Vértesi szenvedések 75 MTB

2010. augusztus 14. 23:59 - Samorost

Az utóbbi időben szinte kizárólag csak "húzósabb" túrákat mentünk, idejét érezem már valami lazább tekerésnek. Úgy tűnik nem csak én gondoltam így, mert a Vértesi kerekezésre népes tábor verődött össze, az odajutás nehézségei ellenére is. Avus még a Kelly's kulbból is hozott két klubtársat. Egyiküket, Pharaot én fuvaroztam le, aki igencsak meglepett azzal, hogy rögtön vágta, melyik filmből van a "Dögös a masinád, Cicó!" beszólás. Persze hogy annyira ne érezze kényelmesen magát, az Osztyapenkótól világító üzemanyagszint-jelzővel autókáztunk. Mondtam neki, ha kifogy a benzin, majd ő tolja az autót. Úgyis jó erőben van. Kicsit aggódott is, főleg miután a megtehető kilométerek számlálója elérte a nullát. Persze a tank nem fogyott ki, sőt a kímélő üzemmód ellenére még csak nem is utolsóknak értünk Gántra.

Hamar kiderült, hogy az éjszakai kiadós zuhé nem vette el senki kedvét, 15-en csaptunk bele a lecsóba kicsivel 9 után. GPS track híján a kapott A3 méretű térképes és a 4 oldalas szöveges itiner alapján kellett tájékozódnunk. Jó szokásunkhoz híven mindkettőt épp csak átfutottuk fél szemmel, aminek bő fél óra múlva ittuk meg a levét. Ugyanis a Gántról kivezető két K jelzés közül az iskolához közelebbin indultunk el a Géza-pihenő felé. Sikerült is összehozni ezzel rögtön plusz 5-6 km-t, legalább 150 m extra szintet és 1 óra hátrányt. Szerencsére legalább a sár nem hátráltatott minket. Ámbár a nedves, ázott utak nem is lopták be magukat a szívembe. A társaság bőven kárpótolt ezekért a kisebb bosszúságokért, menet közben jókat beszélgettem pl. Bálint Petivel, aki mostanában ritka vendég a túrákon. Az első pontot még a Géza-pihenő előtt elértük, ahol csak a gyalogosoknak volt pecsételés, a montis szekciónak be kellett érnie egy fára akasztott A4-es lapon lévő háromjegyű számkóddal.

A Géza-pihenő után jó kis DH szakasz következett, amit Viktor partoldalba előzése tett emlékezetessé. Látványos volt, ahogy Kurucz Gabit a köveken pattogva megelőzve azonnal az útszéli partoldalban kötött ki. Nem perecelt el, de majdnem. Esés nélkül mindenki megúszta, defekt nélkül viszont nem. Nándi egymás után kettővel is szivatta magát. Mi meg vártunk rá jó 40 percet Csákberény fölött az aszfalton. Közben alaposan leteszteltem Viktor Trekjét, elszórakoztatva magamat és a többieket is. Ahogy végre elindultunk, Panna is defektet jelentett alig 200 méter után. A javítást mi már az EP-re begurulva vártuk meg. Itt Pharao úgy döntött, hogy ő is beáll a defektszerelők sorába. Mire útirányba álltunk az EP be is zárt. Nem kis csúszásban voltunk.

Nagy igyekezetünkben a faluból kiérve ismét elvétettünk egy elágazást, aminek először Hardhat látta kárát, majd mindenki más is. Hardhatnak sikerült faágat akasztania a váltóba, aminek egy törött váltópapucs lett az eredménye. Még jó, hogy Kurucz Gabinál ott volt a tartalék, még ha nem is 100%-osan kompatibilis darab. A szerelés pikk-pakk megvolt, köszönhetően a pár hete már egyszer begyakorolt mozdulatsornak. Messzire nem jutott a pótpapuccsal, mint ahogy mi sem maradtunk sokáig nyeregben. Rossz púpra másztunk fel ugyanis. És a rossz és a jó púp között pedig egy szurdok húzódott. Jobb híján toronyiránt küzdöttük le magunkat a meredek domboldalban. Egyedül Kurucz Gabi járt jól ezzel a manőverrel, ő legalább összeszedte a (gomba)vacsorára valót ereszkedés közben. A szurdok túloldalán viszont már nem másztunk fel, helyette az eredetileg kijelölt, majd módosított útvonalon, a szurdokban tekertünk végig a Z+ jelzésen. A szurdokból a tetőre kiérve újabb "automata" EP várt, újabb kódszámmal, de a térképen bejelölt helytől jóval előrébb.

A következő "humán" EP Pusztavámon várt, ahova hosszú, de legalább gyors lejtőzéssel jutottunk el a széles erdészeti murván. Pusztavám határában Viktor és Nándi hátraarcot fújt, a legrövidebb úton vissza Gántra. Viktornak gyerekmegőrzési programja volt délutántól, Nándinak meg szimplán csak sok volt a megpróbáltatásokból.

A pusztavámi EP-től kezdve felgyorsultak az események. Egyszer sem tévedtünk el (a K4-es extra aszfaltos kitérőt nem számítva), 1-2 helyen optimalizáltuk az útvonalat és tempósabban is haladtunk. Már amikor haladtunk és nem valami műszaki hiba miatt álltunk. Például Avus széthullott hátsó féke, vagy Jandi defektje miatt. Az EP-k elhelyezése és a térképen bejelölése között volt ezután is némi diszkrepancia, ami miatt némi joggal emlegettük a szervezők felmenőit.

A kőhányáspusztai "humán" EP épp csomagoló, alpári stílusú tatájával csaknem össze is vesztünk. De legalább jutott pár szelet maradék zsíroskenyér, valami furcsa állagú és ízű savanyított hagymával.

Vérteskozmára a sár és a végig elemkedő út ellenére gyorsan átértünk, az EP-t azonban nem sikerült megtalálni. Viszont a falu előtt Kurucz Gabi kapott defektet, a faluból kiérve, az erdőben pedig Dobler Gabi nyeregcsavarja tört el. Eötvös-Kurucz Gabira persze számíthattunk megint, "Van másííík!" felkiáltással azonnal előrántott egy tartalék csavart a mellényzsebéből. A szerelésben én is aktívan segédkeztem, én tartottam Dobler Gabi bringáját, amíg a két Gábor bőszen szerelt. Persze a segítség nincs ingyen, közben egy huncut mosollyal átkattintottam az első telóját lockolt állapotba. Gondoltam, úgyis pár méter után észreveszi.

Csákvárig a korábbról már általam is ismert, durván köves S-en lejtőztünk le. A hátsó-közép traktusból indulva épp a köves rész végére értem utol az elöl lévő két Gábort, akiknek szemmel láthatóan szintén tetszett a lefelé rodeózás. Dobler Gabinak annyira, hogy fel sem tűnt neki, hogy a szokásosnál jobban ráz a bringa. Aztán némi célozgatásra leesett neki a tantusz. Jót derültünk rajta, miközben sorban beszállingóztak be a többiek. Ezúttal Rossira kellett várni pár percet, ő addig eresztgette útközben a levegőt a kerekeiből az ideális nyomást keresve, amíg a köveken lefelé felütötte a hátsóját.

A Csákvári EP-ről pár perccel maradtunk csak le, habár még bőven szintidőn belül voltunk. Tudat alatt érezhettük, hogy felesleges időhúzás az extra kitérő a főútról, de azért visszamentünk megkeresni. Csak hát hűlt helyét találtuk.

Gántra az S-en mentünk át. A tavalyi túráról már ez is ismerős volt és ugyancsak esteledett már, amikor jártunk rajta. Csak akkor épp az ellenkező irányban haladtunk. Itt már a társaság jó részének megcsappantak az életerő pontjai, de azért a célig már mindenki kihúzta. Tök utolsóknak értünk be, de legalább szintidőn belül. Az emléklap, kitűző és előre csomagolt csokis croissant mellé a szervezők külön nekünk legyártottak két nagy tálca zsíroskenyeret a már ismerős fura állagú hagymával, némileg kompenzálva a túra során tapasztalt szervezési hiányosságokat.

Hazafelé menet az M1-en tankoltunk a Mol kútnál az Aurisba. 93 km-t autókáztam (-tunk Pharaoval) a kinullázás óta. Új rekord. És csak 53 liter fért az 55 literes tankba.

Képek: Google Photos - Vértesi kerekezés

Videók: Hardhat, Kboy és jómagam jóvoltából.

Dögös a masinád, Cicó!