Sajnos újfent nem lehettem Domival a szülinapján, ezért vigasztalásul (elterelésül) Gabi ötletén kapva az e hétvégi országúti körünket a Cserhát dombjai közé szerveztük. Az indulás helyszíne a sziráki kastély előtti parkoló volt, ahová kissé kalandosan, nem épp országúti bringa barát utakon jutottunk el. A legkatasztrofálisabb úthelyzet épp Szirákon csoffasztotta a délelőtti csípős hideg miatt amúgy sem rózsás kedvünket. Én külön ügyes voltam, otthon felejtettem a kesztyűmet, ami nélkül egyáltalán semmi kedvem nem volt elindulni. Egy szó mint száz, négyünk közül senki nem erőltette az indulást. Aztán István megszánt egy kesztyűvel (kiderült, hogy duplát használ) és mivel már az egy helyben vacogásból is kezdett elegünk lenni, nagy nehézkesen elindultunk.

A borongós idő egészen a falu határáig tartott, aztán szépen kisütött a Nap és el sem bújt estig. Kisbágyon és Szarvasgede után Csécse következett, itt a falu határából már látszottak a Mátra közeli csúcsai. A Muzsla látványa felelevenítette a Mátrabérc teljesítésének viszontagságait. Ecsegre jó tempóban értünk át, majd egy alkalmi útitárs felkészített minket a Kozárd utáni nagy vérszívásra. A hosszú és meredek emelkedő tényleg nem volt piskóta, főleg Laci szenvedte meg a "nagyon országútis" áttételével.

Alsótoldnál kellett volna balra fordulnunk a tervezett 80 km-es körön, de ehelyett megszavaztunk egy kitérőt Hollókő felé. Az országútik terepképességeit tesztelendő feltekertünk egészen a várig, majd vissza is gurultunk ugyanott. Persze közel nem montis tempóban ereszkedtünk le a köves turistaúton, de akkor is meglepően jól viselték a kényes virsligumik a kiképzést.

Visszafelé Alsótoldról Cserhátszentiván felé kanyarodtunk. A következő hosszú emelkedő Lacinak megint nem kedvezett, a legmagasabb pont után viszont végeláthatatlan hosszú gurulás alatt lehetett feltöltődni. Herencsényig egy fél fordulatot nem kellett tekerni.

Cserháthalápon fordultunk Terény, illetve Szanda felé. Nagy nehezen sikerült felköszöntenem Domit épp azokban a percekben, amikor 5 évvel ezelőtt megszületett. Persze nagyon el volt foglalva a játszóházas bulival, de örültem a kis kedves hangjának.

Szanda után ismét várt ránk egy igen kényelmetlen mászás a falutábla után. A Szandavárhoz vezető útnál épp 1000 méter szintnél jártunk és már erősen benne voltunk a délutánban. És még hátra volt bő 40 km. Sanszos volt, hogy sötétedés előtt nem érünk vissza Szirákra.

A dombokból nem lett kevesebb a bé betűs falvak környékén sem, Becske előtt és Bercel után is mászhattunk dombot. De a legrosszabb a Vanyarc utáni újabb és újabb "utolsó dombok" leküzdése volt. Nem csoda, hogy az utolsó nagy, szürkületi lejtőverseny végén Szirákra beérve olyan szinten taglózott le a kalapácsos ember, hogy percekig mozdulatlanul feküdtem István Mercijének csomagtartójában.

Hazafelé menet aztán kicsit magamhoz tértem, de tény hogy durván elfáradtam a nap végére. Viszont a bringában töltött időt az utolsó másodpercéig élveztem! Persze ehhez kellett a klassz társaság és az elsőrangú műszer a fenekem alatt. Jó választás volt a Cannondale!

Képek a Google Photos-on (a'la Sony Xperia L).

Track: Garmin Connect

Táv: 102,64 km
Szint: 1133 m
Idő: 6:17 óra

2014. összes: 283,20 km, 2428 m, 16:23 óra.