Ritkán megyek el egyedül tekerni, de annyira bennem volt a mehetnék, hogy vasárnap délután mégis rászántam magam egy "edzőkörre". És mivel a szokásos "illatfürdőzős" csapatos menet elmaradt, adta magát az ötlet (főleg hogy Kurucz Gabi is hiányolta), hogy Prédikálószék legyen a célpont.

A tervezett délután kettő helyett négykor sikerült elindulni. Budakalászon így rövid számolgatás után nem is a Kevély felé, hanem Pomáz irányába fordultam, mert sötétedés előtt haza akartam érni. Daniékkal össze is találkoztam az úton, épp hazafelé menekültek a tandemmel. Én meg nem túl nagy elszántsággal tekertem a Dobogókő felett gomolygó, baljósan sötét felhők felé. Pomázról kiérve igencsak elgondolkodtam a továbbmenésen. Vacilláltam, hogy meneküljek-e én is haza, de aztán mégiscsak elindultam a piroson a Tölgyikrek felé.

Hogy annyira ne legyen eseménytelen a menet, arról a Crossmax ST egyik hátsó küllője gondoskodott. Már korábban észrevettem, hogy az ominózus küllőből hiányzik egy nagyobb darab (kő, fa, vagy épp a lánc vert bele pár centivel a felni fölött), ami most nem bírta tovább és elpattant, és szorgalmasan be is tekeredett a hátsó fogsorba. Sikerült könnyen kibányászni és a kis intermezzót követően mentem is tovább.

Már csak az "új" lánc nehezítette az életet egy kicsit. Az első kis lánckerék előszeretettel szedegette fel a pár napja a kocsi pótkereke alatt megtalált, előzőnél kevésbé nyúlt láncot. De mivel hátul nem ugrik még egy fokozatban sem, úgy döntöttem jó lesz. Majd összekopik a rendszer. Végülis alig 2000 km-mel van kevesebb benne, mint az előzőben.

A Tölgyikrekig folyamatosan emelkedett az út, ezért négy fokozat közül tudtam válogatni. A meredekeken 1/1, vagy 1/2, a kevésbé meredekeken 2/1, vagy 2/2. Azért az 1/3 és 1/4 hiányát eléggé éreztem.

Mindegy, a Tölgyikrekig így is a vártnál hamarabb értem fel, majd megállás nélkül legurultam a dózeren a Sikáros felé. Leérve kigurultam az aszfaltra, a Királykúti-nyeregig kíméltem a hajtásláncot. Prédikálószékre a dózeren indultam el és a vacakoló lánc ellenére a P3 siratófalát sikerült kitekerni. Igaz ehhez nekem 180-as pulzus kellett.

Fent virágtenger és illatfürdő fogadott, egy lélek sem volt a környéken rajtam kívül. Az idő borús volt, de úgy tűnt az esőveszély elmúlt. Lőttem pár képet, aztán elindultam lefelé.

A hátsó kerék jól bírta a strapát, hatalmasat száguldottam a P3-P+ kombón (a'la Duna Maraton) a Kisrigóig. Itt leborítottam a kékre, de a híd után az aszfalton maradtam. Dömörkapu környékén meglepve tapasztaltam, hogy elég sok helyen van víz az úton, mintha nemrég esett volna. Szentendrére beérve is sok helyen vizes volt az út, sőt egész hazáig kerülgetni kellett a pocsolyákat. Úgy látszik mákom volt, engem pont elkerült a zuhi.

Habár egyedül menni nem igazán szeretek, ez nagyon kellemes menet volt.

Képek: Google Photos

Track: Garmin

Táv: 66.52 km
Szint: 845 m
Idő: 3:36 óra

2012. összes: 944,48 km, 14763 m, 81:29 óra.