Tavaly a szakadó eső elmosta a BEAC MAXI triplázás lehetőségét, így 2008 és 2009 után 2010-ben elmaradt az indulás. Épp csak annyira volt rossz idő, hogy egy árva kerékpáros teljesítője nem volt a 2010-es Maxinak. 2011 szeptember 10-én (és az előző hetekben is) megkegyelmezett az időjárás, így újra ideális körülmények között vághattunk neki a 110 km-es távnak.
A nagy táv és a sok szint nem hatott elég elrettentőleg, velem együtt nyolcan indultunk neki a távnak. Csak hogy meglegyen a névsor: Avus, bg_, Csaba, Dani, Gabi, Ködmön, Zsozsó, én.
Ugyan 7-es gyülekezőt és f8-as indulást terveztünk, én szokás szerint megcsúsztattam a tervet. Vonattal mentem ki Vácig, majd ott átszállva a helyi "kispiros" vicinálisra, 7:55-re értem Magyarkútra. Viszont mivel bg_ volt oly kedves és benevezett, gyakorlatilag rögtön indulhattunk, mielőtt még a nagyobb gyalogosáradat - akik szintén a 7:55-ös vonattal jöttek - ellepi a kék jelzést. Amin viszont kicsit meglepődtem, hogy rengeteg bringás volt rajtunk kívül is a rajtban.
Börzsönyi rész
Magyarkút -Nógrád (9,08km/332m/0:57óra)
Pontban 8:00-kor indultunk, de nem jutottunk messzire. Dani az első emelkedőre ráfordulva elszakította a láncot, úgyhogy rögtön 10 perc szereléssel indítottunk. A kényszerű intermezzó ellenére szűk 1 óra alatt átértünk Nógrádra, ahonnan én gyakorlatilag a villámpecsételést leszámítva megállás nélkül gurultam is tovább. Úgyis én vagyok a leglassabb, a többiek majd utolérnek.
Nógrád - Csóványos (11,48km/775m/1:54óra)
Így is lett, a Saj-kútig mindenki beért. Aztán a Foltán-kereszthez felfelé berendeződött a csapat, én Ködmön társaságában talicskáztam a bringát. Egyedül Zsozsó volt mögöttünk, ő az izomgörcsöket kapta társaságnak.
A Foltánnál vártunk rá, de a többiek nem bírták sokáig cérnával, egyedül én maradtam amíg felért. Nem nézett ki túl vidámnak és persze rögtön a menekülési útvonalak iránt érdeklődött. Cser Gabival (aki egy másik brigáddal ment) nagy nehezen meggyőztük, hogy az egyetlen irány az előre, fel a Csóványosra. Derekasan fel is küzdötte magát. A pontnál belediktáltam egy PowerBar gélt és pár szem magnéziumos szőlőcukrot.
Csóványos - Kóspallag (10,84km/130m/1:06óra)
Zsozsó kérésére, hogy a lehető legkevésbé trükkös útvonalon menjünk át a Nagy-Hideg-hegyre, a többiek után a P3-on kerültünk a K helyett. Rakodónál épp Avus jött lefelé, mint kiderült övé volt a Csoványoson ottfelejtett gazdátlan táska. Nem irigyeltük érte, hogy mehet vissza. Nem sok esélye maradt elérni a kettes kompot.
Az NHH-n népes társaság verődött össze. Ha már ott volt, nyomtam egy kék túra pecsétet a menetlevelemre a büfében. Zsozsóval egyetemben ettem egy "balcsi szelcsit" és ittam egy kólát, aztán jeleztem, hogy részemről folytathatjuk. Az inócin lefelé óvatosak voltunk, de a kisinóci EP-n kiderült, hogy a halálosztó csak megszedte áldozatát. Ezúttal Zsozsó nyomott egy hátast, szerencsére szinte karcolás nélkül megúszta. Dani meg kulacsot tört.
Kóspallag - Török-mező (8,17km/123m/0:33óra)
Török-mezőre fél óra alatt átrobogtunk, végig szépen egyben volt a társaság. Talán azért, mert én keveredtem előre és visszafogott tempót mentem. Mármint a többieknek volt visszafogott, én azért a Békás-rétig hallottam a lüktetést a fülemben.
Török-mező - Hegyes-tető (6,32km/331m/0:57óra)
A kétórás kompig volt még bő másfél óránk, úgyhogy nem volt értelme rohanni. Szép kényelmesre is vettük a tempót Danival. A többiek már amúgy is leléptek, amíg mi vizet vettünk. A kedvenc tüskés bozótosunk hozta a tőle elvárhatót és alaposan megcibálta a ruhánkat, vagy ahol épp nem volt ruha ott a bőrünket. Több sebből vérezve, néhány belém tört apró tüskével feldíszítve értem ki belőle.
Köves-mezőnél utolértük Ködmönt és Zsozsót, így az utolsó börzsönyi szívásnak Hegyes-tetőre négyen futottunk neki. Engem (és szerintem Ködmönt és Zsozsót is) csak a fent ránk váró dinnyézés tartott életben. Én amúgy is kezdtem egyre éhesebb lenni. És egyáltalán nem volt vicces (na jó mégis az volt), amikor a lefelé gyalogló csajok benyögték, hogy a dinnye elfogyott.
Szerencsére volt még bőven és megint fantasztikus volt. Még arra is lett erőm, hogy felszaladjak a kilátóba csinálni egy-két képet. Ködmön már kezdett aggódni, hogy 25 perc nem lesz elég leérni a komphoz és a pontőr srácok is erősen kételkedtek a mondásomban, hogy negyed óra alatt leérünk.
Hegyes-tető - Nagymaros (4,20km/23m/0:17óra)
Még Zsozsó is csodálkozva konstatálta, hogy alig több, mint 13 perc alatt értünk be a faluba. A vasútállomás alatt Ködmönnel meggyőztük Zsozsót, hogy ugyan guruljon már el még az EP-ig és zsebelje be a Börzsöny 50-ért járó elismerést. Még ha az Eötvös 70-ről le is tett.
Az EP-n Gabiék már épp a kajálás végén jártak, de behozva hátrányomat és is alaposan belaktam. Négy szelet lila hagymás zsíros deszka csúszott le, plusz egy fél liter kóla, nasinak meg jópár gumicukor.
Ebből kifolyólag jóllakottan, vigyorogva borzoltuk a kompon egy öreg német csóka idegeit azzal, hogy a "fíl máni"-t érő lakóautóját centizgettük a bringákkal, miközben a komp végéből átsétáltunk az elejébe.
Mellékesen a kompozás - az előtte megejtett kajálással egybekötve - 28 percet vett igénybe. És az is kiderült, hogy a Duna Nagymarosnál uszkve 604 méter széles.
Budai oldal
Visegrád - Nagy-Villám (2,50km/229m/0:45óra)
Visegrádon a kompnál Hardhat Bandi várt minket széles mosollyal és egy zacskó mézes puszedlivel. Hiába voltunk tele a zsíros kenyértől, amíg Ködmön a patentot igazgatta a cipőjén, mi elpusztítottuk a puszedliket. Nehogy már Bandinak hazafelé is cipelni kelljen. Köszi Bandi!
Szóval tele hassal, égető napsütésben kezdtünk bele a tolásba a K-n a Fellegvár felé. Valahogy a budai oldalon mintha mindig melegebb lenne. Folyt rólam a víz rendesen. A Fellegvártól aszfalton tekertünk tovább az EP-ig, ami ezúttal nem a parkolóban, hanem az út jobb oldalán, közvetlenül a sorompó mellett volt.
Nagy-Villám - Pilisszentlászló (12,44km/399m/1:11óra)
Amilyen hosszú volt a következő szakasz, olyan gyorsan el is ment. Ködmönnel stabilan a sor végére állva tekertünk a K-n a Moli-pihenő felé, közben Cser Gabiék is utolértek és elmentek mellettünk. A Barát-halom alá mégis tömegesen érkeztünk meg, a két brigád együtt, hála Daninak, aki kicsit elkavart és vitte magával a többieket is.
Az erőművészek a Borjú-fő felé a K3-on feltekertek, a kevésbé izmozók szépen feltolták a K-n. Én csak egy rövid szakaszra ültem fel a meredek rész után is, aztán a pihenőhöz jobban esett megint inkább tolni.
Ködmön nem sokkal volt előttem, a kerítésmászós rész előtt be is értem, innentől együtt mentünk a Vízverés-nyergén át Pap-rétig. Az Urak-asztala oldalában megint nagyon élveztem a gurulást. Pap-réttől kicsit csaltunk az aszfalton, az előttünk lévőket még épp láttam eltűnni a K-n az erdőben. És nagyjából akkor értek ki belőle vissza az aszfaltra, amikor mi is odaértünk.
Kellemeset csapattunk le a K-n Pilisszentlászlóig. A hármas bolyban (Kati, Ködmön, én) én mentem elöl és egy helyen "találtam" egy kevésbé kijárt, meredekebb rövidítést, amit profi módon lepókhálóztam. Mondanom sem kell, mennyire élveztem. Főleg amikor a kijárt K-ra visszatérve, menet közben a shiledemen leereszkedett egy nem túl kicsinek tűnő pók.
Kisrigóba érve lecövekeltünk egy bő félórára. Én a csésze leves mellé (egy tányérnyit nem bírtam volna megenni) legurítottam két pohár kólát is. Aztán Gabiék már rég elhúztak, mire mi Ködmönnel kiszabadítottuk a bringákat Kati lányainak karmai közül.
Pilisszentlászló - Dobogókő (11,00km/402m/1:40óra)
A Királykúti-nyeregig kék-aszfalt-kék-aszfalt sorrendben váltogattuk az utat Ködmönnel, hátha faragunk valamit a hátrányunkból. A Kisrigótól a K-n mentünk le, aztán az aszfaltra kiérve a dömörkapui elágazásig aszfalton gurultunk, majd újra be az erdőbe és végül a Sikárostól megint ki az aszfaltra.
A P3-on szép komótosan feltalicskáztunk, aztán kényelmes tempóban elgurultunk a dobogókői EP-ig. Ami nem volt még nyitva. Tettünk egy kitérőt a turistaház mögötti kilátóba, majd az étteremnél pecsételtünk egyet a kéktúra pecséttel.
A Matyi büfénél már ott kajáltak a többiek. Ködmön lenyúlta előlem az utolsó almás pitét, úgyhogy nekem be kellett érnem egy lekváros és egy fahéjas palacsintával. Szegény én. A kajálás végeztével bg_-ék is elmentek pecsételni, ők már kaptak beacos pecsétet.
Nem volt más hátra, mint a lefelé.
Dobogókő - Lajos-forrás (9,80km/144m/1:07óra)
Kegyetlen ütőset csapattunk lefelé a sárgán. Én mentem elöl - merthogy köztudottan utálok pókhálózni - és eresztettem ami fért. Hallottam, hogy nem sokkal mögöttem jön(nek) valaki(k), ezért nem voltam szívbajos. Megdolgoztattam rendesen a szegény kis Torát.
A tippem bejött, leérve az aszfalthoz nem sokkal mögöttem Gabi és bg_ bukkant elő. Ők is vigyorogtak, mint a tejbetök, akárcsak én. Heherésztünk még vagy 2-3 percet, mire a banda többi része is felzárkózott.
A Tölgyikrekig aztán a sárga helyett a múlt heti dózeren csorogtunk el. És mivel még világos volt, a hátralévő darabon ezúttal nem tévedtünk el. Már megint én lettem előre tessékelve, lehet a két Gábor már belefáradt egymás hajkurászásába. Amin meglepődtem, hogy simán kitekertem a sárga utolsó, meredekebb szakaszát is. Pedig ez még a múlt heti főpróbán nem ment.
Jutalmul Lajos-forrásnál finom meggyes pitével fogadott a kedves, hármas hölgykoszorú.
Lajos-forrás - Csikóváralja (4,04km/84m/0:24óra)
Csikóváraljáig még lámpa nélkül zúztunk le, de helyenként elég meglepetésszerűen bukkantak elő a kisebb-nagyobb kövek a félhomályból.
Az EP-n jobbnak is láttuk felszerelni a lámpákat. Főleg, hogy mire Gabi is felapplikálta az ikerfényszórókat, tényleg ránk sötétedett.
Csikóváralja - Kevély-nyereg (5,00km/284m/1:08óra)
Kellemes meglepetés volt számomra, hogy az előző két alkalommal ellentétben agyilag teljesen tiszta maradtam a Kevélyre menet, nem jött a korábbi befordulós, zombi állapot. Azért biztos, ami biztos, nem erőltettem túl a dolgot, a meredekebb és kövesebb részeken szépen feltoltam a bringát. Mondjuk itt tényleg hiányzott is a könnyebb áttétel és a jobban kapaszkodó hátsó gumi. A 26-34-es áttétellel már nem esett jól a tekerés. Ha meg belassultam és leesett a pedálfordulat, a kerék kapart el állandóan a lökésszerű, lassú tekerés miatt.
Utolsónak értem fel, de még nekem is jutott 5-6 perc pihi, amíg a többiek erőt vettek magukon, hogy tovább menjünk.
Kevély-nyereg - Virágos-nyereg (10,38km/341m/1:14óra)
A Kevélytől a Köves-bércig eléggé figyelni kell a jelzéseket, de még jobb ismerni az utat. Még így is sikerült egyszer-egyszer elsőre rossz felé fordulni.
A Köves-bérc lefelé még mindig köves, nem hiába keresztelték el így.
A 10-es út mellett a pusztában meg kissé fáztam, de ez a téglagyári emelkedőn hamar elmúlt. A tetejébe megint én keveredtem előre, cserébe a kanyargós K helyett a nyílegyenes, meredek rövidítésen vittem fel a társaságot a Z-ig.
A felső "most megdöglesz" szakaszt bg_ kis híján, Gabi végig kitekerte. Én is elég sokáig nyeregben maradtam, csak a legmeredekebb résznél váltottam tolóüzembe. A végére meg visszaültem.
A Virágos-nyeregben pont elkaptuk az éppen letelepedő pontőröket. És pont itt, amikor "Lap"-ot nyomtam a GPS-en, le is merült a ketyere. Az én hülyeségem, előző este elfelejtettem feltölteni teljesen, úgyhogy kb. 3/4 krafttal indította a napot.
Virágos-nyereg - Hűvösvölgy (~5,00km/30m/0:25óra)
Az utolsó EP-től megint én mentem elöl, de a beígért "túlélő üzemmód" tempó elmaradt, helyette igencsak haladósan csapattunk végig a Határ-nyeregig. A szalagozás elég jó volt, csak a Macis parkolónál kellett kicsit keresgélni. A Páfrány útra leérve a cél előtt nagy meglepetésünkre ott várt miket Zeke és bekísért minket a célba. Persze be is próbálkozott, hogy jól lealáz minket az utolsó emelkedőn, de bg_-vel nem hagytuk magunkat. Ha nem is nyomtuk le, de alaposan megszorongattuk. Szerintem nézett is egy nagyot.
Az emléklap átvétel és valami tésztaféleség magunkba gyömöszölését követően bezuppantunk a Kriszta által előállított Kurucz transzportba és próbáltunk nem elaludni hazáig.
Jó volt nagyon. A 14:05-ös idő pedig az eddigi legjobb lett. Na majd meglátjuk, nekifutok-e negyedszer is. Ha megint ilyen jó társaság verődik össze, akkor biztosan.
Képek: Google Photos
Track: Garmin Connect
Táv: 110,84 km
Szint: 3628 m
Idő: 14:05 óra
2011. összes: 2882,50 km, 66879 m, 295:36 óra.
