Na, Domonkos is felavatta tegnap ebéd után a szép (de kissé identitászavaros) kawazöld-narancssárga Suzuki háromkerekűjét Szilvásváradon. Az előre-hátra haladás már nagyon megy neki, de az irányítással még vannak gondok.
Így történt, hogy hirtelen belendülve az irányzék kissé félrement és a jobb hátsó kerék felszaladt az alig 2-3 centis padkára. A motort ez szépen megdobta, a mi kis motorosunk pedig arccal előre ért földet a következő pillanatban.
Persze az apja dolga lett volna elkapni, de ő épp anyára figyelt, így azon nyomban apa lett a nemnormális, idióta, megbízhatatlan marha, akire a gyereket egy pillanatra sem szabad rábízni. És úristen, úristen, te jó ég, most mit csináljunk, ömlik a vér a gyerek szájából - már rohant is fel vele anya a házba...
"Ömlött" is a vér vagy 1-2 percig, de szegény Domi inkább attól ijedt meg és kezdett igazán bőgni, hogy nem értette mi ez a nagy riadalom körülötte. Apa szintén nem értette. Nem volt nagy perec, de tény, hogy a szája belül kicsit felrepedt, kicsit vérzett és szépen fel is dagadt. Nincs mese, azonnal vinni kell a sebészeti ügyeletre, tetanuszt kell neki adatni és biztos össze is kell varrni a száját. Aztán 5 perc múlva, amikor Domi már csak hüppögött, a riadalom is kezdett elülni.
Mire hazaértünk Budapestre (hogy aztán menjünk az ügyeletre varratni, tetanuszolni, meg ki tudja még minek), már a duzzanat is jórészt lement. Anya fél órán át próbálta hívni a Heim Pál ügyeletét, de sokkal okosabb akkor sem lett, amikor felvették a telefont. Az orvos nem látja a gyereket, be kell vinni. Én nem támogattam az ötletet, Domi is vidáman játszogatott, úgyhogy Anya futott még egy utolsó kört egy ismerős orvosnál. Válasz: ha nem igényel ellátást, nem kell bevinni. Tetanuszt meg nem adnak 16 éves kor alatt. Szuper, ezek szerint az ismerős orvos is apához hasonlóan elbagatellizálta a dolgot, Domonkos pedig orvoslátogatás nélkül megúszta az eseményt.
Reggelre már csak egy kis piros folt árulkodott a tegnapi kalandról, a duzzanat teljesen eltűnt.