A mai tekerés - sajnos - nem lett szélesebb körben meghirdetve, az elején úgy volt, hogy csak Ferivel megyünk ketten, mint az előző Tényleg Spartacus túrán. Végül Tomi is engedett a serrenés csábító erejének, bár először úgy volt, hogy csak bedobom neki útközben az 540-es pedálomat, amire már hetekkel ezelőtt megalkudtunk.

A Pilis volt a cél, illetve az Attival tavaly nyár elején felfedezett Fekete-hegy alatti S+ ösvényei. Az elején "kummantósan" mentünk, az Arany-hegy helyett Üröm-hegy érintésével, a Budai úton korzóztunk át Pilisborosjenőre. A Kevély-nyerget is kihagytuk, az "Egri vár" oldalán kerültünk a hegy alatt. A Csobánkai-nyeregtől sok választásunk már nem volt, de azért a Hosszú-hegyet is inkább a dózeren másztuk meg a zöld jelzésű "panorámaút" helyett. Eddigre ki is derült, hogy ma én leszek a leggyengébb láncszem, a lábaim nem igazán érezték a bugit. Igazából már a Pilisborosjenőre menet is le-le maradoztam és a Hosszú-hegyre sem jött meg az erő. Sőt, inkább kevesebb lett, mint több. Feri is Tomi jó erőben voltak, bár látszott, hogy ma Tomi lesz az igazi erőember. A pilisi szerpentinen egy pillanat alatt köddé vált és itt már Ferinek sem ment annyira.

A "napozóteraszon" ejtőztünk egy jó negyed órát, ami nekem kifejezetten jól esett, a legyűrt fél fehérjeszelet (a másik felét Tomi tolta be) és a pihenés visszabillentett az élők sorába. Sokat nem kajáltunk mert már rá voltunk készülve a klastrompusztai büfé hamburger-kóla(sör) kombójára. Felérve a szintútra én álltam előre és romboltam végig a hegyen a Cettel. A Z le a Pilis-nyeregbe nem volt egyszerű, szóltam is Feriéknek, hogy figyeljenek, mert itt-ott van pár kő. Feri leérve ez úgy módosította, hogy na ja, inkább itt-ott nem volt kő.

A Fekete-hegyhez elgurulni gyorsan ment (bár kényelmes volt a tempó) és lefelé is klassz volt az S4 és az S+(Z4). De az igazán jó részek akkor következtek, amikor a Kétágú-hegynél nem a Z4 (és Klastrompuszta) felé fordultunk, hanem a "jobbnak tűnő" ösvényen csapattunk tovább. Írtó hangulatos, lendületes, hullámvasutas útvonalon visz a Pb jelzés! Mind a hárman vigyorogtunk mint a tejbetök.

Az örömködésnek meglett a böjtje, Esztergom határában kötöttünk ki, a 117-es úton. A klastrompusztai hamburgerezésnek annyi lett, a 111-esen begurultunk Esztergomba és a Széchenyi téren állapodtunk meg és ültünk be sörözni az Sunny Side kávézóba. Rendes kajájuk sajnos nincs, nekünk is be kellett érnünk valami - amúgy egész ehető - mirelit melegszendviccsel.

Mialatt a sörünket kortyolgattuk és majszoltuk a melegszenyákat, a szél keményen beerősített és meglehetősen baljós, sötét felhők kezdtek gyülekezni minden oldalról, ezért jobbnak láttuk, ha vonattal jövünk vissza Pestre. Nem tévedtünk, szép kis zuhé ment végig a környéken, amit sikerült a vonaton suhanva megúszni. Elég nagy eső lehetett Pesten is, mert hazáig végig a pocsolyákat kerülgettük.

Képek: Google Photos

Track: Garmin vs. Strava (a trackeket meg kellett kicsit hekkelni, mert az előző hétről benne maradt egy rövid bringázás Domival. És az újpesti vasútállomásról hazatekerés utolsó 10 km-e sincs benne)

Táv: ~70 km
Szint: ~850 m
Idő: ~7:15 óra

2018. összes: 295,85 km, 3882 m, 33:09 óra.