magam (és Ferit), voltam olyan agyalágyult, hogy Dawe szíves invitálására - egy HHH edzőkörre - azonnal rábólintottam. Miután - ki tudja mikor, mert nem reklámozta - Dawe áttette a székhelyét Óbudáról Rómaifürdőre, a Pók utcai lakótelepre, itt találkoztunk. És mivel meló utánra volt betervezve a kör és oda is kellett érnem, autóval ruccantam át. Leparkoltam, összedobtam a bringát (csak az első kereket kellett a helyére pattintani), majd szobroztam a pár percet a többiekre várva. Aztán amikor megláttam a két 29-es carbon hardtail csodát az utca végén felbukkanni (merthogy a duót trióra bővítve Béla is csatlakozott a körhöz), azonnal tudtam, hogy én ebből nem fogok jól kijönni. :)

Mindegy, ha már ott voltam, essünk neki, Bálnára pattantam és elindultunk. A HHH edzőkörből Béla hamar alternatív útvonalat faragott a Péter-hegyen keresztül. Nem mondom, hogy hasítottam, de az izomlázam ellenére kevésbé volt kínlódás feltekerni a Héthalom úton. Persze a tempó jóindulattal sem volt haladósnak mondható, de Dawe-ék mindig türelmesen bevártak.

A Határkő utca - Újvár utca útvonalon legurultunk a 10-es útig. Az OMV kút környékén szerencsétlenkedtünk kicsit a járdán, Dawe pedig megküzdött a vasúti átjáró-szerű korláton áthaladással. Volt röhögés, nem kicsi, sajnos a GoPro csak dísznek volt nálam, nem volt bekapcsolva. :) A Tücsök utcán feltekerve megcsodáltam a jobbkéz felőli új parcellázáson épült "palotákat", majd a mezőn toronyiránt még meredekebb domboldalon küzdöttem fel magamat. Közben Dawe és Béla eltűntek előttem, majd bevártak, majd megint eltűntek és megint bevártak. Szóval végtelenül rendesek voltak annak ellenére, hogy én mázsás horgonyként húztam vissza őket.

Végül csak ismerős helyen kötöttünk ki, a Köves-bérc alatti K+-on. Pontosabban Dawe-nek és Bélának mégsem volt annyira ismerős ez az útvonal, nem számítottak arra, hogy itt már ők is megizzadnak egy kicsit. Különösen a Balázs-lépcső utáni combos mászóka okozott némi váratlan pulzusmegszaladást. Én itt szépen feltoltam. Ahogy 11 évvel ezelőtt is, a "Pilismarót extrém"-en (ami anno az első közös túránk volt Jandival és egyben a nagycsoportos serrenések sorának kezdete is).

A kék keresztről Solymárra gurultunk át, ahol a zöld jelzésre rákanyarodva, a látogatók elől ideiglenesen lezárt Szarkavártól a híres-hírhedt téglagyári emelkedőig tekertünk. Dawe-et és Bélát "elengedtem", ők előre mentek, én pedig magamba toltam a Melindától kapott utolsó, de egyben legfinomabb, kávé ízű Hammer gélemet. Amikor én a téglagyári aljába értem, Dawe-ék épp felértek a tetejére. Először arra gondoltam, hogy míg ők fent a kéken vagy zöldön átgurulnak a Virágos-nyereghez, én végigkocogok Csúcs-hegy alatti Menedékház utcán és a Kocsis Sándor út/Erdőalja út sarkán lévő kék kútnál találkozunk. De ők eldöntötték helyettem a dolgot azzal, hogy visszagurultak értem, így ők - ha már edzőkör alapon - duplázhattak a téglagyárin, én meg küzdhettem fel magam. Az elejét még megtekertem, de az utolsó 200 méter már túl meredeknek bizonyult.

Mire felértem, Béla eltűnt a zöldön, Dawe-et meg épp kezdték felfalni a szúnyogok. Ha már Dawe volt olyan botor (rendes), hogy megvárt, gyorsan kikaptam alóla a Cannondale-jét és annak a nyergében kocogtam végig a kéken a Virágos-nyeregig. Szó, ami szó, az ő gépe az enyémhez képest szinte magától gurult.

A Virágos-nyeregnél (pontosabban kicsivel előtte, mert Béla legurult elénk) újra egyesült a triónk, nem volt más hátra, mint visszagurulni a rajthoz. A Virágos-nyeregből a K+ lefelé klassz volt, csiki-csukis, susnyás, tekergős. A Kocsis Sándoron lefelé meg sikerült belenyalni a Bálnával a 72-be, miközben a sok jobbkezes utcát az út bal szélén kerültük. A kocsiig én már csak lazán elkorzóztam, míg Béla lenyomott 1-2 sprintet. A borsos árú, hipergyorsan kopó Rocket Ronok úgy sercegtek alatta a kigyorsításokkor, hogy szinte láttam a százforintokat az aszfalton elporladni. Benne még bőven maradt kraft a menet végére. Bennem már kevésbé. :)

Bár a tegnapi körre annyira nem esett jól ez a kanyar, közben mégis jó volt. Leginkább a jó társaság miatt. :)

Képek: csak pár képet lőttem, a kissé már koros Honor 8 gyenge fényviszonyok mellett nem remekel.

Videó: készült egy rövid szösszenet a már szintén öregecske GoPro 4 Silverrel.

Track: Garmin vs. Strava

Táv: 30,72 km
Szint: 658 m
Idő: 02:45:48 óra

2020. összes: 527,12 km, 4931 m, 47:28:08 óra.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://samorost.blog.hu/api/trackback/id/tr3615707080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása