Az idei bringás teljesítményem sajnos erősen konvergál a nullához.Majdhogynem egy kezemen meg tudom számolni, hányszor tekertem egy hosszabbat. És ez erősen érződik az állóképességemen is, az a néhány melóhelyre be- és hazatekerés messze nem elegendő a szinten tartáshoz.

Az erős bringázás-éhség végül győzött, az augusztus 20-i hosszú hétvégén sikerült lecsípnem a szombatból szűk három órát egy gyors (hozzám mérten gyors) mátrai körre.

Fallóskútról lódultam neki felfelé a Z3-on, ami a meredeksége ellenére egyáltalán nem esett rosszul. Pedig én tipikusan a gyengén kezdő, majd erősen visszaeső és onnan feljövő kategória vagyok. Bagolyirtásnál aztán idejét láttam lejtő után nézni. Csak egy ősrégi térkép volt nálam, azon még némileg másként voltak felkarcolva a jelzések, de a lényeg, hogy a P+ kellemesen kacskaringós csíkján kezdtem meg az ereszkedést a Szalajka házhoz. Tíz másodperc sem kellett hozzá és máris fülig csavarodott a szám a vigyorgástól. Iszonyatosan élveztem a lefelét az utolsó méteréig, még ha csak alig 15 perc volt is.

A Szalajka háztól fordult a kocka, a S+ a József Attila forrásig még a kellemesen fárasztó mértékben emelkedett, utána viszont jött egy igen combos, majdnem hanyatt esős szakasz fel az Üvöltő-bércre. Megpróbáltam 2-3 etapban kitekerni, de be kell valljam, nem sikerült. A vége tolás lett. A bércre felérve a régi-jó ismerős S-en csalinkáztam el a Nyesett-vár alatt Galyatetőig. Hallgathattam volna a megérzésemre, hogy a kilátóhoz az aszfalton tekerjek fel, de maradtam a sárgán, amin belecuppantam még egy jó kis dagonyába a csúcs alatt.

A kilátóhoz nem tekertem fel, mert a régi, trükkös lépcső melletti feljárót feláldozták a rendbetétel oltárán, így csak cipelősen lehet bringával felmenni. Helyette elgurultam az aszfalton az ex SZOT üdülő (ma wellness hotel) mellett és a piroson átvágva folytattam az utat az S, S+-on a mátraszentlászlói Vörös-kő kilátóhoz. A 8,5 pontot ez a szakasz is megérdemli.

A kilátótól az S+, K Ágasvárig hozta az elvárásaimat, újabb negyed órás fülig vigyorgás. Ágas-várban csak az volt a rossz, hogy innen vissza kellett mászni Fallóskútra. Hogy azért még legyen kis élvezkedésben részem, a P+-on cikáztam végig a fák között. Egy helyen azért meglepett az ösvény, a legutóbbi ittjártam óta került bele egy kb. 40 centis letörés, amit első meglepetésemben inkább kikerültem. Mondjuk egyébként is véleményes a bevállalása, mert elég szűken vannak a fák kétoldalt...

A P-re leérve fordultam egy fél hátraarcot és visszatekertem a Z-ig. Nyilván a satnyaságomnak köszönhető, de alaposan megküzdöttem magammal, mire felvergődtem Fallóskútig. Nem ment egy szuszra, na. De azért háromból megvolt. Ezért az utolsó 5% szenvedésért bőven kárpótolt az előtte osztályrészemül jutott 95% élvezet.

Pár képet is lőttem, bár a telefonom erre a célra teljesen alkalmatlannak bizonyult.

Track: na az nincs, mert a GPS-t otthon felejtettem

Táv: kb.24 km
Szint: kb. 900 m
Idő: kb. 3 óra

2015. összes: 474,7 km, 6713 m, 37:20 óra.