Felbuzdulva az első igazán tavaszias napon, szép kört kanyarítottunk a térképre. Az egész telet végigedző sportemberek (Andris, Zsozsó, Dawe, Gabi, Panna) persze már az első serrenés alkalmával brutál jó formában voltak, Viktor és én csak lestük, hogyan távolodnak és tűnnek el a szemünk elől a Pomázról Pilisszentkeresztre vezető főút dombjain.
Szentkeresztről egy rövid darabon kipróbáltam Zsozsó gyönyörű és pille könnyű Cube karbon országítiját, de rájöttem, hogy hiába nincs 9 kiló sem, ezt is tekerni kell felfelé.
Szentkereszt után a Fagyoskatona, majd a Királykúti-nyereg következett, itt-ott hóval és jéggel, majd dideregve leszáguldottunk A Sikárosi-rét felé. A pilisszentlászlói Kisrigó f12-kor sajnos még nem volt nyitva, pedig már szinte éreztem a vaníliaöntetes túrós palacsinta mennyei illatát és édes ízét. Na és persze a finom csülkös bablevesből sem vihettem haza egy jó nagy adagot, ahogy azt jó előre elterveztem.
Ellenben kellően elfáradt már mindenki ahhoz, hogy a Lepence-Visegrád-Pap-réti (vagy csak simán Pap-réti) irányzék helyett egyenesen Szentendre felé vegyük az irányt. Így spóroltunk némi km-t, egy csomó szintet és nem mellékesen hatalmasat száguldottunk lefelé a szerpentinen. A többiek ugyan elhúztak a Szentlászlóról kivezető emelkedőn, de Viktorral óriásit száguldoztunk lefelé. Bőven megvolt a 70 feletti tempó, miközben a szembe jövő autósok idegein citeráztunk a felezővonalon vett kanyarokkal.
Szentendrén természetesen lángosoztunk. Aztán szépen hazagurultunk. Klassz volt, kellemesen elfáradtam. Jöhet a következő!
Képek: Google Photos - Itt a tavasz!
Track: Garmin Connect
Táv: 68,23 km
Szint: 796 m
Idő: 4:18 óra
2013. összes: 267,41 km, 1819 m, 15:12 óra.
