Szegény Scottomnak az utolsó éve elég hányattatott volt. Mióta megvan, sok helyen jártam vele, nem is a legkíméletesebb bánásmódban részesült. Ezért is nyúztam már a második vázat a 2011-es Transalp végén megreccsent FX-25-ös váz után. Az 4,5 évet bírt és szerencsére még garaciában cserélve lett. Az újabb, FX-15-ös sokkal tovább húzta, de 7 év nyüstölés neki is elég volt, 2018. augusztusában ő is elrepedt. Ugyanazon a helyen, mint az előző, de már jóval a garancia lejárta után. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy 2017. óta, amióta megvan a Bálna (leánykori nevén Cannondale Bad Habit), a Scottot szinte kizárólag melóba járásra használtam. Miután elrepedt a váz, pár alkatrészt kiárultam belőle. De annyi minden megmaradt, hogy végül megjavíttattam a törött vázat és 2019. tavaszára újraépítettem a bringát. Nekem nagyon bejött a kissé identitászavaros KTM narancssárga-grafitszürke színű, városiasított masina.
Sajnos a javítás alig fél évig bírta, a váz '19 augusztusban újra elrepedt. Ugyanott, a felsőcső és nyeregvázcső találkozásánál, csak ezúttal az erősítésként felhegesztett idom felsőcső felőli hegesztésénél.
Mivel a javítást javíttatni már nem volt értelme, két választási lehetőségem maradt:
- Költséghatékony megoldásként maradok a kihaló félben lévő 26-os kerékméretnél és szerzek egy új, merev farú vázat
- Újra nekiugrok az alkatrészek eladásának és a befolyt pénzt kipótolva veszek egy új városi/országúti bringát
Én kicsivel tovább vacilláltam, mint a lenti úriember, de végül én is a b. verzió mellett tettem le a voksomat.
Az új gép keresése elég rövid ideig tartott, az épp szezonvégi akciós áron kínált Cannondale Quick 3 vulkánzöld színben nagyon illett a Bad Habit mellé.
Meg is rendeltem még augusztus elején a (kelet)német Biker-Boarder webshopjából, de csúnyán pofára estem velük. Ugyanis a csomagban egy roller lapult a bringa helyett. Mivel átvettem a csomagot és a feladó a papírokat rendben találta, ámde a csomagban talált portékát ők nem árulták, sem a pénzt nem akarták visszautalni, sem az árut visszavenni. Hetekig tartó huzavona vette kezdetét először közvetlenül a webshoppal (két hét után felszívódtak és nem válaszoltak az e-mailekre), aztán a nemzetközi fogyasztóvédelmi központon keresztül (segítőkészek, de lassúak és nem túl eredményesek), míg végül a bank segítségével (OTP rulez!) egy hónap alatt sikerült visszaszipkázni a pénzt.
Ezidő alatt kiárultam a Scott összes alkatrészét (csak a tartalék rugóstag maradt meg, még a törött váz is elkelt) és a tesómtól kölcsön(vissza)kért GT Karakorammal jártam melóba (némi alkatrész upgrade után persze).
Mivel a pénzt végül visszakaptam (bár ezzel várjuk meg azért a 2020. január 24-et - update: megjött a levél az OTP-től, nem reklamálták meg az összeg visszavonását, végleg visszakaptam a pénzt), úgy döntöttem, adok egy második esélyt a német bringás webshopoknak és novemberben újra megrendeltem a bringát szinte fillérre ugyanannyiért, de ezúttal egy "nyugatnémet" webshopból. A Bunnyhop.de-től meg is jött a bringa, de a kicsomagolást azért alaposan ledokumentáltam, biztos-ami-biztos. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez esetben már a postai (Magyar Posta) átvételnél látható volt, mi van a csomagban. Meg hát maga a csomagolás is árulkodó volt.
Szóval azóta - amikor az idő és a kedvem is engedi - ezzel az új géppel járok a "dolgozóba". Nagyon tetszik, vigyázok is rá, bár az évet azzal idítottam, hogy "felavattam": egy lefagyott utcasarkon próbáltam bekanyarodni. Hát nem sikerült. A bringa eleje elcsúszott, én meg megfeküdtem büdös bogár módjára. (Szerintem megorrolt rám, amiért szilveszterkor és újévkor is megkergettem a Naplás-tó melletti kiserdőben.) Szerencsére kár nem keletkezett a bringában, csak a váltópapucsot kellett visszaegyengetni az eredeti állapotába. Én meg egy térdhorzsolással megúsztam.
Szóval az új bringa felavatva, az ezévi perec kvótám (remélhetőleg) letudva. Jöhetnek az aszfaltos kilométerek (is)!
