A tavalyi év teljesen kimaradt és valószínűleg idén is ez volt az első és egyben utolsó csúszásom. De legalább friss hóban nem volt hiány. Bár Viktor és Zsozsó kevésbé élvezték a hamar kibuckásított pályát.
Esésből is jutott mindenkinek. Én is perkáltam egy hatalmasat, szerencsére az "off-piste" mély hóban sikerült leszúrnom a deszka elejét és arccal beleállni nyakig a puha púderba. Még nagyobb szerencse, hogy se szikla, se egyéb terepakadály nem volt a hó alatt, így nem jutottam szegény Schumi sorsára. Azt hiszem, azért egy sisakot csak be kellene szerezni... Aztán volt még egy buckán megdobódós seggre esésem. Na az nem volt kellemes. Pár percig ültem a hóban és hűtöttem a hátsó fertályomat.
A délelőtt nagy részét a régi-új step-in kötésemmel abszolváltam, de őszintén szólva nem jött be, hiába az új bakancs. Azért előrelátó módon elvittem a normál kötést és bakancsot is. Délutánra átszereltem a kötést és visszaszereztem Viktortól a bakancsomat. Ugyan már a reggeli felhúzáskor gyanús volt neki, hogy elég kicsi, de nem zavarta annyira, hogy elgondolkozzon a csomagtartóban maradt másik pár bakancs felpróbálásán. Én meg bújhattam bele az "előmelegített" cuccba.
Zsozsó meg folyamatosan a régi, rövidebb lécét sírta vissza. A hosszabb lécekkel elég nehézkesen mozgott a buckákkal teletűzdelt pályán. Pedig a tizenpáréves kiskölykök úgy zúztak lefelé, hogy alig győztem kamillázni.
Az odaúton egyébként nagyon óvatosan vezettem, nem akartam megismételni a két évvel ezelőtti 40 eurós mutatványt. Viszont hiába értünk viszonylag korán Besztercebányára, nem figyeltem a táblákat és nem a hegyre, hanem a hegy mellé vitt az út. Mire megjártuk a kb +30km-es kerülőt, a Donovalyba vezető (első pár km után már havas) hegyi út tele lett mazsolákkal. Akiket én természetesen szépen megelőzgettem. Nem tűnt soknak a 70-80-as tempó a havon fölfelé, bár lehet, hogy Zsozsó és Viktor nem ültek olyan fesztelenül az ülésben. Lefelé is volt előzgetés, de azért valamivel szolidabban.
Mindent egybevetve jó kis nap volt.
A teljes képhez azért Zsozsó beszámolója is ide kívánkozik:
- A hegyekig egész száraz volt az út, onnan viszont jégborda és hó. Pepe mindenáron meg akarta mutatni nekünk, hogy a BMW-nek mennyire intelligens a kipörgésgátlója. (Valóban az. Bolondbiztos. Már értem, hogy mernek emberek 200+ Le-es hátsókerekes autókat venni.) Hasítunk felfelé. Simán előzünk 3-4 autóból álló sorokat is. Az egyik előzés után egy bal kanyarba érkezünk, amit a hegytől és a fáktól nem lehetett belátni. Ekkor hangzott el: "Bár megelőzted a komplett kocsisort, de nehogy visszamenj a rendes sávba. Minek? Ott nincs hó és amúgy sem jöhet semmi szembe."
- Lefelé ugyanez a műsor. " Minek menjek lassabban? 20-szal sokkal jobban ráz az út, mint 50-nél." (Ez amúgy igaz, de a féktáv kicsit más.)
-körforgalmaknál minden esetben az volt az érzésem, hogy orral állunk bele a szalagkorlátba. Fék minek, csak lassít: "Pepe, a te őrangyalod minden este ájultan esik az ágyába, mikor te kocsiba ülsz."- Azt sem értem, hogy lehet egy sípályán olyan parkolót kialakítani, ahol nincs sílift. Sajnos a lenti már megtelt, mire odaértünk, így nem volt választás. Rögtön 5-600 m gyaloglással indítottunk. Síbakancsban... De Főninek nem volt ez elég, rögtön vitt minket a szűz, térdig érő hóba. Be a fák közé. Idén mindenki először csatolt, úgyhogy ez "ideális" ötletnek tűnt. Egy helyi lány tudta csak erről lebeszélni: It's wrong way... Ahogy baktattunk tovább mondtam Pepének: "Pepe, az nem igaz, hogy nem változol. De változol. Egyre rosszabb leszel."
- A pályák már 10-kor olyan állapotban voltak, mint egy teltházas síterep zárás előtt fél-egy órával. Full buckás az egész. Mindenki esett kelt, de a Főni semmi pénzért nem mondta volna, hogy szar a pálya. Az azért sokat elmondott, hogy 2-kor ő is lecsatolt. Én 12 után, Viktor valamikor 1 után tette ezt.
- Pepe vett egy új kötést és csizmát (ami most eladó), de a biztonság kedvéért elhozta a régi cuccot is, hátha nem válik be az újítás. A régi csizmája is fekete ugyanúgy, mint a Viktoré. Csak a Viktoréban sárga betétek vannak és 44-es, míg Pepéé 42-es fehér és szürke színezéssel. Szerintetek Viktor melyiket vette fel? A 42-est a 44-es lábára!!! És délig abban nyomta! Először csodálkozott is, hogy milyen nehezen megy fel a lábára, aztán meg hogy mennyire szűk. Délben kérdeztem tőle (ekkor már kiderült a csere), hogy:
"-A tiéd is olyan, mint a Pepéé?
-Nem az enyém sárga.
-És nem tűnt fel?
-Nem hallottam, hogy Pepe hozta a sajátját is. Csodálkoztam is, hogy az állásban ennyire összement."- Az új cucc nálam sem vált be. A jól bevált 160-as puha Fischer lécemet elcseréltem egy 170-es titánmagos merev lécre. Cserélni kellett, mert nagy sebességnél berezonált a léc. Mondjuk ennek most nem volt esélye Donovalyban, de a hosszú léc mindenhova leakadt,, egymásra csúszott, elmerült, billegett és felült. Félelmetesen szar érzés volt, és teljesen megalázott. Tegnap meló után mentem a Montagna sportba (ahol a léceimet szoktam cserélgetni), és bár megvolt még a régi lécem, de helyette egy titánmagos 160-ast vettem. Jó lesz nekem a rövid léc is...
Amúgy jó volt.
