Viktor igazi vérszívó túrát eszelt ki hétvégére, amit én kis finomítással meg is vettem. A társaság sem ígérkezett túl méretesnek, így semmi probléma nem lett volna, ha előző nap nem esik tetemes mennyiségű eső. De esett.

Hogy ez mit jelent, az viszont ötünk számára csak a Kő-hegy utáni S jezésen, Lajos-forrás felé menet vált világossá. Bandin kívül mindenki megszenvedett a sárral, ő is csak azért nem, mert kissé túlszaladt a Z-n lefelé és az aszfalton tekert fel  Lajos-forrásig.

Ezután nem erőltettük tovább a sárga jelzést, de a piros kereszttel sem jártunk sokkal jobban. Felfelé a murván persze gond nélkül ment, de lefelé a Tölgyikrekig gyakorlatilag egy patakmederben ereszkedtünk le, gyökkettővel.

A Tölgyikrektől Prédikálószékig a murva-aszfalt-murva-turistaút kombót választottuk, én kinéztem a Hubertus kunyhóhoz is. Fent rengetegen voltak és már nyiladozott az odvas keltike szőnyeg is. Két hét múlva repeta.

Lefelé a lepencei aszfaltig jót zúztunk az erdészeti úton, az aszfalt első méterein Viktor viszont láncot szakított. 10 perc kényszerpihenő. Ezután az Avus-féle átvágáson elvergődtünk a Spartacus-ösvényig, de sok köszönet nem volt benne. Óriási dagonya volt, épphogy tekerni tudtunk.

A Spartacusnak már a bejárata is el volt torlaszolva faágakkal, kidőlt fákkal, az első felének minősége pedig kriminális. Többet toltuk, mint gurultunk. Szerencsére az ösvény második fele kárpótolt minket, de így is 2 óra alatt értünk Visegrádra a tervezett 1 helyett.

Pilismarótra Zsozsó 27-28-as átlagtempóval vezetett át minket és utána is terminátorként ment felfelé az aszfalton. Elöl Gabi volt, akit Zsozsóval kishíján megfogtunk, de a P jelzés keresztezésénél bevártuk Viktort és Bandit, hogy továbbcsaljuk őket. Eredetileg a Z-n mentünk volna fel, de a sárhelyzet és az időhátrány miatt inkább a Király-kúti-nyeregbe vezető aszfaltot választottuk. Első terv az volt, hogy a P-n feldobjuk a bringákat, de ettől (illetve a ránk váró hosszas tolástól) elment a kedvünk. Az S sem tetszett túlzottan, így megvettük Zsozsó ötletét, hogy a dobogókői sípályán toljuk fel a bringákat, ha már úgyis tolni kell. Ebből aztán sífelvonó alatti tolás lett, a végén 50% környéki meredekséggel. Szépen el is véreztünk rajta mind a négyen, jó fél óra volt, mire azt a pár száz métert megtettük felfelé. Zsozsó nem is szólt egy darabig egy árva szót sem, csak csöndben hallgatott...

Dobogókőn dobtuk a túra további részeit (Pilis, Hosszú-hegy, Kevély) és inkább jól bekajálva lezúztunk Pilisszentkeresztre. Gabi, Bandi, Zsozsó körbe az aszfalton, Viktor és én a Téry-s P-n. Talán 1-2 perccel értünk le később, de tuti mi élveztük jobban!

Pilisszentkeresztről már csak a hazagurulás volt hátra, amit teli hassal én kevésbé élveztem.

Ha az előző napi eső és a Spartacus nem szivat meg minket, simán meglett volna a teljes túra. De most ezt dobta a gép. Legalább ez is letagadhatatlanul serrenős túra volt.

Képek: Google Photos

Track: Garmin Connect

Táv: 106,27 km
Szint: 1864 m
Idő: 10:55 óra

2011.összes:  687,73 km, 8994 m, 57:58 óra.