A BEAC előtti hétvégére egy laza budai tekerést terveztem be, de a hideg, borongós időnek (is) köszönhetően mégis csak heten vágtunk bele.
Naná, hogy már az UVH-tól való elindulásnál elkezdett cseperegni az eső. A HHH-ra felfelé hol esett, hol nem, de inkább igen. A Z+ jelzésen felküszködtük magunkat a Z szintútjáig, ahol helyreraktam Panna beakadt hátsó váltóját és kiszedtem 2 szemet a láncból is, mert nagyon hosszú volt.
Mire végeztem az eső is elállt, a Virágos-nyeregbe érve épp hogy ki nem kandikált a nap a felhők mögül. Gurulás közben persze majdhogynem kockára fagytunk, mégsem nyestük le az eltervezett útvonalat és mentünk egyenesen a Normafához rétesezni, hanem folytattuk az utat Solymár felé. Az S3 jelzésen felmásztunk a Kálváriára, ahol én még sosem jártam azelőtt. A kilátás szép ugyan, de cserébe fel és le is tolni kényszerültünk a bringákat.
Solymárra az Alsó-Jegenye-völgyön keresztül gurultunk el, majd megmásztuk a Shell kút melletti utca 30%-os emelkedőjét. Ez bg_ térdének be is tette a kulcsot, így miután Rossi megszerelte az útközben begyűjtött lassú defektjét, bg_ szépen fújt egy hátraarcot és hazacsorgott.
Mi viszont folytattuk a fel Zsíros-hegyre, ahol egy lendülettel be is estünk a Muflon itatóba. Rendeltünk egy kör zsíros deszkát, Dawe-vel legurítottuk a két uccsó adag forralt bort, a többiek meg teáztak. Aztán olyan jól leülepedtünk (és közben az eső is megint eleredt), hogy rendeltünk még egy kör zsíros kenyeret, amit én plusz egy pohár teával és egy újabb, frissen készült forralt borral öblítettem le. Dawe sztorizgatásán jókat mulattunk, közben meg ücsörögtünk vagy háromnegyed órát. Aztán amikor feltápázkodtunk, a második adag forralt bornak igencsak éreztem a hatását. Kissé fura érzés volt bringára ülni. Óvatos Oz módjára gurultam le Nagykovácsiba. Szerencsére utána mire felértünk a Nagy-Kopaszra, helyreállt a rend az egyensúlyszervemben.
Visszafelé a Z3, P3, P útvonalon jöttünk. Panna perecelt egyet még a P3-on, de túl nagy baja nem esett szerencsére. Megmásztuk a Fekete-fejet, majd a Tótasszony útján és az S-en felmentünk a Hárs-hegyi-nyeregbe. Itt már senkinek nem füllött a foga a Nagy-Hárs-hegy megmászásához, pedig Viktor korábban felvetette szinezési lehetőségként.
A Zc-n átgurultunka Szépjuhásznéhoz, majd tankolás után ketté osztódva "versenyeztünk" egyet felfelé a János-hegyre. Én Viktorral a P-n, a többiek aszfalton. Rossival másodpercre egyszerre értünk fel, épp csak megelőzve az esőt. Nem vártuk meg amíg eláll, miután Dawe is felért, szépen átcsorogtunk a Normafához rétesezni. Itt már alig esett. Rétesezés közben pedig megjelent Avus is, de nem sokáig élvezhette a társaságunkat. A sípályán lejött velünk a Béla Király útig, aztán ő jobbra fordult, mi meg balra.
Az eső megint rákezdett, a Libegő mellett legurulva, 35-40 körüli tempónál alig láttam valamit az arcomba csapó esőtől. Fél szemmel, egy hajszálnyi rásen kikukucskálva néztem merre kell gurulni. Aztán a Fogashoz érve alább hagyott az eső és szerencsére hazáig nem is kezdett rá újra.
Eső nélkül sokkal élvezetesebb lett volna a mai menet, de így sem volt rossz. Kihoztuk belőle, amit lehetett. De a legjobb "szakasz" vitán felül a Muflon itatóban való ejtőzés volt.
Képek: Google Photos
Track: Garmin Connect
Táv: 74,99 km
Szint: 1474 m
Idő: 9:35 óra
2010. összes: 1935,54 km, 41636 m, 238:00 óra.
