Tizennegyedikén tizenhárman gyülekeztünk a Margit-hídnál egy laza 50km-es gurulásra. Újlaki, Zsíros-hegy, Nagyszénás, Nagy-kopasz, Fekete-fej voltak főbb útpontokként beretvezve.
Bemelegítésnek a Gül Baba utca nem épp lankás macskakövét választottuk, majd irány a Ferenc-hegy. Itt rögtön ízelítőt kaptunk a ránk váró finomságokból. Jó kis havas latyakban terertünk a Z3-on. Az Apáthy-sziklát ki is hagytuk, rögtön az Árpád-kilátót irányoztuk meg. Itt már inkább sár volt, mint hó.
Mivel a GPS újfent nem volt hajlandó navigálni és a kisebb ösvényeken még bőven hó volt, hagytam magam rábeszélni, hogy az Újlaki helyett a HHH-ra menjünk fel a Z-n. A kilátótól leevickéltünk a sáros-havas-tocsógós turistaúton az aszfaltig, majd ismét be a fák közé. Itt már rendesen hó volt, az utolsó, torony alatti szakaszon muszáj volt tolni egy darabon. Kiérve a fenti aszfaltra, meg sem álltunk a Rekettyésig.
Zsíros kenyér, forralt bor, ülepedés. Senkinek nem volt nagy kedve továbbmenni. Jó 40 perc pihenő után Hugi haza is ment, mi úgy döntöttünk, hogy megpróbálkozunk a Virágos-nyereggel. Átvágtunk a tetőn a HHH déli oldalára, onnan le az erdőben a Kilencfáig. Itt már rendes dagonya volt, leérve ennek megfelelően nézett ki mindenki. Gyorsan osztódásnak is indultunk, Peti, és a két Zoli lefalcoltak a Vöröskő felé, mi a sárgán, a krosszpályán átvágva indultunk a Virágos-nyereghez.
Itt aztán hamar meg is szívtuk a hosszúcicit. Sártenger, patakokban folyó víz az úton és hogy ne csak alulról ázzunk, egy kis hóesés is, combos széllel támogatva. Nem mondanám, hogy jól esett, de a bringák sem lehettek nagyon más véleménnyel. Mindegyiket vastag sárbevonat borította, a telónál, láncvillánál vastag sárlabdák vártak a szabadrúgásra. Nekem a cipőm is lapaosan beázott, de szerintem mindenki hasonlóan járt.
Még egy utolsó esélyt adtunk a mai napnak és a K-n megkerültük a Csúcs-hegyet, majd a Poo-n megmásztuk a Tök-hegyet és az S-en lecsorogtunk a Kálvária-hegy oldalában az Alsó-jegenye-völgyig. Lefelé menet elöl mentem, de Laci a mindig (és most különösen) vízmosásos résznél szépen elment mellettem. Kiabáltam is neki, hogy igencsak bátor. Aztán két pillanat múlva már repült is fejjel előre a bringa fölött. Látványos perec volt. Az elsőkerék lecsúszott egy vízmosásba, kormány befordult és már lehetett is szép íves fejes-hasast nyomni a - szerencsére kevésbé sáros - útszéli bokrokba.
A sárhelyzet az Alsó-jegenye-völgyben sem javult, még az enyhébb lejtőkön is tekerni kellett, hogy ne álljon meg a bringa a sárban. Hiába a széles út, a fahidak, elég küzdelmes volt az utolsó méterig.
Solymáron a Shell kútnál szembesültem a ténnyel, hogy nem tudjuk lemosni a bringákat, mert csak gépi mosó van. Elázva, nyakig sárosan (a bringákról nem is beszélve) hamar le lettem szavazva, pedig már csak egy köpésre volt a Zsíros-hegy, onnan meg a Nagy-szénás. Persze nyilvánvalóan így jártunk jobban. Szépen hazagurultunk Hűvösvölgy felé. Útközben még próbálkoztunk 1-2 kútnál a mosással, de se a Molnál, se az OMV-nél, se a Shellnél nem jártunk sikerrel. Maszek kézi mosó meg nem esett útba. Szerencsére otthon semmi nem tiltotta, hogy lecsapassam (-suk) a sarat a bringáról.
Az elmúlt 1-2 évben már hozzászoktunk, hogy nem tudunk végigcsinálni egy-egy túrát. Hát, idén is megvolt az első ilyen.
Képek: Google Photos
Track: Garmin Connect
Táv: 55,64 km
Szint: 872 m
Idő: 6:50 óra
2010. összes: 320,85 km, 3773 m, 29:25 óra.
