Dobler Gabi felcsapott a Serrenők önkéntes csapatedzőjének, hétről-hétre egyre meredekebb meneteket talál ki a mi szórakoztatásunkra. Ezúttal laza 130-140km-t tervezett: Budapest - Szentendre - Pap-rét - Visegrád - Pilisszentlászló - Királykúti-nyereg - Pilismarót - Két-Bükkfa-nyereg - Dobogókő - Két-Bükkfa-nyereg - Pilis-tető - Két-Bükkfa-nyereg - Pilisszentkereszt - Pomáz - Budapest. Szintre 1800-2000 méter volt várható.
Rögtön indításnak Kurucz Gabival nyomtunk a megyeri-hídi találkahelyig egy közel 31-es átlagot, amivel én alaposan szét is csaptam magam. Viszont rekordidő alatt kiértünk, így csak 15 percet késtünk. Avus erre rátett még 15-öt.
Némi késéssel indultunk népes brigáddal, miután megcsodáltuk a készülő Serrenők mez béta verzióját. Szentendréig kényelmes tempóban gurultunk ki, az első pulzusemelő szakasz a Pap-rétre vezető aszfalt volt. Nagyjából itt el is ment a kedvem az egész naptól, amikor Bandival párban küzdöttünk felfelé (pontosabban én küzdöttem) és én majd leestem a bringáról a 175-ös pulzusommal, ő meg faarccal benyögte, hogy neki csak 144. El is zavartam, hogy akkor kapja el a sor elejét, de hamar.
Pap-rétről szinte megállás nélkül lezúztunk Visegrádra, ahol a helyi CBA-nál álltunk meg pihenni és abrakolni. Épp mikor már nagyon indulhatnékunk lett, befutott Avus is, aki még Szentendre előtt kiállt reggelizni. Nem tűnt túl fáradtnak. Tulajdonképpen nálam ramatyabbul csak Rossi volt, aki a térdét fájlalta.
A lepencei aszfalton így először Rossival, aztán miután kiállt könnyíteni magán, már egyedül gürcöltem fel magam a Kisrigóig. Innen a fél gárda lefalcolt. A Bálint tesóknak délután dolga volt, Zsozsónak elég volt, Rossi meg a térde miatt adta fel a napot.
Kis lejtőzéssel lazítottunk Dömörkapu felé, majd újra lehetett felfelé küzdeni a Királykúti-nyeregbe. Egyedül Dobler Gabi volt mögöttem, de ő is csak azért, mert rájött a szapora még Szentlászlón.
Pilismarót felé fordulva Avust, Viktort, Hardhatot és Kurucz Gabit a Rám-hegy előtt értem utol (avagy ők vártak meg engem), azon a részen ahol most már nem csak egy, hanem vagy négy kupacban voltak méretes farönkök az aszfaltútra pakolva. Itt belebotlottunk egy igen csinos lányba is, de mindannyiunk sajnálatára a barátjával volt.
A Rám-hegy után Viktorral és Kurucz Gabival negyon durvát zúztunk lefelé, ahelyett hogy pihentünk volna, a belünket kitekertük lefelé is (legalábbis én).
Pilismaróton megint egy hosszabbat ejtőztünk mire a nagyobbik Dobler is megérkezett.
Ami viszont ezután jött, az már nagyon nem hiányzott nekem. 15 km és 560 m szint fel Dobogókőre, a Hoffmann vadászház és Pilisszentlélek érintésével. Az utolsó pár kanyar a Két-Bükkfa-nyeregig nagyon nem esett jól, de Avusnak sem, akit a legmeredekebb részen utolértem. Persze ő sokkal jobban megküzdött az SS Coppival, mint én a 27 fokozatommal, de így is otthagyott a nyereg után az utolsó 3 km-en.
A Matyi büfében mindenki betolta a magáét és közben egyöntetűleg megszavaztuk, hogy a Pilis-tető mára már kimarad. Nem akartunk sötétben hazabandukolni, oda felmenni pedig még kb 1 órás kitérőt jelentett volna.
A hazavánszorgás így is elég keservesre sikeredett, mivel végig combos ellenszelet kaptunk az arcunkba. A combjaim alaposan be voltak durranva már Lepencétől kezdve, mostanra az erőm végére is értem. Belegondolni sem akarok, hogy a Transalpon ugyanennyi idő alatt közel kétszer ennyi szinteket kell nagyjából fele kilométeren leküzdeni. De még nem veszett el minden remény...
Képek: Dobler Gabi-féle Fingatós
Track: Garmin Connect
Táv: 134,46 km
Szint: 1702 m
Idő: 8:52 óra
2011. összes: 426,65 km, 4250 m, 32:28 óra.
