Hétvégén az ilyenkor menetrendszerű K60-nak estünk neki igen népes társaságban. Én speciel egy 1 napos HFV vírus másnapján, ami elég durván éreztette hatását.Lányos zavaromban reggel valamiért nem is az Amfiteátrumhoz, hanem az UVH-hoz készültem. Aztán mikor tudatosult bennem, hogy a rajt kicsivel arrébb lesz, inkább kocsiba dobtam a bringát és 4 keréken gurultam odáig. Sikerült is késnem bő 20 percet.

Szóval a kezdés kissé döcögősre sikeredett és a folytatás sem lett lényegesen simább. Már a HHH-ra sem ért fel mindenki, bg_-ék családilag mindhárman elkavartak, úgyhogy negyed óra ücsörgés után úgy döntöttünk a többiekkel, hogy a Virágos-nyeregben várjuk meg őket. Az ücsörgésnek annyi előnye volt, hogy Avus is befutott tetőtől talpig (azaz meztől bringáig) bugyirózsaszínben pompázva.

A Virágos-nyeregben újabb várakozás, ezúttal 20 perc. Még mindig a bg_, Marcsi, Kavi trióra. A többség már kezdett nyűgösködni, hogy nem haladunk, amiben volt is némi igazság, mert lassan már kb a Zsíros-hegyen kellett volna lennünk. Dawe a fájós lábára hivatkozva nem is jött velünk tovább, inkább szépen hazagurult. Egy mínusz.

Ennek ellenére a kék-sárga jelzésváltásnál is sikerült Kavinak és Marcsinak elkavarni, ami újabb fél óra egyhelyben jojózást jelentett a többieknek. Arról, hogy azért ne maradjunk esemény nélkül, Avus gondoskodott, aki az S szűk ösvényén ugrott egy dupla cukaharát a hegyoldalon lefelé. Ezzel nagyjából be is fejezte a mai produkcióját és a zsűri 9 pontjával a zsebében hazatolta a rózsaszín talicskát. Kettő mínusz. (Azóta már kiderült, hogy szerencsére semmi komoly sérülése nem lett.)

Marcsiék felzárkózása után sem jutottunk túl messzire, az Alsó-jegenye-völgy előtti DH-n Kurucz Gabi verte oda mindkét kerekét. Újabb negyed óra cövekelés. Ez a beállós Sanyinál már kiborította a poharat, Gabit még megdobta egy latex belsővel, aztán megemelte a kalapját és lelécelt bringázni. Három mínusz.

Ezután a solymári Shell kúton ismét ejtőztünk 10 percet, majd nekiindultunk a Zsíros-hegynek az S jelzésen. Ködmönnel jól elbeszélgettünk a sor végén, mögöttünk csak Marcsi és Kavi volt. Aztán egyszercsak már nem láttuk őket, ezért az aszfaltút keresztezése után megálltunk bevárni őket. 5 perc ácsorgás után már rácsörögtem Marcsira, hogy merre vannak, mire ő közölte, hogy Pesten. Upsz. Szóval szó nélkül lefalcoltak. Azaz mégsem, mert bg_-nek küldött egy sms-t, amit persze ő sem nézett meg azonnal, tehát mi sem tudtunk róla. Öt fő mínusz.

Ennek örömére a Zsíros-hegyről kinéztünk az Alsó-zsíros-hegyre, ami tényleg elképesztően klassz hely, ötcsillagos panorámával. Na, itt rám olyan fejfájás tört, hogy azon gondolkoztam, hogy itt töltöm a nap hátralévő részét és majd este valahogy hazavánszorgok. Nyilván az előző napi tetemes folyadékvesztés, illetve az evés teljes hiánya, megfejelve a mai vízveszteséggel megtette hatását. És kajaügyileg sem kényeztettem magam a reggeli fél szelet kenyérrel és a HHH-n elmajszolt energiaszelettel. Vízzel viszont tele volt a hasam, mivel gyakorlatilag egész nap folyamatosan baromi szomjas voltam. Nagy nehezen aztán feltápászkodtam és hasogató fejjel és vízzel teli, lötyögő hassal visszamentem a többiekhez, akik egyöntetűleg a szerpentint választották az Antónia-árok helyett. A szerpentint sem tudtam igazán élvezni, pedig nagy kedvencem, mert a rázkódástól egyre jobban fájt a fejem.

Pilisszentivánra, pontosabban ott a P jelzésre elég hamar átértünk, habár én rögtön minden indulás után alaposan lemaradtam a brigádtól. Aztán a kakukk-hegyi mászás előtt lejmoltam Viktortól egy banánt, mert valamit muszáj volt ennem. És a banán volt per pillanat az egyetlen dolog, amit le tudtam küzdeni a hasamba.

A Kopár-csárdánál csak egy gyors tankolásra álltunk meg, aztán a Vörös-hegyet vettük célkeresztbe. Az előző évekkel ellentétben a P most már végig járható, az elejéről is eltakarították a bedőlt fákat. A Vörös-hegyről leérve az elkerített rét tövében újra tábort vertünk vagy 20 percre. Én eldőltem, mint a bot. Jandi Zsozsóval karöltve pedig a szokásos lefalcolási tervet szövögette. Nagyon erőlködniük nem kellett, Kurucz Gabi kivételével senkinek nem akarózott felmászni a Vörös úton és a Simon-halálán. Nekem sem igazán.

Így össznépileg megnyestük az útvonalat és Pilisszántón keresztül felmentünk a Szántói-nyeregbe. Innen a Csobánkai-nyeregig követtük az eredeti K60 útvonalat, majd "ha már lúd, legyen kövér" alapon a Kevély-nyerget is skippeltük és a Koo-on gurultunk be Pilisborosjenőre, a Kevély oldalában. A Szántói-nyeregben gyorsan elmajszolt, meglepően jó ízű Isostar gél pedig már éreztette hatását.

Nem is estem túlzottan kétségbe, amikor Jandi Ürömön még kitalálta, hogy "tud egy rövidebb utat", amihez persze meg kellett mászni egy cirka 15-20%-os meredekségű, de legalább aszfaltos utcát. A megtáltosodástól azért távol álltam, de a sereghajtó szerepét átadtam bg_-nek az utolsó pár km-re.

A Pilisen megspórolt 2 órának és a Kevélyen megspórolt további 1-nek köszönhetően nem sokkal délután 4 után az Amfiteátrumnál voltunk.

Akartam ezt a mai bringázást, de igazából egy porcikám sem kívánta. De a sok kínlódás ellenére is jól éreztem magam, hála a kiváló társaságnak!

Képek: Google Photos - K50,5

Track: Garmin connect 
(Kicsit késve indítottam a stoppert, így a valós táv ~300 m-rel, a szint ~10 m-rel több.)

Táv: 57 km
Szint: 1451 m (Garmin Training center adat)
Idő: 7:42 óra

2011. összes: 908,43 km, 14234 m, 84:45 óra.