Serrenések

Samorost és a Serrenők serrenései

Budai kör a hőségriadóban

2011. július 09. 23:59 - Samorost

Mi más értelmesebb dolog juthat az ember eszébe hőségriadó idején, mint elmenni bringázni egyet a budai hegyekbe? És nemcsak nekem ment el az eszem, hanem ahogy a mellékelt képek mutatják, másik hat embernek is.

Én már az Etele téri kora reggeli találkára menet kiütöttem magam, hiába mentem viszonylag szolid tempóban. A tegnapi kínai kaja eléggé megfeküdte a gyomromat, amit az ötórás alvás és a normális reggeli elmulasztása is tetézett. A bemelegítő 20 km-en szépen el is éheztem, ezért még ott helyben a buszvégállomásnál letoltam egy Ride Bar-t. Persze nem sokat használt ott helyben, de legalább került valami a hasamba.

Miután megcsodáltuk Zsozsó cukorfalat kislányát, Zitát, elindultunk a Zeke által megálmodott útvonalon fel a Normafához. Na itt gyorsan kiderült, hogy ma megint én leszek a sereghajtó, mert már az aszfaltos részen ellépett mindenki.

A Normafa felé félúton még azért én sem álltam meg, hogy szórakozzak egyet az épp útba eső keveset a "dirt pályán", aminél a többiek újból bevártak.

Zeke rendes volt, végig megvárt és folyamatosan érdeklődött az amúgy nem túl fényes állapotom felől.

Aztán a Rétes büfénél leküldött túrós és meggyes rétes és az öblítőnek utánuk öntött kóla valamelyest helyrerázott. 

A János-hegyi kilátó útba ejtésével mentünk le a Szépjuhásznéhoz. (Állapotomra jellemző, hogy a P levágásait nem vállaltam be, hanem mentem a többiek után a turistaút szerpentinjén.)

A Szépjuhásznénál vártuk Zekét egy darabig mire előkerült, aztán a Kis-Hárs-hegy felől kerültünk egy kört a hárs-hegyi-körúton, majd a P szikláin triáloztunk le a Szépjuhászné útra. Itt Zekétől érzékeny búcsút vettünk, ő hazafelé, mi meg a Nagy-Kopasz felé indultunk.

Az aszfaltról a P-re fordulva Dani szinte azonnal láncot szakított, így Hardhatnak újabb esélye lett a Nokiával való küzdelemből győztesen kikerülni. A szerelés után már tempósabban, gond nélkül haladtunk. Valahogy én kerültem Zsozsó mögé, aki iszonyatos tempósan nyomta az egyre durvább meleg ellenére. Mi meg azon küzdöttünk mögötte, hogy legalább ne nagyon maradjunk le.

Aztán - mivel a P helyett a P-től balra vezető dózerúton mentünk - az elöl lévőknek sikerült rossz irányba fordulniuk a P3-on, így Hardhattal mi ketten értünk fel elsőnek a Nagy-Kopaszra. A többiek csak jó 20 perccel később jöttek meg.

A Z3-on jött a nap első igazán élvezetes része. Nagyon nagyot döngettünk lefelé Nagykovácsiig. Zsozsó és Hardhat a faluba beérve közölték, hogy nekik mára ennyi volt, mi Pannával, Gabival és Danival pár szelet hagymás-zsíroskenyér reményében felküzdöttük magunkat a Zsíros-hegyre. Eléggé rá voltunk állva a "rendes kajára", ezért eléggé hidegzuhanyként ért, hogy nincs kenyér. Bakker. Azért egy kólára jók voltunk. És sikerült addig-addig szürcsölgetni, amíg a serpák felhordták a Muflon itatóba a friss kenyeret, így végül betolhattuk a hőn áhított zsíros deszkákat is.

Lefelé lejtőztünk egy jót az S-en. Igaz az első szekció végén, az aszfaltnál majdnem meghaltunk, olyan hirtelen végződött egy jókora letörésben az út, a második felében pedig meg kellett küzdenünk a növényzettel is.

Ezután hidaztunk egy sort a Paprikás-patak mentén a Rózsika-forrás felé, majd Dani vezetésével elgurultunk a Solymári várhoz.

A vártól adta magát a Z jelzésű turistaút, amin visszaküzdöttük magunkat a Csúcs-hegyi-nyeregig. Az utolsó "téglagyári emelkedő" már nagyon nem hiányzott. Alig 1200 m szinttel a lábamban cirka olyan fáradtnak éreztem magam, mint amikor az első BEAC-omon vergődtem felfelé a sötétben 3500 m szint után. Dani és Panna is rendesen kivolt már, Gabi viszont nagyon elemében volt. Rajta meg sem látszott, hogy a harmincakárhány fok meghatotta volna.

A Virágos-nyeregbe a K-n gurultunk át, majd a HHH alatt a Z szintútján gurultunk végig. Utoljára azért még áthuppantunk a Remete-hegyen, majd a K+ némi szinezését követően épp Dani kérójával szemközt értünk le a Bécsi útra.

Hazáig persze még nekem is és Gabiéknak is volt hátra cirka 15 km, de azt már fél lábbal is végigtekertük volna. Az viszont nem semmi, hogy hiába ittam folyamatosan egész nap, a magamba döntött durván 4 liter víz/kóla ellenére hazaérve 3,5 kilóval kevesebbet mutatott a mérleg.

Képek: Google Photos

Track: Garmin Connect

Táv: 85,84 km
Szint: 1341 m
Idő: 8:44

2011. összes: 1807 km, 36990 m, 186:43 óra.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://samorost.blog.hu/api/trackback/id/tr943060447

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása