Az idény első és az év utolsó snowboardozását némi fejvakarás és határozatlankodás után Lackenhofban ejtettük meg egy gyors, egynapos kanyar keretében Zsozsóval, Viktorral és Mónival.

Én ugyan még időben leértem - kicsivel fél 7 után - Velencére Viktorékhoz, de Zsozsót már nem sikerült fél 8-kor felvenni a bábolnai mekinél, mert Viktor a leggyorsabb (és amúgy már 100x megjárt) útvonal helyett a GPS kesze-kusza útvonalát követve a pusztán keresztül verekedte fel magát a kölcsön Astrával az M1-ig. Azért negyed 9-kor már Zsozsó is bent csücsült a J2-n.

Ausztriába érve nem nagyon tudtunk dűlőre jutni a pályaválasztás tekintetében, Viktor Mönichkirchent, Zsozsó Stuhlecket, én Zauberberget, vagy a viszonylag sok hóval kecsegtető Lackenhofot szerettem volna. A Hochkar élből kiesett, mivel épp a többivel ellentétes irányban van és túl messzinek is tűnt mára.

Az utolsó hójelentéseket telefonon még egyszer lecsekkolva Mönichkirchent elvetettük és elindultunk Lackenhof felé. Útközben elhaladtunk Stuhleck mellett, ahol úgy tűnt, nem épp ideálisak a hóviszonyok. Lackenhof viszont jó egy órányi autózással arrébb volt.

Délelőtt 11 is elmúlt, mire célhoz értünk. Az időjárás a zordabbik arcát mutatta, a parkolókban rengeteg magyar rendszámú (azon belül is jó sok Market matricás) autó ácsorgott.

A kései érkezés egyetlen előnye az volt, hogy elég volt napi jegy helyett 4 órásat venni. Én még ennél is szerencsésebben jártam, mivel egy épp távozó anyuka 15 euróért felajánlotta a napijegyét, így 29,50 euró helyett mindössze 13-ért csúszkálhattam végig a délutánt.

A finoman szólva sem kegyes időjárás ellenére nagyon nagyokat csúsztunk, igaz én a végére eléggé elfáradtam. Zsozsóval vállvetve íkipréseltük az utolsó percet is a jegyekből. Másnapra (azaz inkább 2 napra rá) mindezek folyományaként olyan izomlázam lett, hogy 2-3 napig járni alig bírtam. De már elmúlt és igazából mennék megint!

Képek: Google Photos.