Nos, jó kis túra sikeredett ezúttal is, annak ellenére, hogy az útvonalon nagyjából minden kereszteződésnél változtattunk. Valószínűleg a jó időnek köszönhetően szép számmal is indultunk el az UVH-tól. Nagy meglepetésemre Peti is ott ácsorgott a kockánál, pedig már nagyon régen tekert velünk.
Már a túra eleje jól indult, a szentendrei úti bringaúton 2x2 emberke sétált egymástól úgy 20-25 méterre az út közepén. Hogy ne kelljen nagyon lassítani én jobbról kerültem őket a füvön, többiek balról. Minden rendben is lett volna, ha a hátul lévő páros eszesebbik fele nem kiabál előre, hogy "Vigyázz!", épp amikor odaértünk az első pároshoz. A jobb oldalon bandukoló banya erre hirtelen hátrafordult, megijedt és ahogy a nagykönyvben meg van írva, féktávon belül elém ugrott. Akkora benga volt, hogy alig bírtam feldönteni. Én szépen kigurultam az esést, ő meg elterült a földön. Miután megdícsértem és megkérdeztem nincs-e baja (azt mondta nincs), ott is hagytuk őket.
Lajos-forrásig a Z3, majd S+ jelzésen dagonyáztunk fel Pomázról. Nekem hamar elment a kedvem a küzdéstől, a Racing Ralphokkal folyamatosan az egyhelyben tekerést gyakoroltam a sáros avaron. A Z3-on még úgy-ahogy tudtam tekerni, de pár nagyobb sártócsának köszönhetően az S+-on a lánc is sztrájkba kezdett és a legkisebb emelkedőn is feltekeredett elöl a kistányérra. Első felindulásomban a Zsozsótól eltanult módszert alkalmazva be is vágtam a bringát a bozótosba. Peti csak nézett nagyokat.
Lajos-forrásnál gyors útvonal optimalizálásba kezdtünk, végül maradtuk a tervezett Z3-nál. Egyedül Peti csavart el aszfalton. Mi meg mert jól eldöntöttük, hogy a Z3-on körbenézünk Dömörkapu fölött, annak rendje és módja szerint a K+ jelzésen kötöttünk ki. Bg_ ment elöl, én utána. 1-2 helyen csúszott rendesen, nem jó érzés két blokkoló kerékkel lefelé gyorsulni a saras gyökereken, köveken. Lefelé féltávnál bevártunk mindenkit. Mikor Rossi megérkezett, fülig vigyorral közölte, hogy "Hehe, lefelé megint megöltem valakit!" - utalva ezzel az ellenem elkövetett mátrai merényletre. A szenvedő fél ezúttal Zsozsó volt, aki nem is egyszer borult be a bokrok közé.
A pilisszentlászlói Kisrigóba Peti előtt értünk fel. Ő nem akart sokáig időzni, csak beugrott elköszönni tőlünk. Mi viszont rendesen leülepedtünk. Én magamba toltam egy jófajta bablevest, utána pedig vaníliaöntetes túrós palacsintát. Az utóbbiból Feri és Rossi kivételével mindenki rendelt magának. Forralt bor viszont nem volt, helyette dupla adag teát kértem, aminek a nagyját a thermokulacsba töltöttem.
40 perc ejtőzés és zabálás után az eredetileg tervezett Spartacus-ösvényt az eddig tapasztalt sárhelyzet tükrében ejtettük, helyette az aszfalton tekertünk fel Pap-rétre. Előtte azért felmerült jópár javaslat, Dobogókővel, Pilissel, Hosszú-heggyel, Urak-asztalával.
Az Urak-asztala Pap-réten is esélyes opció volt, de végül inkább a Vízverés-nyerge felé vettük az irányt. Ha meg már idáig eljöttünk, hát menjünk fel a Moli-pihenőhöz. A kerítéssel elkerített rész, pontosabban az átjárók azért szolgáltattak kihívást. Az elsőn nyúlbéla voltam lemenni, a tankom tengelytávja épp nem stimmelt. Rossi viszont lazán lejött. A túloldali átjárót azért én is kipipáltam.
A Moli-pihenőnél (alias Barát-halom) egy hosszabbat szusszantunk, míg Rossi, Zoli és Feri előkerültek az eltévedésből. Aztán még kinéztünk a Borjú-főre egy csoportkép erejéig, majd a kéken jól összesaraztuk magunkat a Nagy-Villámig.
Miután hárman körbenéztünk fentről a kilátóból, az egész társaság megindult lefelé Jandi után a Duna Maraton útvonalán. Nem mondom, hogy rossz volt, de az általam preferált kék azért sokkal élvezetesebb. Főleg a Fellegvártól lefelé.
A 11-esre kiérve már senkinek nem volt kedve visszamászni az Apátkúti-völgy felé, hogy Pap-réten keresztül aszfaltozzunk haza. Inkább fogtuk magunkat és a 11-esen csaptunk bele a lecsóba. Bandival és Danival jól meghúztuk az elejét, 33-35-ös tempóval daráltuk végig az utat Dunabogdányig. Danival még egy rövid 45+-os sprintet is nyomtunk. Utána meg nem győztük bevárni a többieket. Szépen szétszakadozott a mezőny, csak Leányfalunál, a bringaút bejáratánál gyűltünk össze egy kupacba megint. Innen már laza tempóban gurultunk vissza Budapestre.
A sok aszfaltozás a végére belőlem is rendesen kivette az erőt, de ennek ellenére nagyon élveztem a napot. Még szerencse, hogy megint egy olyan túrát hoztunk össze, ami csak nyomokban emlékeztetett az eredeti útvonaltervre. Se Spartacus-ösvény, se Mester-rét, se Vörös-kő, mégis nagyon jó volt.
Képek: Google Photos
Videó: Tibi Rocks!
[vimeo 16799400 w=640 h=360]
Tibi Rocks from Hardhat Bandi on Vimeo.
Track: Garmin Connect
Táv: 96,68 km
Szint: 1036 m
Idő: 8:40 óra
2010. összes: 2461,25 km, 54070 m, 303:54 óra.
