Áprilisról végéről május elejére csúszott a klasszikus K60 útvonalán való végigsuhanás. Ezúttal azonban visszafelé, Csillaghegyről próbáltunk meg eljutni az Amfiteátrumig. Csak és kizárólag azért, hogy egyszer végre kipróbáljuk a Simon-halálát lefelé.
A vállalkozásra Gabuly, Janek, Tomi és KGabi jelentkezett. Sajnos a Serrenők társulata nem igazán tud kimozdulni abból a gödörből (avagy tetszhalott állapotból), amibe úgy 2 éve bezuhant. Kár, pedig nagyon jó bringázásokat nyomtunk le együtt. Viszont amíg élünk, remélünk...
Az UVH-tól a Szentendrei út fölött átívelő gyalogos felüljárón pattantunk át az ürömi oldalra. A három szakaszos babakocsi feljárón az utolsó etap elején én ügyesen odapasszíroztam két ujjamat a kormány és a korlát közé egy pillanatra. Fájt, de csak másnapra sebesedett ki, hogy aztán jó másfél hétig ott éktelenkedjen. A többiek meg sem próbáltak feltekerni. Mire a túloldalon leértünk, meg is lett az első defekt Gabinál. Már az első 2 kilin bezsebeltünk bő fél óra hátrányt.
A Kevély jó lett volna, ha nem hagyom magam Gabulytól rábeszélni, hogy mi ketten ne a kéken, hanem a Kis-Kevély és az ex-bánya siratófala felé kanyarodjunk. Na, még egyszer ezt nem. Tekerhetetlen, gurulhatatlan még a nyerget leengedve is. Újabb ékes példája Gabuly agymenéseinek.
A szöszmörgéssel újabb fél óra mínuszt szedtünk össze. És hogy még tovább tudjuk puffasztani az előttünk tornyosuló időgörgeteget, a Hosszú-hegyet sem a dózeren abszolváltuk, hanem a Z-n és a jelöletlenen.
A Szántói-nyeregből a Pilisre a Trézsi-kút érintésével kocogtunk fel, hogy ne üres kulacsokkal ugorjunk neki a néhány száz méter szintnek. És mivel a szintidő már nem számított, meg sem álltunk a pilis-tetői Boldog Özséb-kilátóig.
Fent a kilátóban azon örömködtünk, hogy körbe körülöttünk mindenhol csúnyán esőre áll az idő, vagy épp már le is szakadt az ég, csak Klastrompuszta irányában süt hét ágra a Nap.
Verettünk is egy nagyon jót a Z-n a Simon-haláláig, ahol szomorúan konstatáltam, hogy lefelé még mindig nem vállalható. Mondjuk jó nedves is volt, egyszer-kétszer a bringába kapaszkodva sikerült csak talpon maradni.
A dagonyaveszély miatt a P helyett a Z+ és S jelzésen csapattunk le Klastrompusztára. Na ezt kár lett volna kihagyni, nagyon vigyorgós volt!
Klastrompusztán betértünk a van-end-ónli büfébe és aztán jól ott is ragadtunk bő egy órára. Ugyanis bármilyen szépen nézett ki az égi kép még Pilis-tetőről és akármilyen ügyesen is kerülgettük az esőfelhőket idáig, csak utolért az égi áldás. De legalább volt időnk jól bekajálni.
Az eső után viszont az amúgy is nedves talaj combos sárrá dagadt, úgyhogy a Vörös-hegyet és ezzel a K60 további részét kénytelenek voltunk passzolni. Bár a nagy dagonyákat Pilisszántóig sikerült kikerülni és a kék bringás jelzésen tempósat csapattunk a Csobánkai-nyeregig (itt már én vezettem a mezőnyt), a lovardánál konkrétan tengelyig süllyedtünk a híg sárban. Az egész szakasz nem volt több 150 méternél, de ennyi pont elég volt ahhoz, hogy megduplázzuk a bringáink súlyát és mi is nyakig sárosak legyünk.
A Csobánkai-nyeregben Gabi az ott terpeszkedő pocsolyákból "mosta le" a bringáját (és az enyémet is - ezért hálás köszönet), Gabuly elhúzott a temetőnél lévő kúthoz precíziós tisztításra.
Ezután nem volt más hátra, mint a Kevély oldalában átgurulni Pilisborosjenőre és onnan haza. A K60-at ezzel másodszor nem sikerült teljesíteni. A tetejében visszafelé irányban a K60 vezet 1:0-ra.
Táv: 72 km
Szint:1475 m
Idő: 9:09 óra
2016. összes: 722,51 km, 11591 m, 60,16 óra.
