Idén sem maradhatott ki a szokásos tavaszi szintfelmérő túra, amit ezúttal ideális körülmények között teljesítettünk a 10 fős Serrenő brigáddal. A rajthoz mindenki bringával tekert ki, ami nekem 23 km-t és kerek 1 órás bemelegítést jelentett.
Az indulás persze most sem volt problémamentes, DGabinak köszönhetően eleve tetemes késéssel indultunk. És nem is haladtunk valami gyorsan. Történt ugyanis, hogy a túra előtti este tette fel az agyonajnározott Conti Explorer gumikat, amik csudálatos módon szépen elforogtak a felnin tekerés, illetve fékezés közben. Ez már odaúton 1 defektet eredményezett, plusz a rajtnál is szerelni kellett mindkét kereket, aztán a Zsíros-hegyi úton jött a következő defekt, az 1.EP-n az újabb gumiigazítás. És így tovább egészen a célig.
Ettől eltekintve nagyon jól haladtunk. Féltávnál pedig becsatlakozott PTomi is.
A túra első fele Klotildligetig viszonylag könnyű volt. Az 1.EP után, a Remete-szurdokból való felmászáson kívül csak a Pilisszentiván utáni Kakukk-hegy fenyvesébe való feljutás volt komolyabbnak szintemelkedésnek mondható, mert a tavalyi Nagy-Szénás körüli mizériából okulva a szervezők már a rajtnál figyelmeztettek, hogy a 2.EP-t nagy ívben kerüljük el. Adtak is valami silabuszt egy alternatív útvonallal, de az gyakorlatilag értelmetlen volt, így maradtunk a tavalyi megoldásnál és a Zsíros-hegyről a szerpentinen jöttünk le Pilisszentivánra. Lefelé az egyetlen akciót Panna követte el, valami belógó bokor kikapta a kezéből a kormányt. Pilisszentivánra egy kis színezés következtében egy lovardán keresztül jutottunk be. Innen fel a P-n a Kopár Csárdáig (ahol ezúttal sem voltak túl kedvesek velünk), majd onnan az aszfalton le Pilisscsabára, ahol visszacsatlakoztunk az eredeti Téry útvonalára. 11:10-re értünk a Klotildligeti EP-hez.
Innen a szokásos szívás fel a P+-on, majd le Pilisszántóra, ahonnan megint fel a Szántói-nyeregbe, ezután rövid zúzás lefelé a P-n és már Pilisszentkereszten is voltunk.
A szervezők rendesek voltak, dupla jegyet kaptunk, így ehettünk levest is és jutott egy pohár almalé is. Én emellé még ittam egy pohár kólát is, úgyhogy okos módon teli hassal vágtam neki Dobogókő megmászásának. Nem is ment túl jól, három gyalogos is utolért felfelé. Mire a Matyi büféhez értem már mindenki előtt ott volt a terülj-terülj asztalkám. Én viszont még mindig annyira tele voltam, hogy egy szelet Balcsi szelcsin kívül nem ettem semmit. Ittam viszont 2 deci forralt bort, hogy kellően bátor legyek majd lefelé. És betáraztam egy félliteres kólát is, aminek később nagy hasznát is vettem.
Lefelé nem sok kép készült, leginkább azért, mert szinte végig videóztam Dömösig. Ideális volt a terep, szinte semmi sár, hihetetlen jót zúztunk lefelé. Fél 3 után pár perccel értünk be a célba.
Visszafelé szintén a P-n indultunk, de a Király-kúti-nyereg irányába. Én 250 m szintre emlékeztem, de pontosan 350 m volt. A dózer minősége meglepően jó volt és bár a sor végével értem fel, nekem még lett volna kedvem egy kis színezéshez Lajso-forrás felé. Sajnos senki másnak, még Jandinak sem, aki még Dömösön pedig nagyon mondogatta, hogy ő bizony át akarja ütni a 2000m szintet.
Cserébe Szentendrén felmászattam a társaságot a Jobbágy utcán a Pomázi út felé. Volt is anyázás, meg mutogatás, de a túloldali lejtőzés gyorsan kárpótolt mindenkit. Az OMV kúttól pedig már csak haza kellett gurulni.
Az eddigi legjobb Téry volt minden szempontból. 10 pont.
Képek: Google Photos
Videók:
1. DGabi szerel
2. A P jelzésen Pilisszentiván után
3. Dobogókő I.
4. Dobogókő II.
5. Dobogókő III.
Track: Garmin Connect
Táv: 105,58 km
Szint: 1922 m
Idő: 9:57 óra
2011. összes: 581,46 km, 7130 m, 47:03 óra.
