Ugyan három a magyar igazság, de bíztam benne, hogy a Naszály harmadszorra nem fog kitolni velünk. Az időjárás mindenesetre a kegyesebbik oldalát mutatta, kora délelőtt szikrázó napsütésben indult el öt fős társaságunk (AJ, bg_, Dani, Tomi, én) Vác felé. Hogy azért ne legyen teljesen kerek a történet, az én menetrendszerű késésemre bg_ is rátolt egy jó 30-40 percet. Neki ugyanis Sződligeten lett volna egy 5 perces elintézni valója, de csak Vácra érve konstatáltuk, hogy Göd után Sződligetet valahogy elkerülte a bringaút.

Szóval amíg ő visszament a dolgára, mi beültünk a főtéri cukrászdába (pontosabban elé) nassolni egyet. Eredetileg a csokizót céloztuk meg, de azt a pillanatnyi öltözékünkhöz túl puccosnak találtuk.

Délután fél 1 felé indultunk el a Naszály felé. Elgémberedett izmainkat már Vácról kifelé megtornáztathattuk a 2A-hoz felfelé, majd a felüljáró után az aszfaltról a P4-re (ami a térképen Sm+) fordulva még egy dombra felkapaszkodva gurultunk be Kosdra. A faluból a Zc-n céloztuk meg a hegyet, majd emberes küzdés után az S+-on kapaszkodtunk fel a Vasas-erdő útelágazásig. Amellett, hogy a szokásosnál jóval meredekebb volt az út, még a "burkolattal" is meggyűlt a bajunk. A Zc "dózere" tulajdonképpent római kort idéző kőrakás volt, az S+ pedig vastag makkszőnyeggel takarta el az úton lévő öklömnyi köveket és egyéb akadályokat. De legalább megtanultuk, honnan ered a "makkadám" út elnevezés. :D

A Vasas-erdőtől az Sc gurultunk át a K-ra, amin rövid kilátó-kitérő után felküszködtünk a csúcsra. Néha tekertünk is, de többnyire toltuk. Kivéve talán "ma-is-mindent-kitekerek" bg_-t, de azért ő sem tudott végig nyeregben maradni.

A torony "tetőteraszán" elköltöttük az ebédünket és napoztunk egy sort, majd a bringákra visszapattanva az S3-at vettük célba lefelé. Az én emlékeimben kifejezetten élvezhető útként élt (mármint lefelé), de vagy az eltelt idő szépítette meg az emlékeket, vagy az út alakult át, mert közel sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A felső szakaszon csak AJ tudott lejönni az AM Meridával, az alsó szakaszon meg folyton belekényszerültünk a V alakú "útfelület" közepén kacsázó keskeny vízmosásba. Szóval 10 pont helyett egy erős 5-ös.

Újabb rövid sütkérezés után az Sc-n kapaszkodtunk fel újra a Vasas-erdőig, az első nagy mászáshoz hasonlóan combos (és makkos) emelkedőn. Viszont ezúttal a Zc-re fordultunk rá, amit a többiek megnyugtatására "majdnem szintút"-ként harangoztam be. Ez persze csak a térképet nézve állja meg a helyét, a valóság kissé másképp festett. Inkább hullámvasútra emlékeztetett, egy-egy falmeredek mászással tarkítva. Kaptam is a nyakamba hideget-meleget, de alapvetően jól szórakoztunk.

A "Vadita-tó"-hoz (inkább pocsolyához) érve Dani első fékének elege is lett a mai napból és kiszórta magából a betéteket (még szerencse, hogy nem valamelyik lejtőzésnél tette ezt). A betétek és a rugó is meglett, de a rögzítő csavar nem. Szerencsére Tominál volt gyorskötöző, mi pedig ügyes McGyverek vagyunk, úgyhogy hamar orvosoltuk a problémát. A biztonság kedvéért azért az első fékbe áttettük a hátsóból a csavart és a hátsó fék betétjeit rögzítettük a gyorskötözővel.

És a K3-on ki is gurultunk rögtön a Látó-hegy keresztjéhez, hogy Dani helyben hálát adhasson, hogy ilyen olcsón megúszta az esetet. A hely és az elénk táruló panoráma mindegyikünknek bejött, úgyhogy mielőtt továbbindultunk, még fényképezkedtünk egy sort.

A K jelzést a szarvas-hegyi kis faházikó felé tett kitérőt követően értük el. Az első "elrettentő" szakasz után hihetetlenül jót lejtőztünk. Vettünk vizet a Bik-kútnál, majd egy utolsó lefelével elindultunk a Gyadai tanösvényt felfedezni. A K végénél AJ felütötte a hátsó kerekét, úgyhogy még a késő délutánban újra szerelhettünk egy sort.

Végül csak lekeveredtünk a tanösvényre és ahogy illik, szépen körbe is karikáztuk. A Naszály tövében, az erdőben klassz csiki-csuki ösvényeken tekeregtünk oda is, vissza is, közte pedig végigzötyögtünk (és cipekedtünk) a "mocsár" rönkpallóin és nem hagytuk ki a függőhídon átgurulást sem. Ezalatt lassacskán ránk sötétedett.

Katalinpusztáról először Vácra akartunk visszagurulni, de a 2A nem volt szimpatikus a szürkületben minket centizgető autósok tömkelegével (és amúgy tilos is bringázni rajta), ezért az 5 km-re lévő Verőcére rongyoltunk át jó 30-as átlagtempóval. Innen bg_ hazabringázott, mi meg gyűjtöttünk jónéhány királydinnye tüskét a vasútállomásig. Úgyhogy végül nemcsak kényelemből, hanem kényszerűségből is vonatoztunk hazáig. (Dani újpest helyett egyenesen Óbudáig. Legalábbis a jegye szerint.)

Be kell ismernem, kemény terep a Naszály, de a túra még így is kifejezetten élvezetes volt. Előbb-utóbb talán egyenlítünk is. Jelenleg:

Naszály - Serrenők
2 - 1 

Képek a Google Photos-on.

Videók a Youtube-on.

Track: Garmin Connect

Táv: 66,00 km
Szint: 1300 m
Idő: 8:15 óra

(A track-be belekerült valami korábbi kör maradványa is, így a táv és a szint is közelített adat.)

2011. összes: 3206,83 km, 74982 m, 337:52 óra.