A hosszú hétvégét vasárnap délutántól kedd délutánig a Mátrában töltöttük. Persze vittem a bringát is. Szuperjó idő volt, a levegő pedig bódítóan friss. És ezt szó szerint kell érteni, ugyanis hétfő reggel a bő félórás kutyasétáltatás után visszadőltem pihenni egy kicsit és délután kettőkor ébredtem fel. Félkómásan ettem valami ebédfélét, aztán mielőtt teljesen bepunnyadtam volna, összeraktam a bringát és elindultam az előző este megtervezett körre. Persze a három órás indulással halvány esélyem sem volt végigmenni a 35 km-es körön, de jutok ameddig jutok alapon elindultam.

Elsőnek Mátraszentimrére gurultam át a kék kereszten, gyorsan összeszedve 200 méter szintet. Szentimrén lendületből balra fordultam a Z4-re, hogy bringával is kipróbáljam a Malom-patak völgyét Ágasvárig, amin még a nyáron gyalogoltunk végig az ellenkező irányból. Egy-két patakon, fán átemeléstől, eltekintve nem kellett leszállni a bringáról, még a köves részek is tekerhetők voltak. Ágasvárhoz a Malom-pataktól eltávolodva kellemesen szivatós mászással jutottam fel. Persze a legmeredekebb szakasz a végére maradt, lilult is a fejem, mire a turistaházhoz felértem.

Rövid orientálódás után megtaláltam az Ágasvár északi oldalára vezető P jelzést, ezen indultam tovább. A széles turistautat csak addig élvezhettem, amíg a K-S-P jelzések együtt haladtak párszáz méteren. Ezután a P jobbra leágazott éppcsak észrevehetően, be a bokrok közé. Rövid bozótos csiki-csuki után jó meredeken el is indult lefelé a csapás (útnak nem nevezném), majd a technikás terepről belefutottam egy széles, kétnyomos erdészeti útba. Itt még egy nagy adag lejtőzés következett, valahol el is vétettem a P leágazását, de végül ugyanarra az aszfaltútra jutottam ki, mint a P, csak néhányszáz méterrel arrébb.

Az aszfalton jó sokáig kanyarogtam hol szintben, hol felfelé. Már épp kezdtem aggódni, hogy benéztem a keresztező jelzéseket, de egyszer csak ott volt a Z, majd valamivel utána az S is.

Az S volt a terv, mivel az egyenesen a Vörös-kő kilátóhoz visz fel, de így utólag inkább a Z-n kellett volna próbálkozni. Amellett, hogy az S baromi meredek és jórészt egy avarral, kövekkel, ágakkal teli árokban (vagy épp az árok felső peremén) vezet, kidőlt fákban sem volt hiány. Egy szó, mint száz, szinte végig toltam. A kilátóból pihenésképp csináltam pár képet, majd konstatáltam, hogy Galyatetőre világosban már nem jutok el.

Maradt a hazabringázás a legrövidebb úton. Le a sárgán Mátraszentlászlóra, ki az aszfalton a faluból, gyors pillantás az igen jól kikupálódott sípályákra, majd a K+-on átviharoztam Mátraszentimrére. A terepből ennyi elég is volt, már nem nagyon látszottak a szürkületben az akadályok az erdőben. Szentimréről jobbnak láttam aszfalton visszagurulni Fallóskútra.

A pár képet feltettem a Google Photos-ra.

Track meg nem készült, mert a GPS-t a bringás felsőimmel egyetemben otthon felejtettem.

Táv: 25 km
Szint: 750 m
Idő: 2:30 óra
(Adatok a Mapsource-ból, utólagos rajzolással.)

2012. összes: 2478,95 km, 53033 m, 249:13 óra.