Szóval, ez év eleje óta van ez a VérKör nevezetű túra. Két dolog miatt tetszett meg. Egyrészt az eddigi két Vértes beli túránk egész jó volt és már régen jártam arra, másrészt érdekelt a QR kód leolvasós teljesítési mód. De a négyfős "puhány kommandónknak" ma nem sok esélye volt.

Oroszlányt kissé csavarosan hagytuk el a GPS bénázása miatt. A Majki-tó után pedig a főút túloldalától a piroson 10 centi mély homokkal találtuk szembe magunkat. Kissé erőltetett tempóban, szenvedősen vergődtünk át rajta. Vértessomló után folyamatosan csak felfelé haladtunk az erdőben, puha, felázott, tapadós talajon, ami a fülledt, párás meleggel karöltve szívta az erőnket rendesen. Az első pontig nagyon jó volt az a 2-3 lefelé ami volt (egy szegény kis tacsit halálra is rémítettem), csak túl rövidek is voltak egyben. A Vitány-várhoz nem másztunk fel, helyette az alatta elvezető vízmosásos gödörben kínlódtunk felfelé. Sok szívás, kevés élvezet.

A Mária-szakadék környéke nagyon szép, de bringával nem egyszerű mutatvány. Se lefelé, se a másik oldalon vissza. Az első fékem folyamatosan cicergett, ezért még a ponton nekiálltam "megjavítani". Ennek az lett az eredménye, hogy a munkahenger mellett - pár perc különbséggel - sikerült olajat juttatnom a tárcsára és/vagy a betétre is, úgyhogy a túra hátralévő részében első fék nélkül mentem. De tényleg, nem volt semmi különbség a kiengedett és a csutkára húzott állapot között és a célig a javulás leghalványabb jelét sem mutatta.

A második pontig megint 90%-ban felfelé gyötrődtünk, egyre meredekebben. Az első pontnál leolvasott 9-es átlagunkat a másodikig 7,88-ra rontottuk és nagyjából az összes vízkészletünket feléltük.

Ezután lejtő jött több szakaszban, István már az elsőnél hatalmasat perecelt egy vízmosás miatt - hiába, ehhez a 29-es óriáskerék is kevés volt (meg talán a tudás terén is van pár szürkés-fehéres folt). Komoly sérülés szerencsére sem emberben, sem bringában nem keletkezett, viszont a bringa üléslapja leugrott az ülésrúdról (vagy minek hívják) a perectől, amit puszta kézzel nem tudtunk visszaugrasztani, úgyhogy innentől a hátra lecsúszó nyereg okozott gondokat, amíg rá nem tekertük Feri egész tekercs szigszalagját.

A terepben továbbra sem volt sok köszönet, lefelé is gyökkettővel (vagy totális életveszélyben) lehetett menni hol a vízmosások és kövek, hol a fakitermelés miatt. Csak közvetlenül Csákvár előtt lett haladós és élvezetes az út, de sajnos túl hamar végigértünk rajta. (Még lefelé a köves részen eszembe jutott Dobler Gabi, aki az én jóvoltamból lockolt telóval jött itt le anno. Mennyire mókás is volt! :-) ) Közben a 3. pontot szerencsére nem hagytuk ki. A faluban végre találtunk kutat, bő 10 perc pihi következett.

Csákvár után megmásztuk a Gém-hegyet. A "fennsíkja" gyönyörű volt, de az itt elhelyezett 4. pontnak még csak a közelében sem volt normális térerő. Jó pár percet elvacakoltam a próbálkozással helyben és utána menet közben is, végül a hegytetőn sikerült elpostáznom az igazolást. Gántra lefelé klassz, technikás volt a pálya, de első fék hiányában azért okozott nekem egy pinduri izgalmat.

Gánton a biztonság kedvéért újratöltöttük a kék kútnál a kulacsokat. A faluból kiérve egy széles dózeren vezetett a K jelzés, aminek hála nekem végleg elegem lett a túrából. Mély homok és sóder, utána traktornyom. Szóval még az elvileg haladós részeken sem haladtunk. Újra. Az erdőbe érve sem javult a kedélyállapotom, a K+-on meredek mászás (tolás) volt a feladat, bokáig érő avarban és vízmosásban. A hegygerincre felérve már elég éhes is voltam, Laci szerencsére megszánt egy szendviccsel.

A Géza-pihenőtől (csak utólag, már itthon esett le, hogy itt már jártunk korábban - biztos az épp ott lazító kirándulócsoport nagyszámú fiatal és csinos nőnemű tagjai ejtettek zavarba) haladósabb lett az út. Annyira, hogy az 5. pont mellett lassítás nélkül rongyoltunk el. De ezt csak a lejtő alján, jóval odébb vettük észre. Eszünkben sem volt visszamászni, a teljesítés itt ergo el is bukott.

Pár perccel és pár km-mel később a mindszentpusztai erdészháznál a 7 órás szintidő is letelt, így közös megegyezéssel dobtuk a VérKör hátralévő ~15 km-ét. Legurultunk az aszfaltig, majd a főútra kiérve Kőhányáspuszta helyett balra, Oroszlány felé fordultunk.

A vajsima aszfalton iszonyat jó tempót mentünk, 40 alatt ritkán mutatott a Garmin (igaz picit lejtett is az út). A Majki-tónál dobtunk egy balost és Ferivel az uccsó kaptatón még nyomtunk egy sprintversenyt, mielőtt begurultunk volna a célba.

Mindkét korábbi Vértes túra jobb volt ennél, de lehet hogy csak a körülmények és az elemek gonosz összeesküvése (na meg a saját puhányságunk) miatt érzem így. Egy újra táblát megér, de majd csak nyár vége felé. És persze le kell vonni a konzekvenciákat:

1. Ez nem egy nézelődős, fényképezgetős, virágszagolgatós TT, itt bizony iparkodni kell (inkább időfutamnak nevezném)
2. Max. 5-6 darab 5 percnél nem hosszabb pihenő, evés-ivás, vagy technikai hiba fér bele a szintidőbe
3. Több résztvevő = összeadódó holtidők, nagyobb kockázat a buktára
4. Vízvételi lehetőség útközben alig, kell a kulacs mellé plusz 1,5-2 liter a hátizsákba
5. 1-2 energiagél nem árt, de szilárd kaja mindenképpen kell (szendvics, banán, nápolyi, csoki)
6. Helyismeret, vagy előzetes bejárás erősen ajánlott (különösen a pontok helyét illetően)
7. A GPS mellé nem árt egy turistatérkép sem

A túra mért adatai: Teljesítés módja: kerékpár, Szintidő: 7 óra, Indulás dátum és idő: 2014-05-24 09:37:51

Ezt kiegészítendő pár Garmin adat:

Képek: Google - Majdnem Vérkör

Track: Garmin Connect

Táv: 75,75 km
Szint: 1463 m
Idő: 8:05 óra

2014. összes: 724,45 km, 8335 m, 54:55 óra.