A Serrenők felszívódtak, eltűntek, köddé váltak. Még egy kellemesen meleg nyári napos rövid budai bringázásra sem harapott rá a társaság, mindössze hárman (Gabuly, Laci és én) sorakoztunk reggel a startvonalnál.

Én az előző napi defektemmel bajlódtam reggel, valószínűleg a megragasztott lyuk mellett volt valahol egy másik is, mert mire Lacihoz értünk, nagyjából le is eresztett az első kerék. Pedig még új külsőt is tettem fel. Szóval Lacinál is szereltünk, Gabuly belsőjét kaptam meg. Cserébe kapott tőlem egy zsír új Conti belsőt 1290-ért a Bringalandból (és én is vettem magamnak egyet tarcsiba).

A hegymászást a Diós árokban kezdük, aztán a Normafa sípályáján folytattuk egy fogadással izgalmassá téve a dolgot. A tét az volt, hogy ki fizeti fent a rétest. Ha csak Gabuly megy fel és se én, se Laci, akkor mi fizetjük Gabuly rétesét. Ha Gabulynak nem sikerül, de nekem és Lacinak igen, akkor ő fizeti a miénket (kettőt-kettőt). Végül mindenki a magáét fizette, mert Gabuly és én tekertünk fel, Laci feltolta. A pulzusom a Rétes büféhez felérve 183 volt. Utoljára 2007-ben remegtek így az izmaim a Hirsch-orom támadásakor.

Rétesezés után (a ribizlis-túrós nagyon finom volt!) találomra választottam jelöletlen ösvényeket a sárga jelzés felé és sikerült szuper jókat találni. Annyira, hogy a makkosmáriai templomnál kötöttünk ki a nagy lendületben, ahonnan egy keveset másznunk kellett vissza a sárgára.

Az egynyomos végig szuper volt a 24-ökrösig. Visszafelé Gabulynak utolsó kihívásként a Szekrényesre kellett volna feltekernie. De többszöri próbálkozás után feladta. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nekem sem sikerült egy szuszra felmenni, a V alakú, közepén köves ösvény feladta a leckét. A DH szekció lefelé a fenyők között viszont nagyon jól adta, fülig ért a szám a végén.

Mivel Gabulynak még jelenése volt a Margit-szigeten 1-2 futókörre az asszonnyal, így a (majdnem) legrövidebb úton tekertünk visszafelé. Az Sc jelzésen jött még egy csúnya mászás, aztán Csillebércről a Normafáig Gabullyal nekem még egy rövid versenyre is futotta, mielőtt lezúztunk a Harang-völgybe. Az alsó szakaszon sikerült az első kerékkel olyan 40-es tempónál felverni egy követ, egyenesen a sípcsontomnak, amire 5 perc alatt olyan púp nőtt, hogy öröm volt nézni. Az ütés még fájt, de mire leértem a sorompóhoz már úgy be volt duzzadva, hogy totál érzéketlen volt. Az aszfalton lefelé folyamatosan locsolgattam a kulacsból, hogy hűtsem kicsit. Vér nem volt szinte semmi, de vádli, meg lábfej zsibbadás az igen.

Ennek ellenére kikísértük Gabulyt Ildihez a szigetre és az Árpád-hídon át tekertünk Lacival haza. Otthon fürdés után ment a  fekete nadálytő krém, este meg még egy kis jegelés a lábamra. Már estére egész szépen lement a duzzanat, cserébe elég érzékeny lett az ütés környéke. De úgy tűnik, hamar meg fog gyógyulni.

Képek: Google Photos

Track: Garmin Connect

Táv: 65,69 km
Szint: 1083 m
Idő: 7:05 óra

2013. összes: 1068,83 km, 12910 m, 89:18 óra.